Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2016. június 12., vasárnap

377. Tehetetlennek érzem magam


Kedves Karolina !
Tehetetlennek érzem magam a 16 éves fiam miatt. Sem az óvodában, sem az iskolában nem alakított ki senkivel baráti kapcsolatot. Értelmes, jó képességű, okos gyerek, bár mostanában lusta tanulni. Iskolán kívül sehova nem jár, siet haza, állandó jelleggel a számítógépen játszik, idétlen videojátékokról szóló ismertetőket néz. 


Többször elbeszélgettünk Vele, hogy találjon barátokat, elfoglaltságokat magának, még gyermekpszichológushoz is elvittem / érdemi segítség nem történt, csak a pénz lehúzás-így éreztem/. Sajnos meghallgat, de változás nem történik, elmondása szerint vannak barátai/ akiket senki nem látott még/ , szerintem az interneten együtt játszókat tekinti annak. Helyes, ápolt fiú, de nem közeledik a lányok felé sem. Próbáltuk elvenni tőle a számítógépet, de akkor már senkivel sem lesz kapcsolata,( Ő szavai) félek magába zuhan és értelmetlennek látja az életét és esetleg tragédia történik/ szerintem képes lenne rá/ Annyira szeretném boldognak, kiegyensúlyozottnak látni! Étvágya sincs, sajnálja az időt még az étkezésre is, szinte mindennap van vita közöttünk, melynek oka a nem tanulás, számítógépezés, befordulás. 

Nem jó ez Neki sem, Nekünk sem. Reménykedem, talán tud Nekem tanácsot adni, mit , hogyan tegyünk, mondjunk az ő érdekében. Előre is nagyon köszönöm. 
Gabi

Kedves Gabi!

Kezdjük a technikai kérdésekkel: ami a számítógépes játékot illeti, javaslom a játékidő korlátozását. A leírtakból felmerült bennem, hogy függővé vált gyermekük, de legalábbis nagyon eltolódott a hangsúly abba az irányba, hogy innen vár minden örömforrást. Ne vonjuk meg tőle a (jelenleg szinte) egyetlen örömet, de ha az ember megszokja, hogy automatikusan kap jóérzést egy tevékenységtől, szó szerint gombnyomásra, akkor nagyon nehéz önuralmat gyakorolnia, különösen 16 évesen, és önként azt mondani, másfajta örömök felé is nyit. Ráadásul olyanok felé, amik eleinte talán szorongást keltenek benne, és csak hosszútávon kecsegtetnek jó érzéssel. Az élő emberi kapcsolatokra gondolok. Azaz, határt kell szabni a számítógépes játékoknak, és jó, ha ez kompromisszumosan születik meg, azaz a fia tegyen javaslatot, mi lenne az az ésszerű idő, ami elég neki. Ha irreálisan sokat mond, lehet egyezkedni.

Természetesen az idő korlátozásával még nincs megoldva semmi, csak a lehetőség nyílik meg. Érdemes lenne kipróbálni a pszichodrámát, amennyiben a fia nyitott rá. Előnye, hogy társak között, csoportban dolgozhat önmagán, oldhatja fel szorongását, tanulhat új megoldási módokat. Ha azt mondja, ő nem szeret szerepelni, megnyugtathatja, hogy valószínűleg többen is épp amiatt lesznek ott, mert szoronganak bizonyos helyzetekben, például társas helyzetben.

És persze jó lenne beszélgetni vele. Nem arról, hogy baj van vele, ez nem normális stb. Tehát nem ítélkezően, mint problémás gyerekkel, hanem érték semlegesen egyszerűen arról, mi van vele, hogy van. Hogy érzi magát a bőrében, az osztályban, neki hiányoznak-e a hús-vér barátok, és ha igen, ő mit gondol arról, mitől nehéz neki. Ha már meghallgatják úgy, hogy nem akarnak rögtön megoldást, nem mondanak okosságokat, sem kritikát, csak érdeklődést mutatnak a belső világa iránt, az már segítség neki. Természetesen megoszthatja vele, mi aggasztja, de ne nyomásgyakorlásaként, ne arról szóljon ez, hogy mi változzon, hanem hogy maga hogy éli meg a helyzetet, mik az érzései, félelmei. Ha maguk egymással tudnak kapcsolódni, az máris old a magányán - merthogy valószínűleg magányosnak érzi magát.

Fontos, hogy fia érezze, maga elfogadja így, ahogy van. A veszekedés nem segít, mert ha fia tudna változtatni, már megtette volna.

Ésszerű keretek, új impulzus és megértés - ez a hármas vihet előbbre.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: