Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2011. február 23., szerda

80.

Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni Öntől. 16 éves fiam kezelhetetlen. Semmi nem érdekli, nem tanul, nem csinál semmit. Fel van háborodva, ha kérünk tőle bármit. Mindenkivel keresetlen hangnemben beszél, nem érdekli, hogy az felnőtt. Velünk, a szüleivel teljesen elutasító és közli, hogy ő utál mindenkit. Nem tudom mi történhetett vele, régebben szófogadó, segítőkész gyerek volt.Olyan érzésem van, mintha teljesen kifordult volna magából.Sorozatban hazugságon kapjuk, de egy vállrándítás a válasz.
Teljesen tanácstalan vagyok.
3 gyermekem van, ő a középső. Rengeteg figyelmet fordítok rájuk, de láthatóan ez nem elég.A másik két gyermekemmel fele ennyi gond nincs. Olyan mintha élvezné, hogy mindenkit sérteget a környezetében.
Mit tanácsol, mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm és nagyon várom.
Egy aggódó édesanya, Ágnes



Kedves Ágnes!

A kamaszkor sokakból ilyen viselkedést vált ki, emiatt nem kell megijedni. Ez az időszak a fiuknak sem könnyű, noha látszólag mások isszák csak meg a levét. Ilyenkor viharok dúlnak benne, és ő maga sem tudja, hogy miért válaszol durván, sértően, és maga is szenved ettől. Ha előtte jó volt a kapcsolat, vissza fog térni a régi értékekhez.
Nem ritka egyébként, hogy a középső gyermek éli meg legvadabban a kamaszkort.

Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina

2011. február 16., szerda

79.

30 éves leszek májusban.
Édesapám elment, elhagyta anyukám, édesanyám meghalt.!!
Én anorexiás lettem ezután, de azért is, mert sokat csúfoltak disznónak.
Nagyon lefogytam, és több mint valószínű, sok sérülést szereztem a szervezetemben.
Pánikbeteg lettem, és folyton, ha nem jutok inni vagy ennivalóhoz (pl nincs pénzem, vagy véletlen nem viszek magammal) akkor mintha szédülnék, reszketnék, stb... Vércukromat mindig mérik, és jó!!!
Csak akkor nem tudom, miért van az h azt érzem, szívinfarktusom lesz, vagy leáll a szívem, és meghalok!!!
Súlyos szorongásom van!!

Kedves Alfréd!

Kérdés egyrészt, hogy az anorexiát, pánikbetegséget diagnosztizálta-e szakember, vagy Ön gondolja? Másik, ha az anorexia diagnosztizált, még tart-e, vagy már meggyógyult belőle? Illetve hány éves volt, mikor apja elhagyta a családot, és édesanyja meghalt?
Ezek nélkül nem kerek számomra a kép. Mindenesetre mind az anorexia, mind a pánikbetegség szakember által gyógyítandó (és gyógyítható) betegségek, illetve, ha azt választja, pánikra szorongásoldót is szedhet. Inkább terápia-párti vagyok, de Ön dönt.

B.K.

78.

Üdvözlöm!
A probléma amivel önhöz fordulok, egy 10 évvel ezelőtti haláleset miatt alakult ki. Az öcsém halála után 15-20 kilót híztam, gyakorlatilag 2 hónap alatt, úgy, hogy az életmódom nem változott! Nem ettem sokat, és mozgok is eleget!! Azóta ezzel küzdök sajnos! Az anyagcserém (ami azelőtt remekül működött) egycsapásra lelassult! Próbáltam számtalan fogyókúrát, vizsgáltak orvosok...de semmi átütő eredmény! Most várok mellékvesehormon eredményekre, de félek, ez sem mutat majd semmit. Úgy érzem, már évek óta nem nyomaszt lelkileg az öcsém elvesztése...de ahogy mondják...minden fejben dől el! Lehetséges, hogy ön lát ebben összefüggést? És ami fontosabb...esetleg megoldást? Létezik, hogy lelki oka van a túlsúlyomnak?
Várom megtisztelő válaszát!
üdvözlettel: Vi
k

Kedves Vik!

