Kedves Levélíró!
Nem megbántania kell párját, hanem beszélgetni vele. Vajon ő hogyan képzeli a jövőjüket: örökké ott, a szülőknél fognak élni? Ezt csak azért furcsállom, mert másfél évig már kettesben voltak, és nem tudom, mi volt az "egyéb ok", ami miatt oda költöztek, de mintha ezt eredetileg nem tervezték volna, csak úgy alakult (kár, hogy nem írta le az okot, akkor pontosabban érteném a helyzetet). Több kérdőjel is felmerült bennem: ha szörnyű volt párja gyerekkora, miért akar mindenképp a szüleivel élni? Ön miért érzi, hogy sajnálni kell őt, és megbántja akár azzal, ha ragaszkodik az elköltözéshez, akár, ha szakít vele. Valamiért kímélni "kell" a párját? Mintha egyfajta huzakodás zajlana Önök között, amiben mindenki szeretné, ha a másik az ő szükségleteit venné figyelembe. Javaslom, először azt az egyensúlyt állítsák helyre, hogy kimondható legyen, mindkettőjüknek vannak érzelmi igényei, vágyai, és ezek egyformán fontosak. Egyiküktől sem várható, hogy a másiknak alárendelje magát. Közös jövőjük pedig akkor van, ha ezeket sikerül összehangolni. Ha ez kimondódik, és erről az alapról indulnak, akkor biztosan könnyebb lesz egyeztetni. Hogy a párjának nehéz volt-e a gyermekkora, az más kérdés: amiatt együtt érezhet vele, de a közös jövőjükről való döntéshez ennek semmi köze. Abban csak az számít, hogy mik a terveik, hogyan tudják elképzelni az életüket, és hogy ez összehangolható-e. Abba is érdemes szerintem egy kicsit belemenni, hogy párjának miért lett ennyire fontos az otthon lakás, hiszen eddig jól megvolt nélküle. Mit vár, mit kap ettől? Hátha olyan igényt fogalmaz meg, ami megvalósítható másképp is. Például, hogy szeretne szorosabb kapcsolatot a szüleivel, vagy tisztázni velük a múltat, esetleg többet segíteni nekik - ezek csak ötletek, nem tudom az igazságot, de az biztos, hogy nem arról van szó, nem tud nélkülük lenni, hiszen már éltek külön.
Összességében tehát egy nyílt, őszinte tisztázó beszélgetésben látom a döntés felé vezető utat, amikor kimondódik, ki mire vágyik, mi az, amit kizártnak tart, miben képes kompromisszumra. Ez abban is segíthet, hogy együtt maradjanak, és abban is, hogy tisztázott módon, nyugodt lelkiismerettel dönthessenek a kapcsolat végéről - ha arra kerülne a sor.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina