Kedves Karolina!
Egy kissé érdekes dologgal állok elő. Legalábbis, számomra érdekes.
Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a barátaimnak teljesen természetes, hogy szexuális kapcsolatba lépnek egy fiúval, és egyáltalán nem nehéz túllépniük ezen, ha esetleg szakítanak, vagy később egyáltalán nem találkoznak. Az összes lányismerősöm, barátom így van ezzel, sőt a felnőttek is mindig azt mondják nekem, hogy ha egy fiúval nem jön össze, ne görcsöljek, lesz más, akivel biztosan jobb lesz. Sőt, van, aki arra biztat, hogy minél többet próbáljak ki.
Van egy hobbim - valószínűleg gyerekesen fog hangzani -, de szeretem a szerepjátékokat. Viccesnek találom őket. Ott is megesnek hasonló dolgok - a virtuális világban -, mint pl. megcsalás, szakítás, újra összejövetel. Nem óhajtom részletezni, mert így kissé kínos erről beszélnem.
A problémám az, hogy engem ez lelkileg teljesen megvisel. Még ha csak egy virtuális világról is van szó, ha ilyesmi történik, mindig sírva fakadok, és legszívesebben összekuporodnék a sarokban. Nem viccelek, volt, hogy órákig sírtam. Nem voltam szomorú, meg közben nem éreztem semmit, egyszerűen csak sírtam és összeszorult a torkom.
A való élet ennél sokkal rosszabb. Volt egy barátom, akivel együtt voltam, de végül szakított velem. Azóta úgy gondolom, nem vagyok képes arra, hogy újra kapcsolatom legyen. Nem azért, mert depressziós lennék miatta, nem. Egyszerűen zavar, hogy már nem vagyok érintetlen. Rosszul érzem magam a gondolattól, hogy valaki már "használtan" kap meg, egyenesen sírhatnékom van tőle. Akárhányszor az eszembe jut, összekapja a görcs a mellkasomat, hányingerem van magamtól és rettenetes bűntudatot érzek. Kérlek segíts, mit tegyek? Ez nem normális, ugye?
Előre is köszönöm a választ!
Tamara
Kedves Tamara!
Én különválasztanám a szakításra való érzékenységét, ami a szerepjátékban sírógörcshöz vezetett, és a szex és érintetlenség témáját.
Azt írja, a barátai könnyen túllépnek egy-egy kalandon, míg maga még a virtuális térben is rosszul viseli ezt. (Igaz, érzelmeket nem mindig élt meg, "csak" sírt hosszan: a sírás, úgy gondolom, sokat mond, még ha nem is engedte közel magához az érzéseket - talán éppen, mert túl fájdalmasak lettek volna.)
Az ideális -az egészséges- a kettő között lenne valahol. Nem biztos, hogy a barátai teljesen őszinték, mikor ennyire könnyedén beszélnek a szakításról, legyen szó párkapcsolatról, vagy "csak" szexuális kapcsolatról. Ha valakihez közel kerül az ember testileg-lelkileg, akkor normális dolog, hogy kötődni kezd hozzá, így hát a kapcsolat megszakadása fáj. Nyilván nem ugyanaz egy bensőséges párkapcsolat és egy egyalkalmas szex, de ha valaki ezt sosem éli meg, gyanítható, hogy problémája van az intimitással, és nem képes a másikhoz igazán közel kerülni.
A szerepjátékos példából viszont úgy látszik, Önnek van valami speciális érzékenysége, ami a múltból fakad. (Hiszen az aktuális pillanat nem magyarázza a heves érzelmi reakciót.) Talán érzékenyebb az elválásra, a másiktól való elszakadásra, és inkább ez nehezítheti a következő kapcsolat kialakítását, semmint az, hogy már nem szűz. Ennek részleteit nem tudhatom, de az Önhöz legközelebb állókkal való kapcsolatban érdemes keresni, valahol sérülhetett a biztonságérzete, fájdalmasan élhette meg, hogy a másik érzelmileg nem eléggé elérhető.
Ami azt a kérdést illeti, Önt már használták, tehát nem érintetlen: ne úgy gondoljon magára, mint egy boltban vásárolt termékre, amit nem szívesen vesz meg az ember, ha látja, valaki már felbontotta, és belekotort. Erről az jut eszembe, mikor a következő, számomra taszító és téves hasonlatot olvastam valakitől: olyannal kapcsolatot kezdeni, aki nem szűz, hasonló, mint egy nem tiszta, körbenyalogatott pohárból inni. Úgy gondolom, a szex nem arról szól, hogy az egyik fél használja a másikat, a következő pedig már használtan kapja meg. Ön egy élő ember, aki képes kapcsolatba lépni, benne lenni, és ha szükséges, a kapcsolatot megszakítani, elgyászolni az elszakadást. A szexben ez a közelség, a másikkal való kapcsolat nyilvánul meg, ezért utólag is tisztelettel érdemes gondolni a lezárt kapcsolatra, annak érzelmi, testi vonatkozására is. Ne tekintse magát tárgynak, amit már használtak, hanem tekintse az életét egy történetnek, amiben van helye az előző kapcsolatnak is, ami fontos volt, benne volt érzelmileg, a magáé, az élete része, és ennek a történetnek része az összes élmény, a szexuális élmények is.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
