98-2003 -ig 4 vetélésem volt, mire 2005-ben megszületett a kislányunk. Nagyon sokat sírtam, amikor elvesztettem a babáinkat. Kb egy hónapja, próbáltam alkalmat keríteni arra, hogy ketten legyünk, szerettem volna kihasználni az időt egy kis beszélgetésre. Azt találtam mondani a férjemnek, hogy amikor a kislány itt van velünk, szinte még egy mondatot sem lehet tőle végiggondolni, legalább most egy kicsit el van egyedül anélkül, hogy belekérdezne abba, amiről mi felnőttek beszélünk. Jó, hogy nincs itt most! Erre a férjem azt mondta: Pedig hogy sírtál, meg bőgtél, amikor nem lehetett.
Hát a beszélgetés elmaradt és azóta én már nem is igyekszem azon, hogy próbálkozzam. Úgy érzem, hogy kiárulta a fájdalmunkat, amiről addig azt hittem, hogy közös. Most már csak az enyémnek gondolom. Hogy tehette ezt meg? Én akkor nagyon kiszolgáltatott voltam és ő most kigúnyolt ezért. Meg tudom én ezt bocsátani neki? Meg tudok még osztani vele bármit is? Érdemes?
Berta
Kedves Berta!
Olvasva férje válaszát, nem következik belőle, hogy ne osztozott volna a fájdalomban. Pusztán egy különösebb jelentőséggel nem bíró mondatnak látszik, meglehet, csak épp eszébe jutott, vagy fáradt volt a beszélgetéshez, azért vetette oda. Persze, meglehet, hogy élőben másképp hangzott. Mindenesetre az igaz, hogy bármennyire is szeretne egy férfi gyermeket, és bármennyire is sajnálja a vetélést, számára ez az esemény nem azonos azzal, ami a nő él át. Mindez az Ön testében történt, Önben indult el valami (nemcsak lelki, hanem hormonális változásokkal), és aztán szűnt meg. Biztosan őszintén sajnálta ezt a férje is, de ne várja, hogy ugyanazt érezze, mint Ön, mert ez irreális, lehetetlen. (Ahogy általában sem ugyanúgy élik meg a házastársak a különféle eseményeket - ettől még lehet boldog, tartalmas a kapcsolat.)
Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...