Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2014. július 9., szerda

350. Ha lezárul valami, mindig nagy ürességet érzek

Kedves Karolina!
Ha lezárul valami, mindig nagy ürességet érzek, legyen az akár egy könyv, vagy egy nyaralás. Barátaimmal nyaralni voltunk, éjjel nappal csak beszélgettünk, fantasztikus volt. De, mint mindig, mikor hazajöttem, jött a gyomorgörcs, a hiány. Szeretnék ennek véget vetni, hogy minden nyaralás, program, filmnézés, olvasás stb után ürességet érzek, sőt mikor még benne vagyok az élményben, akkor is már sokszor a végétől rettegek. Talán azért fogalmazódott meg most bennem a tenni akarás ezen érzés ellen, mert tudom, hogy a kis csapatunk most volt utoljára így együtt. De mint említettem az apróságok (sorozat befejezte) is hasonló érzést váltanak ki bennem. köszön a segítséget, egy 20 éves lány



Kedves Levélíró!
Javaslom, hogy amikor van egy kis ideje egyedül, nyugodtan, úgy, hogy senki sem zavarja, idézze fel ezt az érzést, például a mostani nyaralással kapcsolatban, mikor elszorult a szíve amiatt, hogy vége van. Kicsit adja magát át az érzésnek, hagyja, hogy hasson magára. Majd engedje, hogy jöjjön, ami jön gondolatként, emlékként. Csak figyelje meg, mi jut eszébe, nem kell, hogy rögtön értelmesnek tűnjön, meglehet, nem lesz egyértelmű, miért épp azok az emlékképek jönnek. De biztos vagyok benne, hogy hamarosan összeáll, hogy vajon miért ilyen érzékeny a lezárásra, arra, hogy valaminek vége van, a veszteségélményre. Bizonyára el fog jutni egy fel nem dolgozott veszteséghez, aminek a fájdalmát viszi magával, és ami mindig megérintődik, mikor valami lezárul. Akkor fog ez "megoldódni" (idéző jelben írom, mert valójában nem kell megoldani), ha engedi, hogy előjöjjenek a fájdalmas érzések, ha "kifájja" magából azt az eredeti veszteséget. Meglehet, nem egy alkalomról van szó, többször is át kell adnia magát ennek. Nem állítom, hogy biztosan egyetlen konkrét esemény áll az érzékenysége hátterében. Lehet, hogy egy visszatérő élmény, ami nem is tűnik drámainak, sokakkal megesik, az élet normális része, valamiért mégis feldolgozatlan maradt az Ön számára. Szándékosan nem szeretnék példát mondani, mert nem befolyásolnám ezzel, de bárki életében lehetnek olyan veszteségek, amik a külső szemlélő számára semmiségnek tűnnek, de mégsem tudott vele mit kezdeni abban az életkorban. Próbáljon ítéletmentesen állni magához, nem értékelni, csak engedni, hogy áramoljanak a gondolatok, érzések, és ha valami fáj, engedje, hadd fájjon, az hozza el a gyógyulást.

Bízom benne, hogy mielőbb,
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: