Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2012. április 24., kedd

243. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha valakinek kioltanám az életét

Kedves Karolina!
24 éves vagyok és azzal lenne problémám, hogy még régebben egy pillanatra eszembe jutott, hogy mi lenne ha valakinek kioltanám az életét. Igazából eléggé zavar ez a gondolat, mivel ezelőtt soha ilyen még csak meg sem fordult a fejemben. Nem vagyok erőszakos típus, nem lehet könnyen felidegesíteni sem, inkább lelkizős, nyugodt, őszinte és humoros ember vagyok. Mivel nincs munkám sajnos, és ezért itthon is úgymond sokat kapok elképzelhető hogy ez valamiféle belső szorongás lehet? Még 1 éve sem volt, hogy új helyre költöztünk, a szüleim elváltak, és mostanában a barátokkal sem tudok sokat találkozni, beszélni. Zavar ez a gondolat és eszembe jut, hogy börtönbe kerülnék miatta, tönkre menne az életem és hasonlók. Ezzel a gonddal lehet valamit kezdeni? Másnak is eszébe juthatnak ilyen dolgok? Ön szerint mi a megoldás? Lehet a túl sok egyedüllét és unalom okozhatja ezt? Esetleg a problémáim? Gyógyszeres kezelés nélk! ül elmúlhat? Válaszát és segítéségét előre is köszönöm.


Kedves Levélíró!
Amiről ír, azt kényszergondolatnak hívják. Azokat a gondolatokat szokták így nevezni, amik akarata ellenére merülnek fel az emberben, és saját maga számára is szorongáskeltőek. Sokan küzdenek hasonló problémával. Ahogy a legtöbb lelki problémára igaz, ennek is több forrása lehet: számítanak biológiai adottságok, a személyiség, az élethelyzet. Azok az események, amiket leírt, valóban szerepet játszhattak a gondolatok előtörésében. Hogy el fog-e múlni gyógyszer, vagy más, szakmai segítség (pszichoterápia nélkül), nem tudom megjósolni. Ha van lehetősége pszichológus segítségét igénybe venni, tegye meg, nemcsak a kényszergondolatok miatt, hanem mert most egyszerre kellene több nehézséggel megküzdenie (munkanélküli lét, szülők válása), amiben szüksége lehet valamilyen támaszra. A gondolatokat vegye úgy, mint egy jelet, ami felhívja a figyelmét: túl sok szorongáskeltő tényező gyűlt össze az életében, segítségre van szüksége.
Cz. K.

2012. április 23., hétfő

242. A fiam terrorban tartja a családját

Kedves Karolina! Az az én nagy bánatom, hogy van egy 30 éves fiam. Szinte terrorban tartja a családját, mindenkinek dirigálni akar, és persze én az ő életébe ne szóljak bele, pedig egy pár évvel ezelőttig a legjobb barátok voltunk. Szörnyű féltékeny, és a semmiért is olyan cirkuszokat csinál, hogy az egész család retteg, mind ezt józanul, mert ha legalább inna akkor rá lehetne fogni, hogy azért. Azt szeretném megkérdezni, hogy én mit tudnék vele csinálni? Előre is köszönöm. Üdvözlettel: Monika

Kedves Mónika!

Figyelemre méltó, hogy úgy ír fiáról, mintha nem is arról a személyről beszélne, akit Ön nevelt fel, mintha Önnek nem lenne szerepe abban, amilyen ma a fia, ahogy Önnel viselkedik.

Azt gondolom, ha szeretne javítani a viszonyukon, nem tőle kellene várnia a változást, hanem komolyan belegondolni a közös (a hangsúly ezek a szón van) történetükbe: vajon hogyan fajult idáig a helyzet, hol romlott el?

Nemcsak az anya-fiú kapcsolatról gondolom, hanem általában az emberi kapcsolatokról: ha valaki változtatni akar rajtuk, az csak úgy megy, ha önmagával kezdi. Ezt a másik fél érzékeli, és reagál rá.

Egyébként azt hiszem, nem kell legjobb barátoknak lenni, mert egy felnőtt férfi számára az akár fojtogató is lehet. Az is természetes, ha nem hagyja, hogy beleszóljanak az életébe. Ugyanakkor Ön is elvárhatja a tiszteletet, és hogy ne legyen "cirkusz". Rövid levele alapján keveset tudhatok az Önök életéről, de annak alapján, amit írt, azt javasolhatom, próbáljanak olyan viszonyt kialakítani, amiben tiszteletben tartják egymás határait, saját életét.
Cz. K.

2012. április 18., szerda

241. Szerencsejáték függő vagyok, nem tudok megfizetni egy pszichológust

Kedves Karolina!
Szerencsejáték függő vagyok. Az életem nehézségei és főképp e a kellemetlen szenvedély miatt, elég nagy slamasztikába kerültem. óriási adósságaim vannak, a barátaim kezdenek elfordulni tőlem. Már nem tudok megfizetni egy pszichológust, viszont szeretnék megszabadulni a játékfüggőségtől. létezik-e, tudna-e ajánlani ingyenes kezelést?

Kedves Levélíró!
Nagyszerű, hogy kész segítséget elfogadni (még akkor is, ha részben anyagi nyomás hatására)! Ajánlom Önnek az anonim játékfüggőket, akik más szenvedélybetegségeknél is bevált módon, csoportos technikával küzdenek a függőség ellen. Nem véletlen, hogy sok helyen létrejöttek, és jó ideje működnek efféle csoportok drogfüggők, alkoholisták és játékfüggők részvételével is, ez rendkívül hatékony módja a függőséggel való megküzdésnek. Ezen a linken talál további információkat: http://gl.terraserver.hu/
Cz. K.

2012. április 15., vasárnap

240. Sem gyermekként, sem felnőttként nem tudtam megfelelni neki

Kedves Karolina!
Régóta foglalkoztat a gondolat, de érzelmileg már nem érint meg egy régi családi gondom. Még is szeretném lezárni magamban ezt a kérdést. Az érintett személy sajnos nem ad lehetőséget a téma tisztázására. 40-es férfi vagyok.

Édesanyámmal való kapcsolatom kezdetektől nem volt igazán jó és ma sem az. Ez a legkorábbi emlékeimtől kezdve így van. Ennek okát szeretném megtudni. Úgy érzem én nem adtam okot erre, főképp gyermekként nem tehettem. Mindig gondoskodott rólam, de ez csak olyan kötelességszerűnek éreztem részéről, érzelmet nem éreztem mögötte. Visszaemlékezve nincs olyan emlékképem, mikor átölelt, "megszeretett" volna.

Nem tudom miért alakult így, de én Őt magázom, Édesapámat tegezem. Nővérem mindkettőjüket tegezi. Édesanyám állítása szerint én választottam a magázódást, kisgyermekorban. Nekem erről nincsenek emlékeim, de nem tartom életszerűnek.

Édesanyám elmondása alapján velem való terhessége alatt leányt akart, szeretett volna. Mindig olyan érzésem van sem gyermekként, sem felnőttként nem tudtam semmiképp megfelelni neki. Holott gyermekként jó tanuló, amolyan "jó kisfiú", felnőttként káros szenvedélytől mentes, polgári életet élő, dolgozó férfi vagyok.

Tehát a kérdésem: Jól látom-e, mindig is fenntartásai voltak velem szemben édesanyámnak, nem tudott elfogadni igazán gyermekének?
Tisztelettel és köszönettel: Salamon


Kedves Salamon!

Hogy konkrét kérdésével kezdjem: levele alapján nyilván igaz ez az állítás, hiszen ezt a levelet Ön írta, aki így látja.

Nem tudok az objektív igazságról írni, de nem is az a fontos, hanem hogy mit kezd az érzésével. Én azt hiszem, Önben van a megoldás kulcsa, mert ha az édesanyja nem tudja kimutatni az érzéseit (vagy nincsenek, ahogy Ön hiszi), akkor egy jövőbeli beszélgetéstől sem várhat mást. Ami fontos, az nem az, hogy édesanyja mit mond, hanem hogy Ön elgyászolja a hiányait. Azt, hogy több melegségre, gyengédségre lett volna szüksége, és ezt nem kapta meg. És hogy valahogyan megbocsásson anyjának, akinek bizonyára megvan a maga története, amiért nem tudta eléggé szeretni, vagy a szeretetét eléggé kimutatni Önnek. Ez az ő sérültsége, amit hozott valahonnan, valószínűleg sosem fogja pontosan megtudni, honnan, miért. Ami Magán múlik, hogy Ön ne adja tovább ezt.

Cz. K.

2012. április 12., csütörtök

239. Normális ha felnőtt férfiak fogdossák egymást?

Kedves Karolina!
Némiképp bizarr és furcsa témában kérem a segítségét. Már jó ideje nem hagy nyugodni és teljes bizonytalanságban sodródom. 25 éves vagyok, a párom 29. 5 éve vagyunk együtt, mindkettőnknek ez az első komoly kapcsolata, 3 éve élünk együtt. Véletlenül megtudtam, hogy még 18 éves kora körül csókolózott az egyik barátjával, de ő ezt tagadta. Viszont egy haverja ezt megerősítette, indokolva fiatalsággal, részegséggel. Azonban azóta is a jelenlegi haverjai körében szoktam félreérthető dolgokat hallani. A barátnőm szerint normális ha a fiúk szexuálisan "szórakoznak", legalábbis ő mesélt sztorikat ezzel kapcsolatban, például ahol fiúk együtt élnek, biztos van ilyen jellegű dolog szerinte.

De hát ez hogy lehet normális?
Normális ha felnőtt férfiak pl.fogdossák egymást? A párom szerint nem vagyok normális, hogy ilyen dolgokat feltételezek. De ő a csókot is letagadta, ami pedig biztos. Ráadásul nem hiszem, hogy mindig mindent én értek félre.

Nekem ez a helyzet nem elfogadott. Sajnos vele ezt nem tudom megbeszélni, mert rögtön hárít. Már magam sem tudom, hogy mit gondoljak.
Segítő válaszában bízva, köszönettel:
Boglárka


Kedves Boglárka!
Értékítélet kérdése, mit tekint normálisnak, de levelének nem is ez a lényege, azt hiszem. Ön egy majdnem tíz évvel ezelőtti csókról ír! Az Önök párkapcsolata szempontjából teljesen lényegtelen, hogy párjában annak idején volt-e annyi kíváncsiság, hogy egy másik férfivel kipróbálja a csókolózást. Nem írja, hogy mik azok a félreérthető dolgok, amiket mostanában hall, így arra nehéz reagálni. (Viccelődés? Célzás korábbi eseményekre?) A lényeg, hogy más dolog a kíváncsiságból fakadó egyszeri kaland egy azonos nemű emberrel, mint a biszexuális vagy meleg orientáció. Utóbbi tartós érdeklődést jelent a saját nem iránt.
Cz. K.

2012. április 11., szerda

238. Mintha valami fekete árny elsuhanna előttem

Mi ennek az oka?
Ma éjjel mikor lefeküdtem fura lépteket hallottam, majd valamiféle csámcsogást, halvány érintést a lábamon, persze felkapcsoltam a villanyt nem volt sehol semmi, ráadásul kutya is van, jelezne, ha lenne valaki a házban. Mostanában gyakran hallok lefekvésnél furcsa hangokat, és néha hazafelé olyan, mintha valami fekete árny elsuhanna előttem, de ez gyakran gépezéskor is megtörténik, csak akkor egy fekete bogárt látok, de mikor odacsapok nincs is ott semmi...
Kezdek megijedni ezektől a képzelgésektől. Mostanában elég stresszes vagyok, ez az oka, vagy valami más? Jelen pillanatban nagyon félek...

Kedves Levélíró!
Amit ír, arra utal, hogy szorong bizonyos helyzetekben, ezért fokozottabban figyel minden ingerre, és olyasmit is érzékel, ami másnak fel sem tűnik. Hiszen a légmozgás, takaró hozzáér az ember lábához, árnyak is mozognak az utcán, és sok olyan hang van, aminek nem tudja az ember a forrását, és normális körülmények között fel sem tűnik neki. De mivel szorong, igyekszik minden veszélyre felkészülni, ezért feszülten figyel a legapróbb neszekre, érzetekre. Így aztán meg is találja azokat az ingereket, amiktől félni lehet. Az Ön által említett "stresszességre" kellene megoldást keresni (erről nem írt többet, így nehéz lenne tanácsot adnom). A konkrét, szorongáskeltő helyzetben segíthet rádióhallgatás, videó megnézése, ami kizökkenti ebből az állapotból.
Cz. K.

2012. április 3., kedd

237. Miért ne akasszam föl magam?

2 év alatt meghalt apám, nagyanyám, apósom, anyósom, megcsalt a feleségem egy 1,5 éves kapcsolattal, és elvesztettem a munkámat. Miért ne akasszam föl magam?


Kedves Levéíró!

Értem a keserűségét, és nem fogok tudni megválaszolni a kérdését. Csak annyit mondhatok, hogy mindazok miatt, ami megmaradt, és aminek van értelme az életében.

Amikor ennyi tragédia összejön az embernek, nem tud reálisan látni, a jövőt végképp nem, de még a jelent sem. Azt gondolom, Ön krízishelyzetben van, ezért nem hogy életről-halálról, de semmilyen fontos ügyről nem szabad most döntenie. Ez sajátos állapot, ami kizárja, hogy jó döntéseket hozzon. Most ne várja el magától, hogy tisztán lásson, elég belátnia, hogy válságos az állapota. Ebben a helyzetben indokolt akár kórházi segítség igénybevétele is. Ha budapesti, az Erzsébet Kórház krízisintervenciós osztályán az Alsóerdősor utca 7-ben jelentkezzen, mondja el, hogy öngyilkossági gondolatai vannak! Ha ezt nem szeretné, a másik lehetőség egy lelkisegély vonal felhívása, ahol átbeszélheti a helyzetét és a teendőket. Itt találja a  lelki segély telefonszámokat: http://szolgalatok.lelki-segely.hu/. Bármelyiket választja a két lehetőség közül, fel vannak készülve, hogy segítsenek Önnek, a többit már az ottani szakemberekre bízhatja.

Várom visszajelzését egy héten belül, hogy melyik segítséget vette igénybe, és hogyan alakult a helyzet!

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: