Kedves Karolina!
Bálint vagyok 19 éves. Még nem volt igazi barátnőm akivel hosszas kapcsolatom lett volna, és sajnos úgy érzem talán nem is lesz. Valahogy nem találok olyan társat akivel jól érezném magam, és rengeteg vicces dolgot tudnánk együtt csinálni. Lehet valamit én csinálok rosszul? Teljesen a romjaimon vagyok, és tanácstalan vagyok. Kérem segítsen.
Bálint
Kedves Bálint!
Ennyi ismeret alapján nehéz lenne tippelnem, mi lehet a gond, de az biztos, hogy nem jelent semmit, ha valaki 19 évesen még nem talált párt. Igazából nem ritka, hogy az érzelmileg igényesebb emberek nehezebben találnak társat, mert számukra nem vállalhatók olyan helyzetek, amikbe más esetleg belemenne.
Keveset ír arról, Ön szerint mi a gond (ha egyáltalán van gond, ami hangsúlyozom, egyáltalán nem biztos), ezért felvetek néhány kérdést, nem azért, hogy nekem megválaszolja, inkább hogy magának, és ennek mentén elinduljon.
Olyan lányt talál nehezen, aki tetszene magának, vagy vannak ilyenek, csak nem kölcsönös a vonzalom? Van-e egyáltalán elég lehetősége ismerkedni, találkozik-e az Önéhez hasonló érdeklődésű, értékrendű lányokkal? Mit tesz, ha valaki tetszik, megtalálta-e már az Önhöz illő közeledési formát?
Alig tudok valamit Önről, de sok különböző oka lehet, hogy valakinél akadályba ütközik a társtalálás. Lehet, hogy túlzott elvárásai vannak, valamiféle ideálképet keres, és eleve nem talál olyat, aki megfelel ennek. Ebben az esetben érdemes feltenni a kérdést: mit vár a kapcsolattól? Aki tökéletes párt akar, általában a saját gyenge önértékelését akarta pótolni a párral, mintha csak azt mondaná, "biztos én is érek valamit, ha ez a tökéletes ember engem választott".
Nem ritka, hogy valaki egyszerűen olyan közegben mozog, hogy nincsenek új arcok, vagy olyanok vannak, akik nem illenek hozzá. Akkor érdemes célzottan olyan csoportot, közösséget keresni, ahol van rá esély, hogy hasonló értékrendű emberekkel találkozzon. Sokan ódzkodnak tőle, de az internetes ismerkedés is jó megoldás lehet, mert ott valóban mindenféle ember megfordul, és olyanokkal is találkozik, akivel sosem hozta volna össze a sors egyébként. Csak türelemmel kell keresni.
Aztán az is előfordul, hogy arról van téves, előre megírt kép valaki fejében, az ismerkedés menete mi kell, hogy legyen. Nem mindenkihez passzol, hogy leszólít egy idegent, és leveszi a lábáról a szövegével. Volt, aki úgy talált párt, hogy mivel félénkebb természetű volt, levelet írt annak a lánynak, akit meglátott egy rendezvényen, és nagyon szimpatikus volt neki. Van, akinél könnyebben alakul ki kapcsolat egy barátkozásból. De mindenki megtalálhatja a számára megfelelő módot és tempót, csak figyelembe kell venni a személyes sajátosságokat, és lehetőleg olyan helyzetet teremteni, amiben jól tudja érezni magát, amiben jól "működik", ami nem idegenszerű.
Javaslom, gondolkozzon el rajta, vajon milyen ponton állt meg az ismerkedés, mi az, ami az Ön számára nehéz, és akkor már ahhoz a problémához célzottan tud keresni valamiféle megoldást.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
2014. november 29., szombat
2014. november 21., péntek
356. Nem megyek el a szalagavatójára, ha megbukik megint félévkor
Tisztelt Pszichológus!
A lányom végzős középiskolás, de bukdácsol, egyszeri év ismétlés után sem változik semmi a hozzá állásában, nem tanul a saját hibájából .Semmivel nem vagyunk rá hatással. Arra gondoltam, nem megyek el a szalagavatójára, ha megbukik megint félévkor. Elmondtam neki is, hogy szerintem ez az esemény a sikeres 4 év megkoronázása, nem tudok ünnepelni ha megint kérdéses teljesítménye. Kérdésem, többet ártok vele ha nem megyek el a szalagavatóra? Hogy kellene helyesen felfognom a lányom hozzáállását? Én csak azt látom, hogy nem teljesíti a kötelezettségét még 3-asra sem.
Köszönöm előre is a válaszát!
A lányom végzős középiskolás, de bukdácsol, egyszeri év ismétlés után sem változik semmi a hozzá állásában, nem tanul a saját hibájából .Semmivel nem vagyunk rá hatással. Arra gondoltam, nem megyek el a szalagavatójára, ha megbukik megint félévkor. Elmondtam neki is, hogy szerintem ez az esemény a sikeres 4 év megkoronázása, nem tudok ünnepelni ha megint kérdéses teljesítménye. Kérdésem, többet ártok vele ha nem megyek el a szalagavatóra? Hogy kellene helyesen felfognom a lányom hozzáállását? Én csak azt látom, hogy nem teljesíti a kötelezettségét még 3-asra sem.
Köszönöm előre is a válaszát!
Anna
Kedves Anna!
Nem javaslom, hogy kihagyja a szalagavatót (azt sem, hogy ezzel fenyegetőzzön), ez talán helyrehozhatatlan sérelem lenne kapcsolatukban, és megbánná később a döntését. A tanulás valóban fontos, de annyira, hogy megmérgezze a kapcsolatukat? Valamikor át kell adnia a felelősséget nagylányának, tulajdonképpen sokkal korábban, fokozatosan kellett volna, és hagyni, tanuljon úgy, ahogy tanul, és vállalja ő a következményeket. A szülő-gyerek kapcsolatot pedig ne kérdőjelezze meg a bukás vagy bármilyen jegy! Ha egy fontos, szimbolikus eseményre direkt nem megy el, az olyan, mintha egy kicsit azt mondaná, maga nem az anyja, ő nem a lánya. Hiszen az anyák ott vannak lányuk szalagavatóján, akár jó tanuló volt, akár rossz. Nem beszélve arról, hogy szalagavató akkor lesz, ha lánya befejezi az iskolát, azaz így vagy úgy, de teljesíti a követelményeket. Lehet, hogy éppen csak, de ha neki az elég, akkor egyelőre ezt kell elfogadni (remélve, hogy később lendületet kap). Bizonyára lesznek még más döntései is lányának, ami eltér az Ön értékrendjétől, erre érdemes felkészülni.
Gyermeke még észbe kaphat, és ha plusz erőfeszítéssel is, de korrigálhatja a mostani eredményeket. A szülő-gyermek kapcsolat sérülése viszont sokkal nehezebben gyógyítható. Mit gondol, hogy érezte magát lánya, mikor bejelentette, talán el sem megy a szalagavatóra? Én azt hiszem, nagyon magányosan, mint akit elhagynak. Lehet, hogy ő sem érti, miért nem szedi össze magát, talán ő sem így szeretné, nem tudom, mi van ennek a hátterében. De bármi is az oka, aligha fog a helyzeten segíteni, ha eltávolodnak egymástól. Értékelje, amit lehet, drukkoljon neki, de hagyja, hogy ő szenvedje el a következményeket, bármilyen nehéz is ez most Önnek anyaként. És ne hagyja, hogy az osztályzatok fontosabbakká váljanak, mint a kapcsolatuk!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Kedves Anna!
Nem javaslom, hogy kihagyja a szalagavatót (azt sem, hogy ezzel fenyegetőzzön), ez talán helyrehozhatatlan sérelem lenne kapcsolatukban, és megbánná később a döntését. A tanulás valóban fontos, de annyira, hogy megmérgezze a kapcsolatukat? Valamikor át kell adnia a felelősséget nagylányának, tulajdonképpen sokkal korábban, fokozatosan kellett volna, és hagyni, tanuljon úgy, ahogy tanul, és vállalja ő a következményeket. A szülő-gyerek kapcsolatot pedig ne kérdőjelezze meg a bukás vagy bármilyen jegy! Ha egy fontos, szimbolikus eseményre direkt nem megy el, az olyan, mintha egy kicsit azt mondaná, maga nem az anyja, ő nem a lánya. Hiszen az anyák ott vannak lányuk szalagavatóján, akár jó tanuló volt, akár rossz. Nem beszélve arról, hogy szalagavató akkor lesz, ha lánya befejezi az iskolát, azaz így vagy úgy, de teljesíti a követelményeket. Lehet, hogy éppen csak, de ha neki az elég, akkor egyelőre ezt kell elfogadni (remélve, hogy később lendületet kap). Bizonyára lesznek még más döntései is lányának, ami eltér az Ön értékrendjétől, erre érdemes felkészülni.
Gyermeke még észbe kaphat, és ha plusz erőfeszítéssel is, de korrigálhatja a mostani eredményeket. A szülő-gyermek kapcsolat sérülése viszont sokkal nehezebben gyógyítható. Mit gondol, hogy érezte magát lánya, mikor bejelentette, talán el sem megy a szalagavatóra? Én azt hiszem, nagyon magányosan, mint akit elhagynak. Lehet, hogy ő sem érti, miért nem szedi össze magát, talán ő sem így szeretné, nem tudom, mi van ennek a hátterében. De bármi is az oka, aligha fog a helyzeten segíteni, ha eltávolodnak egymástól. Értékelje, amit lehet, drukkoljon neki, de hagyja, hogy ő szenvedje el a következményeket, bármilyen nehéz is ez most Önnek anyaként. És ne hagyja, hogy az osztályzatok fontosabbakká váljanak, mint a kapcsolatuk!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...