Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2012. október 28., vasárnap

282. Gyűlölöm magam

Kedves Karolina!
Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok rá.Mikor végleges elhatározást veszek magamon és már csak azért is megcsinálom jön egy hullám ami végigsöpör rajtam és elmossa azt az érzést ami segített abban hogy legalább képes legyek elkezdeni bármit ami hasznos lehetne az életben amivel tudnék mit kezdeni ami a segítségemre lehetne a boldog életre való törekvésemkor.És akkor elkezdek bőgni jönnek a sötét gondolatok eszembe jut hogy milyen kurva egyedül vagyok a világban...Semmi másra nem volna szükségem csak akarat erőre.És bosszantó hogy hagyom magam a szar érzésnek hogy felül kerekedjen rajtam.És bosszantó hogy nem tudok ellene tenni és az is zavar, hogy ezt egyre erősebbnek érzem.Nem tudok uralkodni az érzéseim uralkodnak rajtam.Mit csináljak, hogy változtassak ezen?


Kedves Barbara!

Amit akaraterőnek nevez (a pszichológia körülbelül ugyanerre mondja, hogy "énerő"), nem egyszerű elhatározás kérdése, így nem is kell ostoroznia magát azért, mert nincs belőle több. Bár a hétköznapi beszédben olykor megvetően mondják egymásra az emberek: "nincs akaratereje!".

Ön is általánosságban ír, és persze nem is lehetne egy levélváltásból az Ön személyes történetét felfejteni, tehát én is csak általánosságban tudok válaszolni. Ha az ember azt látja, nem tud tenni a céljaiért, az arra utal, valami belső konfliktusa van ezekkel a célokkal kapcsolatban. Tipikus példa az az ember, aki párkapcsolatot szeretne, mégsem jön össze - úgy éli meg, mintha valóban minden vágya a kapcsolat volna, holott lelke mélyén fél az intimitástól. Vagy az az ember, aki nem tud lefogyni, noha évek óta "próbál", ám valójában biztonságot ad neki az a burok, amivel körülveszi magát. De van, aki a fontos megmérettetéseit szúrja el, mert eleve későn kezdi el a munkát, ő talán attól tart, ha beleadna mindent, és mégis kudarcot vallana, sokkal inkább sérülne az önbecsülése, mint mikor a saját halogatása miatt nem sikerül.

Nem tudom, Önnek milyen céljai vannak, és hol akad el a folyamat, de érdemes elgondolkodni azon, vajon milyen rejtett motiváció gátolja Önt. Azt gondolom, igazából senki sem akar saját magának rosszat, aki látszólag árt magának, annak is van rá oka, valamiért még mindig így éri meg, azt érzi. Néha már az megkönnyebbülést jelent, ha az ember rájön, mi van a háttérben, mert kimondva, tudatosítva kevésbé tűnik ijesztőnek. De ha továbbra is az, legalább van mivel dolgozni, tudjuk, milyen problémát kell valójában kezelni.

(Természetesen lehetséges, hogy terápiás segítség kell ehhez a folyamathoz, már a "rájövéshez" is - ismeretlenül nem tudom megítélni.)

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: