Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2013. június 30., vasárnap

317. Azt akarja elérni, hogy bepisiljek

Kedves Karolina!
Szorongó beteg vagyok. Összefutottam egy férfival, aki felajánlotta a segítségét. Kezeléseket csinálunk, de számomra igen fura. Azt akarja elérni, hogy bepisiljek, aztán nem szabadna átvennem a bugyimat, vizes bugyiban kell aludnom. Emellett olyan relaxálást ajánlott, amitől rendszeresen émelygek, szédülök és hányingerem van. Biztos, hogy ez nekem jót tesz? Megalázónak érzem ezt az egészet, és úgy gondolom, hogy kellemetlen fizikai tüneteket von maga után. Úgy gondolja, hogy az izmaim a stressztől túl merevek, és ha sikerülne bepisilnem, az azt jelentené, hogy lazultak az izmok. Számomra nem szimpatikus ez a terápia, és nagyon kellemetlen, főleg mikor 12 órán át nem pisilhetek. Köszönöm válaszát! Üdv, Fanni


Kedves Fanni!

Ez valami vicc?
A pisilő módszer helyett autogén tréninget vagy pszichoterápiát javasolnék. Számtalan módszerrel közelíthető a szorongás, tulajdonképpen az összes valódi terápiás eljárásnak van erre válasza. Lehet csoportos vagy egyéni, amelyik szimpatikusabb. Egy valódi terápia nem lehet megalázó, és nem okozhat tartósan stresszt, főleg, ha a szorongásoldás volt a célja. Átmeneti nehézséggel, akár a feszültség növekedésével járhat, de kell, hogy legyen valami feloldás a végén. Csak zárójelben jegyzem meg, fizikailag sem tűnik túl egészségesnek ez a "módszer".

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. június 23., vasárnap

316. A szexet azért nem erőlteti, mert úgy érzi, mintha a legjobb barátjával csinálná

Kedves Karolina!

A párommal 9 éve vagyunk együtt, de már egy ideje az ő részéről nem az igazi a dolog. Az én javaslatomra tartottunk 1 hónap szünetet, hogy el tudja dönteni, mit akar. Letelt az 1 hónap, akkor azt válaszolta, hogy szerinte külön folytassuk, de nem biztos benne, hogy jól döntött. Ekkor felajánlottam, hogy adjunk magunknak még egy esélyt, hogy megpróbáljuk felrázni a kapcsolatunkat, és ha nem sikerül, még ez után is külön válhatunk. Azóta eltelt 2 hét,(ez idő alatt sem sokszor találkoztunk) de még mindig nem jutottunk dűlőre, nem tud dönteni. Azt mondja, nagyon szeret, mindenben mellettem áll, és nem akar elveszíteni, de úgy érzi, hogy már csak barátként szeret. Nem érti saját magát, mert amúgy mindenben egy hullámhosszon vagyunk. A szexet is azért nem erőlteti, mert úgy érzi, mintha a legjobb barátjával csinálná. Rosszul érzi magát amiatt, ahogyan bánt/bánik velem. Én nagyon szeretem, és szeretném megmenteni a kapcsolatunkat, ha még lehet.Nem tudom mit tehetnék.
A segítséget előre is köszönöm.


Kedves Levélíró!

Jól tette, hogy határidőt szabott, de az 1 hónap lehet, hogy rövid egy kilenc éves kapcsolatnál. Meg aztán el is gyengült, utána Maga ajánlotta fel, mégis próbálják meg, noha erre nem érkezett határozott kérés. (Ezért nem is javasolnék új határidőt, így már kevésbé hiteles a dolog.)

Azt gondolom, egy kapcsolat nagyon mélyről is megmenthető, nagyon komoly krízisekből is ki lehet lábalni, de egy dolgot nem lehet: a másik fél motivációját helyettesíteni. Más lenne a helyzet, ha párja azt mondaná: most csak barátként tud Önre tekinteni, és nem tudja, lábra állítható-e még ez a kapcsolat, de nagyon szeretné, és tegyenek meg mindent ezért. A mondat második fele sajnos hiányzik. Persze, szereti Önt, és nem akarja bántani, mert kötődik Magához, természetes, hogy kilenc év után neki is fájdalmas a szakítás, és szeretné elodázni, hogy igazán szembesülnie kelljen ezzel. De ez a kapcsolat megmaradásához kevés, kell(ene) az elhatározás az ő részéről is, hogyha csak egy kis esély van, hogy rendbe jöjjön, tegyenek meg érte mindent. Ezt nem mondja párja (volt párja?). Hogy nem tudja, jól dönt-e, egészen mást jelent, inkább azt, hogy fél a szakítással járó fájdalomtól.

Legyen tehát őszinte magával: látja-e, hogy a párja is tenni akar a kapcsolat megmentéséért? Ha nem, akkor ne húzza az időt, legyen Maga erősebb, és döntsön! Higgye el, később visszanézve büszke lesz magára, hogy önámítás helyett karakán volt. A gyász fájdalmas munkája sajnos nem megspórolható.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. június 22., szombat

315. Nem tudom, hogy apám elfogadta-e melegségem?

Tisztelt Karolina! Régóta küszködök a saját hülyeségeimmel, amit elismerek, viszont egy pár dologra nem tudok rájönni, hogy miért van. Nagyvonalakban felvázolva a történetet. Körülbelül 14-15 éves koromban tisztázódhatott bennem az a tény, hogy tényleg meleg vagyok. Nagyon sokáig nem mertem elmondani szüleimnek, hogy ez a tényállás velem, de végül édesapám rájött, hogy ez a helyzet, ugyanis videókat talált a számítógépemen. Mikor szembesített a ténnyel, hogy ő tudja nagyon mérges lett és e szavakkal zárta le beszélgetésünket: "Elvágom a torkát annak, aki olyat tenne veled mint ott!" Hangsúlyoznám, hogy hirtelen haragból mondta ezt és nem komolyan gondolta. Nagyon sokáig csak köszönőviszonyba voltam vele, majdnem 3 évig. Ezek után kezdtem azt hinni, hogy elfogadta és újra elkezdtünk beszélgetni, segítettünk egymásnak és egyéb dolgok. Elhívtam egyik olyan ismerősömet is aki a mostani párkapcsolatom egyik felét teszi ki. Majd nemsokkal ez előtt megint elkezdte nekem mondogatni a haragunk alapjait, hogy neki sose lesz unokája tőlem, nem tudja ezt felfogni, de ugyanakkor elfogadja és szeretné, ha boldog lennék. Kérdésem a következő lenne: Elfogadta ezt a dolgot vagy sem? Reménykedhetek benne, hogy azt fogja előtérbe helyezni, hogy boldog legyek vagy inkább a saját gondolkodásához ragaszkodva a saját problémáit helyezi előtérbe ahelyett, hogy azzal törődne, hogy valakivel (legyen az lány vagy esetemben férfi) boldog vagyok? Meddig tűrjem még ezt? 
Tisztelettel: egy tanácstalan ember

Kedves Levélíró! Látom a szándékot apja részéről, hogy elfogadja az Ön melegségét, de tudnia kell, hogy a szülőknél ez nem egyszerű döntés kérdése, hanem le kell számolniuk korábbi elképzeléseikkel, fantáziáikkal (például az esküvőről, unokákról - bár elméletileg egyik sincs kizárva, de mégsem úgy lesz, ha lesz, ahogy elképzeli a szülő). Ez többlépcsős folyamat, többször le kell újra ülni beszélgetni. Adja meg ezt az időt neki! Önben talán már helyén van ez a kérdés, de apjának meglehet, más a tempója. Az sem kizárt, az elmúlt években eltemette magában a kérdést, azzal hitegetve magát, azért nem hall róla, mert ez csak tévedés, fellángolás volt. Most szembesült (ismét) a realitással. Rajta, és önmagán is azzal segít, ha jelzi, nyitott a beszélgetésre, ha esetleg kérdései lennének az apjának a melegséggel kapcsolatban. Elképesztő, hogy milyen tévinformációk élnek sokak fejében, akiknek az életéből kimaradt a homoszexualitás témája, és csak a médián keresztül tájékozódtak. Természetesen nem olyan intim kérdésekről kell beszélgetniük, ami csak az Ön magánügye, hanem általában a melegségről, illetve arról, mit jelent ez az Ön számára. Apja nagyon elkötelezett, hogy végig menjen az elfogadás útján, ez kiderül az idézett mondatokból, ugyanakkor még nem jár a végén (ez is kiderül). Önnek is el kell fogadni valamit: hogy ez időbe telik neki. Üdvözlettel: Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: