Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2013. november 9., szombat

336. Egy éve kiderült, hogy a férjem megcsal

Kedves Karolina!

Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , vagy útirányt is tudna javasolni, sokat segítene...


37 éves vagyok, a fiam 15 éves. Férjemmel 22 éve ismerjük egymást.Az elsők voltunk egymásnak... Mint minden házasságban, voltak jobb és rosszabb időszakok. 2 éve mind oly sokan, hitelt vettünk fel, hogy nagyobb lakásba költözzünk. 1 éve kiderült, hogy a férjem megcsal. Hogy mióta, nem tudom, de mielőtt bizonyossá vált, több hónapja tartott már a "túlórázás" , az "egész napos céges rendezvények", időszaka. Persze a rákérdezéskor tagadás volt a részéről, de az ember lánya érzi az ilyet - még ha nem is hiszi el eleinte, hogy vele is megtörténhet. Tudom, hogy nem tisztességes, de kb. 1 éve megnéztem a telefonját, 2 SMS-t találtam, ami egyértelművé tette a dolgot. Kb. egy hónapig őrlődtem, azt gondoltam, meg tudom oldani ezt magamban, biztos okot adtam rá, hogy megcsaljon, biztosan én vagyok a rossz feleség, de próbálok megváltozni és akkor biztosan vége lesz majd a viszonyának. Nem tudtam feldolgozni, kellettek a miértekre a válaszok, így elmondtam a férjemnek, hogy láttam az üzeneteket a telefonjában és kértem, hogy mondja el, mi történt és hogy ha menni akar, menjen, nekem elég volt a megalázottságból és a hazugságból.Tagadott mindent. Persze nem hiszem el a mai napig, egyértelmű volt, amit láttam. A bizalom részemről megszűnt, bármennyire is szeretném "visszacsinálni". Tudom, hogy manapság a megcsalás gyakori, tudom, hogy én is nagyon messze vagyok a tökéletestől, de ha már egyértelműen kiderült a dolog, akkor mondja el az okokat, mert ha a nyilvánvalót is tagadja, innentől ahogy mondják, "azt sem hiszem el, amit kérdez".

Ez tavaly év végén volt. Idén év elején a férjem úgy döntött, hogy felmond a munkahelyén egészségügyi okokra hivatkozva. A munkahelyi stressz miatt magas lett a vérnyomása. Persze "megbeszéltük", de ez persze olyan megbeszélés, amire az ember nem mondhat nemet, még akkor sem, ha jól ismeri a következményeket.Most már 8 hónapja, hogy nem dolgozik, a hitelt, rezsit persze fizetni kell, a kamasz gyerek az ott van, ha nincsenek is nagy igényei, iskolába, edzésre jár, a ruháit kinövi, enni is akar...

Kb. fél évig még elhittem, hogy lesz másik munkája mire a tartalékainkat feléljük, de eddig egyetlen állás volt, ahová felvették volna, de az nem tetszett neki, nem fogadta el!A tartalékok fogynak, ahogyan a türelmem is a helyzettel szemben.

A házimunkában persze nem segít, hiába van otthon egész nap. Arra hivatkozik, hogy a magas vérnyomása miatt nem érzi jól magát. Most már ezt is kételkedve fogadom.Most már 9 hónapja szedi a gyógyszereit, folyton méri a vérnyomását, teljesen normálisak az értékek.Amikor meg mondom, hogy ha ennyire nem érzi jól magát, menjen el egy magánorvoshoz, az egészségpénztárból ki tudjuk fizetni a költségeket, azzal jön, hogy úgysem tudnak semmit csinálni vele...Ha én ennyire nem lennék jól,hogy elmondásom szerint a betegség miattnem tudnék dolgozni,biztosan addig járnám az orvosokat, amíg meg nem gyógyítanak, nem csak várnám a csodát...Így munka után én mosok, főzök, vasalok, a gyerekkel foglalkozok...Ő csak TV-t néz, internetezik...

A probléma az, hogy a fent leírtak miatt már nem tudom őt elfogadni, nem tudok megértő lenni. Nem tudok felnézni rá, nem tudom tisztelni, még szeretettel sem szeretni, nemhogy szerelemmel.Amikor eldöntöttük, hogy ő "pihen" pár hónapig, nem erre számítottam.Nem a teljes semmittevésre gondoltam a részéről.

Közben az én munkám is borzasztó, egész nap gyomorgörccsel ülök az irodában, mert a főnököm pokollá teszi minden napomat. De én nem "lázadhatok", nekem nyelnem kell, nekem tűrnöm kell. Sokszor a mellékhelyiségben sírok a munkahelyemen, annyira elegem van, de én nem tehetek semmit...

Közben persze ott ordít a kisördög a fejemben, hogy amíg én dolgozom, addig ő simán együtt lehet a barátnőjével, hiszen honnan is tudnám meg?! Megőrülök a gondolattól, hogy amíg én azért tűrök, hogy a lakást ne vegyék el, a hitelt fizetni tudjuk, addíg ő ki tudja, mit csinál - akár a lánnyal is lehet. Miért ne, hiszen hazudott róla. Nem tartom férfinak sem már, mert az aki a családja megélhetéséről nem tud gondoskodni, az nem férfi. Úgyí érzem, ez a vég, hogy ez a gondolat megszületett a fejemben...Soha nem kértem, hogy tartson el, én mindig becsületesen dolgoztam, én úgy gondolom, hogy egy házasságban 2 egyenlő fél kell, hogy legyen.De nálunk már nincsen egyenlőség, én valahol a lábtörlő alatt meghúztam magam, mert ha bármikor is szóvá tettem, hogy kezd aggasztóvá válni a helyzet és hogy én mennyire nem érzem jól magam,kikéri magának, hogy dehát ő beteg, miért nem értem meg?!

Sajnos a gyerekkel sem foglalkozik, amit látok - amikor én otthon vagyok, csak kötözködik vele, nincs rá tekintettel, nem próbálja meg megtalálni a közös hangot vele. Persze tudom, kamasz, nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Nekem sikerülni szokott.

Kedves Karolina! Őn szerint mit tegyek? Van visszaút, hogy visszakapjam a férjem, vagy teljesen reménytelennek tűnik a helyzet? Tudom, hogy ennyiből nem lehet "ítéletet hirdetni", de Ön szerint van esélyünk a normális életre?

Ha válaszol, nagyon köszönöm, Kyra



Kedves Kyra!
Az a benyomásom a levél alapján, hogy amit Ön úgy él meg, mint az utóbbi év krízisét, az fokozatosan, sok-sok év alatt alakult ki, de most a (lehetséges) szerető és a munkanélküliség miatt kénytelen észrevenni. Ahogy olvasom a levelet, érzem, hogy rég nincs hozzáférésük egymás érzéseihez, gondolataihoz. Van egy férfi, aki egyszer csak felmond a munkahelyén mondvacsinált (vagy legalábbis később okafogyottá váló) indokkal, aztán otthon van, nem fogad el másik állást, és nem tesz semmit. Nagyon is értem, hogy a Maga számára elviselhetetlen ez a helyzet, de arról tudunk valamit, hogy a férjével mi történt? Ez az életmód aligha vágya bármelyik férfinek, az ő önbecsülésének sem tesz jót, hogy nincs sikerélmény, egyre nőnek az anyagi gondok. Erős a gyanúm, hogy depresszió állhat a háttérben, talán az anyagi nyomás, talán más okok is közrejátszanak, de mintha férje nem hinné, hogy eleget tud tenni a kihívásoknak, ezért inkább elmenekül előlük. A magas vérnyomásra (vagy más testi tünetre) való hivatkozás tipikus megoldása azoknak, akik gyengeségnek tartanák, ha felvállalnák, lelki gondjuk van, segítséget pedig végképp nem kérnének.

Megértem, mikor azt írja, most már nem hogy szerelmet, de szeretetet sem érez. De ez a jelen helyzetnek szól, annak, hogy az Ön energiái is kimerülőben vannak. Gondolja át, mennyit ér ez a kapcsolat, idézze fel, ami összeköti, összekötötte Önöket, kezdve a megismerkedésükkel, hogy akkor mi tetszett férjében, és a többi szép emléket, és ennek fényében döntse el, tud-e még energiát fektetni ebbe a kapcsolatba! Nem csak Ön van bajban, higgye el, férje legalább annyira. A legfontosabb feladat az lenne, valahogy tudjanak beszélni róla, mégis mi történt, például miért érezte a férje, fel kell mondania a munkahelyén. Mi volt számára elviselhetetlen teher? Nem hiszem, hogy egyszerűen kedve szottyant pihenni, egyrészt az eddigi életében dolgozott, tehát nem olyan típus, aki nem hajlandó dolgozni, másrészt nyilván őt is nyomasztotta a hitel. Próbáljanak a korábbi erőforrásokra alapozni, arra, amit eddigi életükben jól megoldottak, és ezek is kerüljenek szóba, ne csak a hiányok, sérelmek, hiszen ha valaki egyébként is gyengének érzi magát, ez még jobban megbénítja.

Sajnos nem lesz könnyű dolga, mert egyértelmű, hogy férje nem könnyen beszél érzelmekről, talán még magának sem vallja be, mi a probléma. Mégis, ha támogatóan lép fel, több esély van arra, hogy tisztázzák, mi is történik maguk közt, a családban. A támogató alatt nem anyai-pátyolgató stílust értek, hanem őszinte, egyenrangú, nem hibáztató kommunikációt. Tudom, talán igazságtalan, hogy miután Maga tartja a frontot, most még megértő is legyen, de bármilyen kényelmesnek tűnik férje életmódja, úgy tűnik, most Ön az erősebb kettőjük közül.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: