Kedves Karolina!
Négy éves kislányomat egyedül nevelem. Apa egyáltalán nincs, mivel lombik programmal spermadonációval született és aki az apja lett volna (korábbi párom), meggondolta magát és mégsem akart az apja lenni, így már az anyakönyvbe sem került bele.
Mit mondjak a lányomnak, ha kérdezi hol van, mikor jön apa? Mit tanácsol hogyan kezeljem most és később?
Előre köszönöm javaslatát.
Anna
Kedves Anna!
Felmerült bennem, vajon eddig mit mondott a kislánynak, hiszen már négy éves? Persze, nincs olyan, hogy késő, de könnyebb lett volna a dolga, ha már korábban, a születéstől, mikor még nem is érti a szavakat, már elkezdi mondani neki a történetét. De bármikor el lehet kezdeni.
Hogy mit mondjon: az igazat. Persze, nem tudományos szavakkal, hogy spermadonáció, hanem valami olyasmit, hogy vannak a világon férfiak, akik szívesen segítenek, hogy gyerekek születhessenek ott is, ahol nincs apa. Elmondhatja, hogy nagyon vágyott rá, nagyon várta őt, és elfogadta ezt a segítséget. Azt is elmondhatja, hogy vannak más gyerekek is, akik ugyanígy születnek, mint ő: sokan vannak nők, akik szeretnének gyereket, és sokan vannak férfiak, akik szívesen segítenek nekik, hogy anyákká válhassanak, és megszülethessen a babájuk.
Nem baj, ha ezzel együtt előkerül a "hogyan születik a baba" kérdése, de nem feltétlenül kell, hogy ez a beszélgetés egyben szexuális felvilágosítás is legyen, mert úgy is mondhatja, ahhoz, hogy baba születhessen, kell egy nő és egy férfi. Ők lehetnek egy pár, szerelmespár, házaspár, de olyan is van, hogy egy idegen bácsi segítségével, és az orvosok közreműködésével szüleik babája egy nőnek.
A volt párkapcsolat az Ön számára fontos, és gondolom, hogy fájó pont, de gyermeke szempontjából nem olyan lényeges. Hiszen ő sem biológiailag, sem nevelés szempontjából nem az apja. Persze, az sem kell, hogy titok legyen, hogy volt valaki, akiről remélte, együtt fognak élni, de mégis másként alakult, és szétváltak útjaik. Ez azonban az Ön gyásza és fájdalma, nem kell, hogy a gyerek úgy érezze, az illető az ő elveszített apja, hiszen valóban nincs egymáshoz közük.
Bizonyos szempontból bonyolult a helyzete, hiszen valószínűleg kevesen vannak, -ha vannak- a környezetében hasonló helyzetben. Nehéz, mert ahol elment az apa, ott is van mit mondani róla, Ön pedig valószínűleg minimálisat tud a donorról. (Hozzáteszem, egy-két információ is több, mint egy sértett, elhagyott nő részletgazdag, de hamisan sötét apaképe.) Más szempontból viszont egyszerű a helyzet: mindig az igazat mondja, ne hallgasson el semmit, mondja, amit tud, úgy, ahogy tudja! Ami igazán fontos, hogy az Ön érzelmi viszonyulása is benne legyen, hogy Maga nagyon akarta őt, a kislányt, várta, hogy jöjjön, hogy ezért döntött így. Ha a kislány elkezd fantáziálni az apukájáról, hogy ilyen-olyan lehetett, az teljesen rendjén van, ne akadályozza ebben!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