A leírtak alapján az sejthető, hogy Önnek volt hajlama valamilyen anyagcserét érintő testi betegségre, amit a halálesethez kapcsolódó stressz lobbantott be. Lehet, hogy egyébként is előjött volna, csak később. Így azt javaslom, továbbra is keressen orvosi megoldást, illetve a probléma testi okát.

Természetesen előfordulhatna, hogy a haláleset szorongást okoz, a feszültséget evéssel vezeti le, és ez megmaradhatna 10 év után is, mint jól bevált stressz kezelő módszer. Azonban úgy látja, hogy nem növekedett a tápanyagbevitel. Hozzá kell tennem, ezt az ember nehezen ítéli meg magáról objektíven. Ha nem biztos benne, írja össze precízen, hány kalóriát fogyaszt, hátha az után okosabbak leszünk.

B.K.

77.

Segítségét szeretném kérni, hogy a lehető legjobban dönthessek egy számomra nagyon fontos kérdésben.
32 éves férfi vagyok. Ezidáig nem igen gondolkodtam komoly kapcsolatban senkivel, és eszerint is éltem. Az életemben bekövetkezett egy komoly változás, családi tragédia, ami elgondolkodtatott, hogy merre is haladok. Egy éve megismerkedtem a jelenlegi élettársammal, akivel egy hónap után össze is költöztünk. Lehet, hogy egy kicsit gyors volt ez az összeköltözés, de van egy nagyon aranyos kislánya és csak így tudtunk együtt lenni. Elég jól kijövök a gyerekekkel, ezért nagyon hamar össze is barátkoztam a párom gyermekével, aminek nagyon örültem. Mivel nagyon szeretem a párom és a kislányt is nagyon megkedveltem, ezért rájöttem, hogy ő (ők) az akire vártam. Ezért mindent el is követek, hogy megtartsam őket. Páromnak vannak olyan berögződései, amik nem igazán tetsszenek nekem, és ezt neki is jeleztem. Nem vagyok egy vitatkozós típus, inkább nyugodtan szeretem megbeszélni a problémákat.
Nem szeret csókot adni (kapni se), megölelni a másikat, megfogni a kezét, tehát semmi olyat, ami szerintem az egymás iránti kötődés mindennapi velejárója. Eddig nem sok szerencséje volt a férfiakkal, és talán ez miatt vált ilyenné. A szexuális életünkre is erősen kihat ez a fajta zárkózottság. Kapcsolatunk elején se szeretkeztünk annyit, mint amennyit szeretnék. Megjegyzem, hogy nincsenek teljesíthetetlen elvárásaim, de szerintem ebben a korban a heti egy alkalom részemről nem nagy kérés. Jelenleg nagyjából a havi egy alkalom a valós együttlét. Többször felhozom beszélgetés szintjére ezt a témát, de mindig sértődöttség a vége. Itt még megjegyezném, hogy nőgyógyászati probléma is fellépett az egy év alatt és én azt az időt is szépen kivártam és mellette álltam mindenben. Ez a probléma elmúlt, de a helyzet változatlan. Legtöbbször a magyarázat a részéről az, hogy fáradt, amit meg is értek, mert eléggé fáradékony. Nem igazán tudom, hogy mit csináljak, mert már rendszeresen belülről gyötröm magam. A szívem azt mondja, hogy tartsak ki mellette, mert szüksége van rám és én is szeretem. Az eszem, meg azt sugallja, hogy lépjek ki a kapcsolatból. Kérem segítsen.
Köszönöm.
Attila


Kedves Attila!

A kapcsolatuk, amennyire kiderül, nem szenvedélyes szerelemként indult, hanem mindkettőjük részéről inkább a család, a biztonság vágya dominált. Ez teljesen rendben van, sőt, valószínűleg kedvezőbb alap egy tartós kapcsolathoz, mint a romantikus szerelem. Azonban ez azzal járhat együtt, hogy a szexuális összeszokás több idő, esetleg nem zökkenőmentes. Jó lenne őszintén beszélgetni arról, hogy a párja hogy látja ezt a kérdést, érzi-e, hogy segítségre lenne szüksége, és nyitott-e rá, hogy igénybe is vegyék.

Fontos lenne látni, de az csak a párja leveléből derülne ki, hogy érzi magát ebben a kapcsolatban, régebben hogy viszonyult a testi intimitáshoz (beleértve a csókot, ölelést), esetleg érte-e valami rossz élmény ezen a téren. (Nem annyira a párkapcsolatokra gondolok, inkább gyermekkori élményekre.) Amit Ön tehet, próbáljon nagyon finoman puhatolózva beszélgetni vele ezekről a kérdésekről. Kereshetnének párterápiás segítséget.

B.K.

76.

Üdvözlöm! Szeretnék tanácsot kérni öntől. 19éves férfi vagyok. Olyan problémám lenne, hogy pár hónappal ezelőtt egy komolyabb mandulagyulladásom volt. Tünetként jelentkezett nálam egy elég bosszantó folyamatos hányinger, rosszullét. Nem mertem bejárni előadásokra, nem akartam, hogy ott mindenki előtt rosszul legyek. Kerültem az olyan helyeket ahol sokan vannak, féltem, hogy baj lesz ott mindenki előtt. A mandulagyulladás gyorsan elmúlt, de a rosszullét belém idegződött. Nem mondom azt, hogy nagyon súlyos lenne a probléma, de most is nehéz rávenni magam, hogy bejárjak előadásokra, vagy hogy egy nagyobb üzletbe bemenjek. Attól félek még most is, hogy rosszul leszek. Állandóan azt a gombócot érzem a torkomba. Tudom, hogy ez csak lelki probléma, tudom, hogy semmi más bajom nincs. De nem tudom, hogyan felejtsem el ezt a rosszulléteket. Már kezdem észrevenni, hogy megnehezíti az életem ez az állandó szorongás. Szeretnék megint teljes életet élni, de így, hogy folyton azt lesem, hogy olyan helyre üljek suliba ami közel van az ajtóhoz, vagy hogy sietek az üzletbe a vásárlással, ez nagyon elkeserít. Van amikor tökéletesen el tudom terelni a figyelmem, és aztán már nincs semmi baj, de van amikor nagyon bepánikolok és olyankor már a pánik miatt leszek rosszul. Valami hasznos tanácsot szeretnék kérni, hogy miként győzhetem le ezt a félelmet, hiszen tudom, hogy igazából nincs mitől rosszul lennem, de a félelem még mindig itt van.

Válaszát köszönöm szépen!

Kedves Ádám!

Valószínűleg a mandulagyulladás előtt is szorongott, ez a betegség csak „ötletet” adott, hogy milyen formában jelenjen meg a probléma. (Szorongásos működésmódra utal, hogy azért nem ment mások közé, nehogy ott, mások előtt rosszul legyen.)
A szorongás csökkentésére számos módszer létezik. Próbálkozhat első körben hétköznapi trükkökkel, mint mozgás, relaxáció, társas érintkezések keresése. Ha külső segítségre van szüksége, akkor jön képbe a pszichológus.
Amit ír, a „menekülő útvonal” előzetes keresése, a gombócérzés, félelem a pániktól, ezek jellegzetes szorongásos tünetek, amik nem írhatók a mandulagyulladás számlájára.

B.K.

75.

Tanácsot szeretnék kérni 16 éves fiammal kapcsolatban.
Négy gyerekes, dolgozó anya vagyok, mégis próbálok időt biztosítani a gyerekeimnek.
Sajnos a fiamat nem tudom, hogy kellene kezelnem.
Elég rég óta sejtem, de egy ideje bizonyosságot is nyert, hogy meglop engem is; a testvéreit is. Próbáltam változtatni a havi 1000ft zsebpénzen, hogy kézbe kapja és heti 500ft, de ez sem volt elég.( sajnos ennél többet nem is tudnék adni nekik).
Megveszek mindent, amit értelmesnek tartok és hiányolnak; ha mozira kérnek, külön fizetem, mégis a fiam üríti a pénztárcámat (volt, hogy az apró helyett 20.000ft-ost vett el) . Amikor szólok, hogy \" szerintem valamit szeretnél mondani..\" visszalopja, de anélkül, hogy bocsánatot kérne, vagy megbánást mutatna.
Ha keresünk valami apróságot a lakásban: nem látta; többszöri kérdezésre is, halál nyugodtan a szemembe néz és belehazudik. (utólag általában megkerül nála, bár szerintem van olyan tárgy amiért börtönbe is kerülhetne.)
A testi fenyítést nem tartom helyénvaló nevelési módszernek (részben mert 2 fejjel magasabb nálam; másrészt engem veréssel neveltek, így nem szeretném ha félnének tőlem......bár lehet ezt rontottam el?) viszont nem tudok kihez fordulni. Nagyszülőktől, ismerősöktől, iskolától nem szeretnék tanácsot kérni, mivel a 3 lányra valószínű, hogy rossz fényt vetne. Nevelési tanácsadóban júniusra kaptam időpontot, így amennyiben van rá lehetősége, örömmel vennék pár tanácsot, egyáltalán, hogy reagáljak??

Köszönettel: Kinga

Kedves Kinga!

16 éves fiúnál aggasztó probléma a lopás (kisebb gyerekeknél próba szintjén gyakori, hogy előfordul, vagy tartósan, ha ezzel jelezni akarják a törődésigényt). Azonban leveléből kiderül, hogy kétoldalú módon nem olyan a kapcsolatuk, mint egy 16 éves fiúnak az anyjával, és ha Ön ebben változtat, remélhető, hogy a másik oldalon is változás történik. Az derül ki, hogy a legtöbb dologra Öntől kell pénzt kérnie, és Ön ítéli meg, értelmes dologról van-e szó, amire szabad költeni. Heti 500Ft-ról ír, mint szabadon felhasználható pénzről, tehát gondolom, pl. borotvahabot, könyvet, virágot a lánynak, akinek udvarol, nem ebből vesz, hanem minden egyes alkalommal külön kell Öntől kérni. Egy 16 éves fiú számára fontos, hogy lehessenek titkai, ne kelljen szinte minden fillérről elszámolni, a beleegyezését kérni. Tehát azt javaslom, minden szabadidős kiadásra szánt pénzt, illetve minden olyan pénzt, ami egyéni felhasználásra szánt (személyes tisztálkodási eszközök, büfépénz) egyben adjon oda havonta, és fia majd eldönti, moziba megy-e, vagy egyébre költi. Ha látja, hogy úgy kezelik, mint aki a felnőttkor küszöbén áll, akkor van rá esély, hogy a bizalmat érezve felnő a feladathoz, és valóban megbízhatóan is fog viselkedni.

B.K.

74.

21éves lány vagyok. Mióta az eszemet tudom \'nincs igazi személyiségem\' Folyton keresek (vagy ha nem is keresek, találok) egy úgynevezett \'példaképet\' akit követek. Stílusban, viselkedésben, ahogy csak tudom. Ez tart kb 1-2 hétig, majd jön egy következő. Néha visszatérek ugyanahhoz. Mindegy, hogy férfi vagy nő. Ezt az \'utánzást\' nem nevezném betegesnek, nem mániákus utánzás, de állandóan él, nem értem hogy miért. Ha valakiben megtetszik valami, akkor az ő személyiségjegyeit próbálom követni. Vagy ezzel mindenki így van, csak nem mutatják? A másik, képtelen vagyok tartós kapcsolatra. Lehet, hogy viccesen hangzik 21 éves koromra, de minden (környezetünk által normálisnak vélt) normális ember azt szeretné, ha lenne egy szép kapcsolata, egy szerető társa. Én úgy vagyok vele, hogyha találok is egy \'tökéletes\' társat, olyat akit elképzeltem, egyáltalán nem tudok megmaradni mellette, hajt a szabadságvágy, úgy érzem, időpocsékolás hogy \'lekötöm magam\'. Szexuális hovatartozásomban sem vagyok biztos. Hangulatváltozásaim állandóak, de nem túl szélsőségesek, olykor viszont a dühömet nem bírom visszafogni, s ez szélsőségekbe is csapódhat, sajnos a közeli családtagjaimon \'csattan\'... Gyakran vagyok álmos és szomorú, és van olyan, hogy hirtelen csak a pillanatnak akarok élni s majd kicsattanok az élettől, de ez sajnos nagyon ritka. Sokszor megakadok a gondolatmenetemben, nem tudom hol tartok, és nehezen találok vissza. Elsőfokú rokonom mániás depressziós. Sokat olvastam ilyesmi betegségek után, legjobban a borderline személyiségzavar jelzői érvényesülnek rám. Önnek mi a véleménye? Kérem válaszoljon. Előre is minden tiszteletem és köszönetem az Öné.
K Viktória


Kedves Viktória!

Látszik a levelén a pszichológiai olvasottság, elég sok tünetet sorol fel, lehet, hogy túlzottan is beleélte magát. Ez amiatt veszélyes, hogyha keresi a tüneteket, fokozottan érzékennyé válik rájuk, és olyasmit is annak minősít, ami még a normális kategóriába esik.
Ami számomra kirajzolódik, az a bizonytalan önértékelés, énkép. Azt nem gondolom, hogy „nincs személyisége”, pláne, hogy borderline (meglehetősen súlyos diagnózis), de a példaképek keresése is arra utal, hogy vágyik külső megerősítésre, referenciapontra, amihez viszonyíthatja magát, egy világos célra, amit követni lehet. Mivel 21 éves, azt gondolom, hogy ez még belefér, még keresi magát, ez normális. A tartós kapcsolat is sokaknak korai 21 éves korukban, annak előfeltétele a stabil énkép.
Segítségére lehetne egy olyan közösség, ahol visszajelzést kap magára, legyen az akár vallási közösség, ha hívő, akár egy önismereti csoport.

B.K.

73.

Üdvözlöm!
Segítséget szeretnék kérni, nem tudom miért, de a barátom minden éjszaka nyöszörög alvás közben. Többször már fel is ébresztettem, mert azt hittem, rosszat álmodik, de nem. Olvastam több oldalt is és az orvosok válaszát is megtaláltam. Úgy olvastam, szükség lenne pszichológusra. Azt szeretném elérni, hogy velem osszon meg mindent. Lehetséges ez? Vagy muszáj egy pszichológussal beszélnie?
Köszönettel: Viktória


Kedves Viktória!

A kapcsolatuk szempontjából nem biztos, hogy szerencsés célkitűzés, hogy mindent Önnel osszon meg a párja. Ez később konfliktusforrás lehet, illetve így nehezebben tud neki segíteni, mert a segítő szándék mellett Önnek még egy rejtett célja is van, ami már saját magáról szól: önmagát, mint a titkok tudóját, és kompetens segítőt élje meg. Javaslom, ha azt szeretné, hogy a párja számára igazi támasz legyen, érdeklődjön nála tapintatosan, hogy nyomasztja-e valami, de azzal a nyitottsággal, hogy más személyt is igénybe vehetnek. Ettől még az Ön támogatása nem kevésbé lesz értékes, sőt!

B.K.

2011. február 13., vasárnap

72.

A történet: felsőfokú végzettségű informatikus vagyok, de nem találtam állást ezért 2 évet dolgoztam a Postán segédmunkásként.
Elviseltem, sokszor szerettem is ott lenni bár egy idő után nagyon monoton volt. Utána állandó éjszakás műszak lett és kiléptem. Találtam is állást rögtön (adatrögzítés). Ezután Java programozóként is dolgoztam egy jobb cégnél - egyértelmű előrelépés.
Ezután külföldön is dolgoztam (sajnos csak különböző segédmunkák) Hollandiában és Dániában pár hónapot. Utána hazajöttem.
Itthon nem találtam normális állást (néha csak különböző alkalmi munkák) a válság óta a szüleim segítenek.
Kaptam jó ajánlatot weblapszerkesztésre, de átvertek. Egy veszteséges céget tettek a nevemre. Közokirat hamisítás gyanújával rendőrségi ügyem lett.
Nincs egzisztenciám, nincs barátnőm. Nincs kapcsolatrendszerem, lehetetlen jobb állást találnom.

Üdvözlettel: Kálmán


Kedves Kálmán!

Nem egyértelmű, hogy miért nem járhatók már a korábban elindított utak. Egyedül a postai állásról derül ki, miért hagyta ott, hogy a programozói állással és a külföldi munkákkal mi lett, az kérdéses. Kereshet ismét munkalehetőséget külföldön, vagy megpróbálhatja átképezni magát.
Hiányolom a felelősséget soraiból, különösen, ahogy a büntetőügyről ír. Mintha abban Önnek nem lenne szerepe, hogy belekeveredett ebbe, és az is nyitva marad, hogy elkövette-e, amivel vádolják. A válság csak egy tényező, valóban nehezítő tényező, de ami a lényeg, hogy Ön mindent megtesz-e a munkahely találásra, és persze arra, hogy ezeket az állásokat meg is tartsa.

B.K.

2011. február 8., kedd

71.

Nekem egy olyan problémám lenne, hogy elhagyott a párom és én ezt nem tudom feldolgozni. Hiába beszélek róla vagy elmegyek barátokkal bárhova, sajnos nem megy. Nem tudok úgy nézni másik nőre. Ő azt mondja, hogy szeret, de nem úgy, mint régen és nem tud már tisztelni. Olyan mélypontjaim vannak hogy sok minden megfordult már a fejembe, a halál is. De nem rég még szexeltünk is. Azt mondta, hogy nem kell másik pasi neki. Nem éreztem egyik azelőtti kapcsolat végén ilyet semmikor sem. Tudja ez volt a szerelem első látásra. Én nem vettem észre vagy nem akartam észre venni a jeleket, pedig ő már valamennyi ideje tervezte, de csak azt mondta, hogy még várt, mert látta rajtam mennyire szeretem. És még megpróbálta, hogy hátha megváltozik minden, de én nem vettem ezt észre. El vagyok teljen keseredve.

Kedves László!

Gondolom, inkább jól esett kiírni magából ezeket az érzéseket, mintsem hogy konkrét megoldást várna. A szakítást feldolgozni sok idő, hasonló a gyászhoz. (Erről sok kérdés-válasz szól, ha érdekli, olvasson bele.) Jól teszi, hogy megy ide-oda, és beszélget a barátokkal, de ne várja, hogy más nők felkeltik az érdeklődését, amíg nincs túl ezen az érzésen.

B.K.

70.

Üdvözlöm! Szeretnék tanácsot kérni öntől. Problémám: 1 éve ismerkedtem meg egy sráccal, ez idő alatt hol jelentkezett, hol nem. Mostanában többet keres, állí­tja, bízik bennem és reméli, megtalálta bennem, akit keresett. Baj az, hogy már nem hiszek neki, meg sok rosszat mondanak róla, lehet hogy hazugság minden. Hogyan tudnám meg a teljes igazságot? Nem szeretnék rosszul dönteni.

Kedves Laura!

Ha az elmúlt évben nem nyerte el az illető a bizalmát, mert hol jelentkezett, hol eltűnt, akkor érthető, hogy nem bízik benne. Ha lát arra esélyt, hogy a jövőben másképp mennek majd a dolgok, adjon időt, hogy ez kiderüljön, mondjuk egy fél évet. Ha ez alatt nem tűnik el a fiú, és minden rendben lesz, akkor Ön is nyugodtan megbízhat majd benne.

B.K.

Leggyakrabban megtekintett kérdések: