325. Romával jár és ezzel megbánt bennünket

Kedves Karolina!
Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a cigányokat- bár elég sok van a környezetünkben - , pedagógus lévén sokat tanultam kezelésükről, kultúrájukról, mindennapi életem része a velük való kapcsolat. Ismerek rendes és nem rendes családokat. Sajnos az utóbbiakból több van felénk. Ezt nagyon nehezen viselem, s édesanyám és persze testvérem is.

Amikor 1 éve keresztlányom boldogan közölte, hogy van új barátja, de még nem beszél róla többet, örültünk, mert előtte szakított az előző barátjával. Sajnos egy hét múlva nagy tragédia következett be, keresztfiam (keresztlányom testvére)szerelmi bánatában öngyilkos lett. Nagyon megviselt mindannyiunkat és a mai napi nehéz. Keresztlányom 1 hónapra rá mondta el, hogy hogy hívják az új barátot, és rögtön kiderült származása./Sőt az apa családja közelében nőttünk fel és nem voltak pozitív emlékeink/

A lelki traumáját figyelembe véve próbáltunk vele finoman beszélni, tudattuk vele, hogy nem örülünk, mi nem szeretnénk, és ezzel megbánt bennünket,de ő annyira szerelmes lett, hogy figyelmen kívül hagyta érzéseinket. Mi 1 éve abban bízunk kiszeret belőle,ő pedig szerintem arra számít, hogy megenyhülünk.

Már találkoztunk a fiúval,barátságos, tisztelettudó, dolgozik.Szeretnénk elfogadni,vártunk, de egyre nagyobb bennünk a tiltakozás, amit visszafojtottunk eddig. Nem tudom elképzelni, pl. hogy most meghívjuk ünnepi ebédre hozzánk, és ezt megmondtuk neki. Keresztlányom most ezt nagyon rossz néven veszi, és azt mondja, hogy akkor ó sem jön. Nem szeretnénk őt is elveszíteni. Mennyire lehet neki megtiltani 21 évesen? Mi a helyes viselkedés a család részéről? Vagy várjunk még? Mit mondjunk neki? Kérem segítsen!
Köszönettel: Krisztina


Kedves Krisztina!
A megoldandó feladat nem a keresztlányával való viszonyban van, hanem az Ön (Önök) viszonyulásában. Gondoljon bele, ha nem volna roma a fiú, akkor megfelelő oknak találná-e az elutasításra, hogy rossz tapasztalatai voltak a fiú apjának családjával? Miközben a fiú barátságos, tisztelettudó. Azt gondolom, az apja családja senkin sem kérhető számon, csak saját viselkedése.

Őszinte leszek, felzaklatott levele. Nehéz volt olvasni, hogy egy láthatóan aggódó, jószándékú, intelligens asszony azt írja, nem tudja elképzelni, meghívjon ünnepi ebédre valakit, aki egyrészt keresztlánya választottja, másrészt az Ön tapasztalata szerint is barátságos, rendes ember, mégsem hívná meg, mert roma. Mintha egy leprásról vagy olyanról írna, aki valami szörnyűséget követett el Ön ellen. Próbálja elképzelni, hogyha Ön született volna romának, vajon hogy esne Önnek, mit kezdene vele, ha nem tettei alapján ítélnék meg, hanem származása, illetve egyes családtagjai alapján?

Tágabb perspektívából nézve: nem, nincs értelme egy 21 éves nőt tiltani a szerelmétől, de valószínűleg egy fiatalabbat sem. De bűntudatot kelteni sincs értelme, mondván, hogy szerelmével megbántja magukat. Nem azért választotta szerelmét, hogy bántsa Önöket, hanem mert bizonyára értékesnek tartja, jól érzi magát vele, szereti őt. Nem tudják őt elfogadni, párját elutasítani, csak együtt a kettőt. Én az elfogadást tanácsolom, de a döntés az Öné.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina