Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2010. április 27., kedd

3. Elfáradtam, legszívesebben be se mennék dolgozni

Kedves Karolina,
A negyvenes éveim elején járok, azaz távol a nyugdíjazásom. De én már elfáradtam, és legszívesebben be se mennék dolgozni. Ne higgye, hogy nem szeretem a munkámat, sőt! Óvónő vagyok egy szép, budai intézményben, imádom a gyerekeket, a szülőkkel is jó a kapcsolatom. Csakhogy kimerültem. Iszonyatos zajban vagyok egész nap a csendes pihenő kivételével. A gyerkőcöknek az a dolguk, hogy szaladgáljanak, játsszanak, „rosszalkodjanak”, tudom én. Furdal a bűntudat, hogy nekem miért nehéz ezt elviselnem. Múltkor a nálam jó 15 évvel idősebb kolléganőm tett megjegyzést, hogy ellustultam. Ezen megsértődtem, és mosolyszünet volt köztünk egész nap. A férjem szerint váltanom kéne, ő is látja rajtam a kimerültséget.
Üdvözlettel:
Erzsébet

Kedves Erzsébet!
Minden jel arra utal, hogy Önön az úgynevezett kiégés, más szóval burnout jelei mutatkoznak. Ahogy mondja, szereti a munkáját, bizonyára eleinte szívvel-lélekkel bele is adta magát, mára viszont kifogytak az érzelmi tartalékai, és ezért nem tudja olyan lelkesedéssel végezni feladatát, ahogy elvárná magától. A kolléganője által „lustulásnak” látott változás mögött ez áll. Nem lustaságról van szó, hanem egy érthető, elég gyakori reakcióról.
Férje javaslatával részben egyet értek, de nem feltétlenül gondolkodnék tartós munkaváltásban. Ha megteheti, foglalkozzon fél évig-egy évig mással, és meglátja, hogy érez: könnyen lehet, hogy újult erővel fog visszatérni az óvodába. Emellett (vagy helyett) javaslom valamilyen relaxációs technika elsajátítását, hogy igazán ki tudja pihenni magát két munkanap között, az újabb kiégést megelőzendő.
Minden jót kívánok,
BK

2010. április 26., hétfő

2. Hová vihetem az alkoholista férjemet?

Tisztelt pszichológusnő!

kérem, segítsen nekem abban, hová vihetném el férjemet, aki alkoholista a megítélésem szerint, de ő maga ezt nem gondolja, szeretném, ha egy szakember mondaná el ezt neki, talán akkor elhinné.

köszönöm, hogy válaszol,
Katalin

Kedves Katalin!

A leghatékonyabbnak azt gondolom, ha az Anonym Alkoholistákhoz viszi el a férjét. Itt a csoportnyomás kibillentheti férjét a tagadásból. A (061) 251-0051-es számon tud érdeklődni délután 3 és 6 között arról, hol találják a lakóhelyükhöz legközelebbi csoportot.

Hogy konkrét kérdésére válaszoljak: a szenvedélybetegségeknek (az alkoholizmus is ilyen) kritériumai vannak, bármely pszichológushoz, pszichiáterhez fordul, felállítja a diagnózist, csak kérdés, hogy önmagában ez elindít-e valamilyen változást a férjében. Az első és egyik legnehezebb lépés beismerni a betegséget, amiben az A.A. csoport segíthet.
Amennyiben a férje ódzkodik attól, hogy elmenjen, határozottságot és következetességet javaslok Önnek. Érdemes világossá tennie, hogy nem tart örökké az Ön támogató türelme.

Sok erőt kívánok mindehhez!
BK

1. Nem tudom, mi a baj velem

Egy közös ismerősünk ajánlotta, hogy kérdezzem meg önt is a problémámról.Mivel már jártam pszichiáternél, de másvalaki véleményét is tudni szeretném. Nem tudom, mi a baj velem, csak nem vagyok jól egy ideje úgy általában. Rosszkedvű vagyok, és gyakran felcsattalnok. Sokmindent megpróbáltam, gyógyteát ittam pl. ami állítólag nyugtat. A pszichiáter nem mondott konkrétan semmit, hogy mi ez, igaz, elég kevés ideje is volt rám. *t írt fel, de nem kezdtem el szedni, nem vagyok benne biztos, hogy ez kell nekem. Gondoltam, előbb megkérdezek mégvalakit. /*a gyógyszerneveket kimoderálom B. K./

Levele alapján az a benyomásom, még sem Ön, sem a pszichiáter nem tudja pontosan, mi is a gond. Így a gyógyszer szedését én magam is elkapkodottnak találom, ahogy –érzésem szerint- Maga is.

Az derül ki, hogy nem érzi magát jól a bőrében. Érdemes lenne alaposan átgondolni, lehet-e ennek valami oka az életében. Keveset árult el életkörülményeiről: Párkapcsolatban él? Elégedett a munkájával? Változott valami az utóbbi időben? Stb.

Lehet, hogy mindent rendben talál, és mégis marad a rossz közérzet. Ebben az esetben javasolnám, hogy forduljon pszichológushoz vagy terápiával is foglalkozó pszichiáterhez, akivel alaposabban utánaeredhetnek a probléma magyarázatának. Ez egyébként nem okvetlenül zárja ki a gyógyszerszedést, bár szakembere válogatja, mennyire pártolják azt a terápia alatt. (Mindenképp tájékoztassa a szakembert a gyógyszerről!) Kívánom, hogy mihamarabb történjen elmozdulás!

(És köszönöm, hogy első kérdezőként megtisztelt bizalmával!)

Leggyakrabban megtekintett kérdések: