340. Lehet gond abból, hogy 4 évesen számítógépes játékokkal játszott?

Üdvözlöm!
Az lenne a kérdésem, hogy a 4 éves gyerekem kb 3 hónapja elkezdett számítógépes játékokkal játszani.A testvére most 1.5 éves és előszeretettel rombolja szét a legóvárat vagy a fa vonatpályát amit épített, gondolom ezért kezdett inkább a számítógép felé húzni.Eleinte meséket nézett,(úgy gondoltam nem baj, ha megtanulja kezelni a gépet, ma már minden úgyis a számítógép körül forog).Aztán játszani kezdett főleg az autós játékok érdeklik, de megtalált a gépen egy lövöldözős játékot és azzal is játszik elég sokat(abban is inkább autóval játszik).Remélem még időben töröltem le a játékot.Lehet a későbbiekben gond abból, hogy 4 évesen néhány hónapig ilyen játékokkal játszott? Szeret rajzolni(irka firkákat,)szinezni,legózni, vonatozni, autókkal játszani szereti a rajzfilmeket(főleg az autós rajzfilmeket).Eléggé hisztis néha szófogadatlan de ha megkérdezem tőle hogy szabad-e ilyet csinálni vagy olyat, tudja hogy mit szabad és mit nem.Tudja azt is hogy nem szabad embereket bántani, elütni (mint a játékban).De ennek ellenére félek attól később gond lesz, hogy pár hónaig játszott a gépen ilyen játékkal.Remélem még lehet a jó irányba nevelni, nem alapozta rossz irányba ez a játék a személyiségét.
Válaszát előre is köszönöm.
Linda


Kedves Linda!
Amiatt ne aggódjon, hogy a pár hónap agresszív számítógépes játék ártott volna! A számítógépes játékok, vagy akár a túl sok TV nem úgy árt, hogy egyszer csak valami szörnyű átkerül belőle a gyerekbe, ami onnantól kifejti mérgező hatását, hanem inkább az a hiány árt, amit elszenved az ezekkel hosszasan foglalkozó gyerek. Jó lenne, ha egyszerre csak keveset (max. 20 percet), és Önnel, Önökkel együtt nézne mesefilmet, közben beszélgetve. Azaz ne az történjen, hogy bambul a gyermek a film előtt, hanem legyen az is interaktív, közös tevékenység. Igen, tudom, kinek van erre ideje egy másfél éves gyerek mellett... A számítógépes játékban ugyan aktív a gyermek, de nem pótolja a "valódi" játékot, azt, mikor a szobában talált tárgyakból és a fantáziájából képzeletbeli helyzeteket, történeteket, világokat hoz létre. Azt javaslom, a számítógépes játéknak is szabjon időbeli korlátot, ne az legyen a fő játéktevékenység!

Megértem, hogy miért fordult a gyermek a számítógépes játékok felé, amiben nem zavarja a kistestvér, de inkább rohangálásra, sok-sok interakcióra (szülő által elmondott mesére, beszélgetésre, dögönyözésre), szabad játékra lenne szüksége az életkorából adódóan. Kérdés, hogy milyen mértékű az engedetlenség, hisztisség: természetes, hogy egy gyerek nem mindig csinálja azt, amit tudása szerint szabad lenne, főleg, ha van egy kistestvér, akinek jelenléte nyilván sokszor frusztrálja. Azt javaslom, kínáljon alternatívákat a nagyobb gyereknek, ha zavarja a kistestvér, például hívja ki a szobából, hogy "segítsen" Önnek mondjuk a főzésben (ami persze egy ekkora gyereknek még nem teher), és/vagy legyen egy elkülönített tere, ahova a kicsi nem tud bejutni. Az rendben van, hogy ismerkedik a számítógéppel, ha ez felfedező tevékenység, például a szülővel együtt pár percet szánnak rá, hogy nézegessék, mi mindent lehet vele csinálni. Azonban a (túl hosszú) mesefilm nézése közben kialakult passzív állapot, vagy a túl hosszú számítógépes játék feszültséget kelthet a gyermekben, "hisztisebb", agresszívebb lesz tőle, és hangsúlyozom még egyszer: nem a tartalomtól.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

339. Mikor érdemes megmutatni látható csontbetegségem?

Segítséget szeretnék kérni párkapcsolati kérdésben. Új kapcsolat,első randi. Örökletes, látható csontbetegségem van /csont kinövés a végtagokon / normális életet élek. Tehát mikor érdemes elmondani, megmutatni, hogyan tálaljam, helyesen szeretnék cselekedni. Köszönöm válaszát

Zoltán

Kedves Zoltán!
Nehéz kérdés, mert egyrészt ilyesmire nincs általános recept, másrészt nem tudok részleteket (mennyire látványos a csontkinövés, Ön hogy viszonyul ehhez, az életét befolyásolja-e valahogyan). Mivel azon gondolkodik, mikor érdemes megmutatni, gondolom, olyasmiről van szó, ami első ránézésre nem látszik. Azt gondolom, nem kell előre elhatározni, hogyan és mikor fogja szóba hozni, mert ez a találkozó légkörétől is függ. Ami az időzítésnél sokkal fontosabb, az az Ön viszonyulása. Hogy jóban van-e önmagával, a testével, tudja-e, hogy ezzel együtt teljes értékű ember, vagy úgy tekinti a csontkinövéseket, mint valamilyen hátrányt, hibát, ami a másik ember szemében csökkentheti értékét, és a saját szemében is. Ez a viszonyulás az, amit a másik meg fog érezni, és ez nagyban fogja alakítani az ő reakcióját. Úgy hiszem, hogy az ember nem egy tökéletesen "szabályos" másikat keres, hanem egy teljes értékű embert, akivel jó együtt lenni. Ha valaki jóban van önmagával, jó légkör veszi körül, akkor könnyű őt elfogadni olyannak, amilyen. Ha az ember azt érzi a másikon, rejtegetni valója van, szégyell valamit, az zavart kelthet benne is, nem tudja, hogy viszonyuljon hozzá. Ez a jó vagy rossz viszonyulás mindenképp érződik, függetlenül attól, hogy mikor kerül nyíltan szóba a téma. Összességében tehát azt gondolom, az a lényeg, hogy kialakul-e Önök közt a szimpátia, nem a téma időzítése fogja eldönteni a kapcsolat sorsát.

De hogy mégse kerüljem ki a választ a konkrét kérdésre: szerintem ne ez legyen a legelső információ, hiszen valószínűleg nem ez a legfontosabb dolog, amit Önről tudni érdemes. Ha egy kicsit személyesebbé válik a légkör, akkor nyugodtan felhozhatja. Legjobb, ha valahogyan természetesen kerül szóba, azaz nem azzal a felütéssel, hogy "Huh, valamit el kell mondanom", hanem valahogyan kapcsolódva a szóban forgó témához. Megmutatni akkor mutassa, ha kéri ezt a másik fél.

A legjobbakat kívánok a randihoz!

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina