Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2012. november 26., hétfő

288. Még sohasem volt barátnőm

Kedves Karolina!

Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem volt barátnőm, csak általános iskolás koromban, első és második osztályban. Általános végén közbejöttek bizonyos dolgok, amik miatt gyakran idegeskedtem, valamint gimiben voltak bizonyos lány osztálytársak, akik egyszerűen valamilyen érthetetlen oknál fogva nem hagytak békén. 

Talán ettől teljesen függetlenül, talán emiatt, de nem is folytattam ezalatt az évek alatt semmiféle ismerkedést. Legalábbis nőkkel nem, vagy ha beszélgettem is, de nem akartam tőlük semmit.
Miután egy 5 hónapon át tartó online beszélgetés után kiderült, hogy egy nő átvert, mindenfélét mondott, amik feltehetőleg nem voltak igazak, ezután elhatároztam, hogy ismerkedni fogok. De azt vettem észre, hogy egyáltalán nem tudom, hogy kezdjem el.

Facebookon és egyéb online oldalakon próbáltam eleinte, de a nők 90%-a vissza sem ír, szinte mintha valami idiótának tekintenének, hogy mit akarok én tőlük. Akik mégis visszaírtak, egy idő után egyszerűen nem foglalkoztak a válaszadással. 

És bár talán találkozhatok majd valamelyikkel, de nem tudom igazából, hogy mit mondhatnék neki. Úgy érzem, hogy semmilyen közös témám nincs a nőkkel. 

Esküszöm, hogy néha olyan, mintha valójában semlegesek lennének a nők számomra. És mintha csak a korom előrehaladtával valamilyen teljesítendő feladatnak érezném azt, hogy megismerkedjek valakivel, h ne legyen ciki. És inkább csak kíváncsiságot érzek, mint bármilyen vonzalmat.
Kétszer sikerült 2-3 hónap alatt két vadidegen lányt megszólítanom ismerkedési szándékkal, az egyiket gyakorlatilag hirtelen otthagytam, mert nem utasított el egyből, a másik pedig mintha nem értené, h mit akarok, csak "aha"-kat válaszolt arra, hogy én voltam az, aki írt neki Facebookon.
És hát nyomoztam is a témával kapcsolatban, állítólag a nők megijednének, ha hirtelen odamennék hozzájuk. 

Tehát a Facebookos és egyéb online ismerkedés általában idő előtt "meghal", a személyes pedig eleve mintha kudarc volna. Bulizni viszont egyáltalán nem járok, mert azt a fajta zenét és közeget én nem kedvelem.



Kedves Levélíró!

Vannak bizonyos ellentmondásos pontok a levélben, ami megnehezíti számomra, hogy olyan választ adjak, ami valóban segítség lehet az Ön számára. Ám bizonyára ez sem véletlen, lehet, hogy Önön belül vannak ezek az ellentmondások, és éppen ez fogja vissza.

Tulajdonképpen az a legfőbb kérdés bennem, hogy egyáltalán szeretne-e ismerkedni, vágyik-e valamilyen kapcsolatra? Egy helyen azt írja, talán nem, csak ciki, ha valakinek nincs párja, ugyanakkor az 5 hónapig tartó levelezést kellett, hogy más is motiválja, mint a cikiség elkerülése, nem beszélve a többi energiabefektetésről, melyek szintén arra utalnak, hogy többről van szó, mint hogy tudja: ilyen életkorban sokaknak van barátnője.

És ha már elindul az ismerkedés, vajon mi állítja le azt? Azt írja, hirtelen otthagyta, aki nyitott lett volna ismerkedni. Miért? Azt is írja, nem hiszi, közös témája lehet egy nővel, ugyanakkor van Önben kíváncsiság, tehát ezek szerint mégis van, amiről szívesen beszélgetne.

Ha nem a szavaiból, hanem a tetteiből következtetek, azt gondolom, nagyon is vágyik egy kapcsolatra, de valamiért tart tőle, mintha a nők marslakók lennének, akivel az ember nem tudja, egyáltalán tud-e majd kommunikálni, ha odakerül a sor. Azokhoz az ismerkedési formákhoz, amiket felsorolt, nagy szerencse is kell, mert nem feltétlenül veszi jó néven az ember az utcán vagy facebookon való ismerkedést (persze, ez is alakulhat jól). Amit könnyebbnek gondolok, az vagy valamilyen közösségben, például baráti társaságban való ismerkedés, ahol tét nélkül lehet elkezdeni, azaz természetes módon beszélgetnek egymással az emberek, és csak később fordul át valami komolyabbá, vagy az internetes társkeresés, ahol -szemben a facebookkal- ismerkedési szándékkal vannak fenn.

Ami a technikai kérdéseknél fontosabb, az az, hogy Önt mi fogja vissza, mitől tart valójában? A legnagyobb segítség az lenne, ha erre jönne rá, és akkor akár bárhol ismerkedhetne utána. Ha az emberben megvan a nyitottság, adja magát az alkalom is.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: