384. Nem tudom, merre induljak el

Kedves Karolina!
Sosem gondoltam volna, hogy ilyenre vetemedek majd, de jelenleg úgy vagyok, hogy mindent meg kell próbálni. 19 éves vagyok, egyetemista gólya, és bár évek óta erre az életre vágytam, mégsem olyan, nem élvezem. Számomra nagyon fontos, hogy hasznos dolgokat tanuljak, és olyan jövőt építsek, amiben jól érzem magam, erre az igyekezetre hajlamos vagyok rágörcsölni. Rengeteg önismereti tesztet töltöttem már ki, nemrég fizettem is egy pályaválasztási tesztért, de mindig ellentmondásos eredmények jöttek ki, és egyik sem volt kétséget kizárólag meggyőző. Nem tudom, merre induljak el, mi az, ami igazán nekem való volna, és már nem merek bízni senkiben és semmiben, mert minden eddigi próbálkozásom csalódottá tett. Hogyan tudnék kimászni ebből?
Ildikó

Kedves Ildikó!

Semmi baj, most épp ez a feladata, amit az életszakasz kijelöl, hogy keressen, gondolkozzon, tervezzen. Azaz, nem kellene tudnia 19 évesen, hogyan tervezi az életét, de jó, hogy foglalkoztatja a kérdés. Csak mintha nehezen adná meg magának az időt és a türelmet, holott egészen természetes, hogy a következő néhány év ezzel fog telni. Azt javaslom, hogy próbáljon élményeket szerezni, mert úgy könnyebb a döntés. Nem tudom, hogy mit tanul, és milyen területek jöhetnek számításba, mint szakma, de ha le tudja szűkíteni két-három fő irányra, ahogy ebben a pillanatban látja, mik a szóba jövő területek, akkor kezdjen azon gondolkodni, lenne-e mód, hogy valahogy a közelükbe kerüljön, bele tudjon kóstolni. Kisebb feladatokra, esetleg önkéntes munkára gondolok. Máris sokkal könnyebb dönteni, ha valamit kipróbált, esetleg új ötletet, inspirációt merít közben belőle.

Nem tudom, ijesztő-e vagy biztató, de úgy látom, manapság a legritkább esetben alakul az ember élete egy előzetes terv szerint. Nem az történik, hogy az ember kitalálja, mi szeretne lenni, elvégzi a szükséges iskolát, majd tényleg az lesz. Valójában mindig elindulunk valamerre, ami akkor épp motiváló, aztán adódnak a helyzetek, a lehetőségek, és az ember, mikor épp ott van, eldönti, szeretne-e vele élni. Ezért nem érdemes sokat aggódnia a jövő miatt, hiszen most nem is tudhatja, hogy amikor például munkába állna, milyen alternatívák lesznek. Jó, ha szerez tapasztalatot, és leginkább nem az önéletrajz színesítése, hanem saját maga megismerése és önbizalomszerzés miatt, és az is jó, ha ismeretségeket is szerez, és ezt sem (csak) későbbi támogatás, protekció miatt, hanem, hogy minél több életútba, látásmódba belelásson. De a legfontosabb: legyen türelmes magával, semmit sem rontott el, teljesen normális, hogy valamibe belekezdett, és talán nem pont olyannak tűnik, ahogy korábban képzelte, majd kiforrja magát, így is érdemes-e folytatni.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina