Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2013. március 19., kedd

305. Sok panasz van arra, hogy fegyelmezetlenek a gyermekek

Iskolánkban 1-8 oszt. sok panasz van arra, fegyelmezetlenek a gyermekek ,verekedések is gyakran előfordulnak, roma és magyar gyermekek között is,virágos kertet letapossák, szemetelnek stb. a pedagógusok nem hoznak komoly intézkedéseket ez ügyben. Mint szülő,szeretnék hatni , megértetni a gyermekekkel, hogy ez így nagyon nem helyes, hajlandó lennék pénzt áldozni erre, pl. egy-két hetente ajándékot sorsolni ki azok a gyermekek között, akik nem hiányoznak, fegyelmezetten viselkedtek, vagy új játékot vásárolni,elhelyezni az udvaron ami felé irányulna a figyelmük, vannak egyke elkényeztetett, de hátrányos helyzetű gyermekek is, ezért tanácstalan vagyok, jelenleg kosárlabda pálya, asztalitenisz van. Szeretném kérni a véleményét ez ügyben,mielőtt a pedagógusokkal beszélnék. Előre is köszönöm. Marcsi.

Kedves Marcsi!

Én kissé összetettebbnek látom ezt a kérdést. Nem megértetni kellene valamit a gyerekekkel, vagy rávenni őket a helyes viselkedésre, hanem rájönni, mi az, amin változtatni érdemes a velük való kapcsolatban, együttműködésben. A normakövetés kulcsa a szülőkkel és pedagógusokkal való érzelmi kapcsolat. A normák átvétele a felnőttel való azonosulás eredménye, amihez az kell, hogy érezze, foglalkoznak vele, kötődhet a felnőtthöz, személyes a kapcsolat közöttük. Egyszerűbben fogalmazva: a gyerek nem azért kezd szót fogadni, mert megérti, milyen fontos és helyes, amit várnak tőle, hanem mert vágyik a szeretett felnőtt elismerésére, és arra, hogy hasonlítson rá. Persze, hogy ez az iskolában sikeres-e, annak az otthoni környezethez is köze van, ahogy utalt rá Ön is. Ha a szülővel már megvan ez a pozitív kötelék, a gyerek sokkal nyitottabb a tanárra is, így könnyebb dolga van a rendezett családból érkező gyerekekkel a pedagógusoknak.

De hogy Ön mit tehet: én az Ön helyében élményt próbálnék adni, inkább, mint ajándékot. Kirándulásra, kötetlen, a gyerekek számára élvezetes szabadidős eseményekre gondolok. Hátha van olyasmi, amire nyitottak a tanítók, de anyagi korlátja van, és szívesen veszik a segítségét. Ennek akkor van értelme, ha elfogadja, hogy sziszifuszi munka ez, azaz nem várhat látványos eredményt egy ilyen akciótól. De lehet, hogy néhány gyereknél éppen ez indít el valamit: elkezdik úgy érezni, oda tartoznak, és elkezdik átvenni a szabályokat is. Az Ön ötlete a szófogadók jutalmazásáról csak azokra hatna, akik szemében eleve érték az ottani elvárásoknak való megfelelés, és versengést indít el bennük a "kiírás". Aki számára kissé ellenséges közeg az iskola, az ácsingózni fog az ajándékra, de emiatt nem fogja fegyelmezni magát, és csak nő a frusztráció, a stréberek és vadócok közti ellenségesség.


Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. március 17., vasárnap

304. Nem hiszem el neki, hogy szeret

Kedves Karolina!
27 éves vagyok, párommal pár hónapja ismerkedtem meg. Nagyon hirtelen,érzelmekkel teli kapcsolatnak indult mindkettőnk részéről. Körülbelül egy hónap múlva,sok negatív dolog ért minket, főleg a páromat. Elvesztette a munkáját,ezáltal az iskoláját sem tudta finanszírozni. A stressztől, én legalábbis úgy érzem kevesebb figyelmet fordított rám és innen indult az én bizalmatlanságom és hogy nem hiszem el neki, hogy szeret. Próbáltunk beszélni erről,de az őszinteségemmel csak azt értem el,hogy tudja,bizalmatlan vagyok vele kapcsolatba. Tudom ha továbbra is marad ez az érzésem azzal én saját magam fogom megölni a kapcsolatunkat mégsem tudok tenni ellene. Mit javasol,hogyan tudnék változtatni ezen?
Előre is köszönöm!

Kedves Ádám!
Az a kérdés, mennyire fontos Önnek ez a kapcsolat. Ha fontos, akkor azt javaslom, legyen türelmes, vegye figyelembe, hogy párja most egy krízis időszakon megy át, így kevesebbet tud adni (odafigyelést, törődést), most Önnek kell egy kicsit több energiát tenni a kapcsolatba, támaszt nyújtani neki. Később, ha rendeződik a helyzet, nyilván helyre fog állni az egyensúly, és összekötő kapocs lesz Önök közt az az élmény, hogy egy válságos időszakban egyikük tudott segíteni a másikuknak. A kapcsolati igényei természetesen jogosak, ám most egy kicsit jegelnie kell ezeket, mert párjának egyszerűen nincsenek meg azok az érzelmi erőforrásai, amiből ebben a pillanatban eleget tudna adni önnek.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. március 15., péntek

303. Nemsokára elérem a felnőtt kort, de még tininek érzem magam

Kedves Karolina!

Nemsokára elérem a felnőtt kort, de még tininek érzem magam és párkapcsolati kérdéssel fordulnék Önhöz. Megismerkedtem egy fiúval (interneten) mindketten nagyon szimpatikusnak véltük egymást így megejtettünk egy találkozót. Természetesen a találkozót hosszas beszélgetés előzte meg. A találkozó után egy beszélgetés során a fiú által leírtakból kiderült, hogy a találkozót és az azt követő beszélgetéseket úgy vette, mintha természetes lenne, hogy egy pár vagyunk. Viszont a találkozó után nagyrészt én kerestem meg őt és valahogy nem érzem azt, hogy ezek után is kölcsönösen érdeklődnénk egymás iránt, hiszen nem lett kimondva hogy mi egy pár vagyunk és ahogy írtam mostanában én keresem meg őt. Szeretném ezzel kapcsolatban kikérni az Ön véleményét, hogy hogyan látja a dolgokat? Az elején nagyon szerettem volna ha mi egy pár leszünk, viszont az utóbbi időbe teljesen úgy tűnik mintha erőltetném a dolgot, viszont nem áll szándékomban. Kérem válaszoljon a levelemre és segítsen nekem! 
Üdvözlettel: Melinda


Kedves Melinda!

Csak akkor fogja megtudni, mennyire érdeklődik a fiú, ha kissé hátralép, és vár, hogy ő is keresse magát. Ezt az "egy pár" kérdést őszintén szólva nem értem, hiszen, ha jól értem sorait, eddig egyszer találkoztak, ezen kívül interneten kommunikálnak. Ahhoz, hogy egy pár legyenek, érdemes volna ismerkedniük személyesen, élőben történő találkozások során. Persze sokat megtudhatnak egymásról a neten történő beszélgetés során is, de az nem adja azt az intimitást, amit a valós találkozás, beleértve természetesen a testi intimitást is, ami nem elhanyagolható, ha szóba kerül a párkapcsolat, mint lehetőség. 

Összességében tehát az a tanácsom, hogy inkább tereljék személyes síkra az ismerkedést, de közben figyelje, a fiú is elég aktívan részt vesz-e, ha ő nem keresi magát, akkor nem érdemes forszírozni a dolgot. Ám lehet, hogy csak a kényelem miatt alakult így, és ha Ön kevésbé keresi, akkor "összeszedi" magát, és több erőfeszítést fog tenni.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. március 13., szerda

302. A férjem most is gyakran beszél a barátnőjével

Kedves Karolina! 
38 éves nő vagyok, 12 éve élünk együtt a párommal, 3 gyerekünk van. Másfél hónapja jöttem rá hogy megcsal. Nagyon kiborultam most sem érzem egészen jól magam. A párom azt mondja, azért csalt meg mert elhanyagoltam,a kicsivel aludtam,de így is hetente 2szer legalább együtt voltunk. Az a gondom,hogy most is gyakran beszél a barátnőjével,mert azt állítja barátok, miért ne beszelhetne vele naponta többször is? Nem tudom hogy viszonyuljak ehhez a barátsághoz, rettenetesen zavar.Azt mondja engem szeret, velünk akar élni. 
Kérem adjon tanácsot. Köszönöm

Kedves Levélíró!
A lényegről nem ír, ebből gondolom, hogy elsősorban nem ezzel foglalkozik, ezért hadd irányítsam ide a figyelmét: mi az, amitől a jövőben jobban, mindkettőjük számára kielégítően működne a kapcsolat? Párja külső kapcsolata (és szavai) arra utalnak, számára valami hiányzott a kapcsolatból, legalábbis az utóbbi időben. Ettől még természetesen értékes és jó volt a kapcsolatuk, ám az idő múlásával változnak az emberek, így a kapcsolatnak is változnia kell, úgy tűnik, valahol elcsúsztak egymás mellett, nem hallották meg egymás szavát. Az ezen való dolgozást látom a lényegnek. Ennek előfeltétele lenne, hogy mindketten vállalják a saját felelősségüket, ami 50-50%. Ön bizonyára sértettnek érzi magát párja viszonya miatt, ami persze érthető, ahogy párja reakciója is, aki azokra a problémákra hivatkozott, ami a megcsalás előzménye volt. Jó kiinduló pont lehet, ha nem akarják eldönteni, hogy egyikük vagy másikuk a hibás, hanem abból indulnak ki, közösen működtetik ezt a kapcsolatot, együtt jutottak oda, hogy az utóbbi időben eltávolodtak egymástól (párja legalábbis így érezte, fogadjuk tehát ezt el). Azt javaslom tehát, ha szeretnének együtt maradni, a fókusz kerüljön át arra a kérdésre, ki mire vágyik, hogyan tudnának változni, fejlődni, túljutni ezen az időszakon. Természetesen Ön kérheti, és ez jogos is, hogy ne Ön előtt beszéljen párja azzal az emberrel, akiről fáj hallania, tudnia, de amennyire lehet, próbáljon ne vele, hanem kettejükkel foglalkozni.
Üdvözlettel: Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: