Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2010. augusztus 23., hétfő

39.

Elmúltam 30 éves. Sokat betegeskedtem. Állandóan szédülök. Gyakran a rossz lelkiállapotomból kifolyólag.
Azt érzem sodrodom, képtelen vagyok saját lábamra állni. Sokat voltam kórházban, de a betegségemen érdemben nem tudtak javitani.

Hiányoznak az emberi kapcsolatok az életemből. kevés
barátom van és nagyon ritkán találkozom velük. pedig vágyok ezekre a találkozásokra.

Gyakran a lakásból sem vagyok képes kilépni. Szorongások törnek rám.
Nem tudom mi lehet a kiút.
várom segitő tanácsait
Kata


Kedves Kata!

Reménytelenséget és szomorúságot hallok ki leveléből. Ha jól veszem ki soraiból, már keresték a tünetek mögött meghúzódó okot, de eddig nem találták meg.
Mindenképp feltáró jellegű pszichoterápiát javasolnék.
A lakásból való kilépéstől való szorongás jellegzetes fóbiás tünet, amit kísérhet szédülés. Valószínűleg a barátkozást, baráti háló kialakítását is szorongása gátolja. A kiváltó ok talán éppen ahhoz kapcsolódik, hogy úgy érzi, nem tud önállóan létezni, saját lábra állni.

Ahogy időbe telt, hogy kialakuljon ez az állapot, úgy időbe fog telni a megoldása is. Adja meg ezt magának, és legyen türelmes! A leírtak alapján azt gondolom, nem kell egy konkrét betegséget keresni. Azt volna jó megérteni, miért "működik" így, és akkor a terapeuta segítségével a változás is lehetségessé válik. Ha igényli, szívesen segítek megfelelő szakember találásában.

B.K.

2010. augusztus 21., szombat

38.

Kedves Karolina!

24 éves fiú vagyok. Fiatal korom ellenére rendkivül jól fizető és megbecsült munkát végeztem. azonban tavasz óta
egyszere omlott össdze körülöttem minden. Elváltak szüleim, elhagyott a barátnőm (mindketten gondolkoztunk már egy ideje az együtt
vagy külön folytatáson) és véget ért a munka amire méltán büszke lehettem.

Amitóta ezek a nagy változások végigmentek az életemben nem találom a helyemet a világban. Sokszor érzem magamat
lehangoltnak. elkezdtem futni 5-10-15 km-eket fogytam jó pár kilót. Nehezen szokom meg, hogy egyedül élek.
Alvással gyakran van próblémám.

Barátok haverok közül mondják hogy esetleg szakemberhez kellene fordulnom.

Ön mit tanácsol?

Ervin


Kedves Ervin!

A hozott adottságok (genetika, az évek során formálódó személyiség) és az aktuális események együtt, egymással kölcsönhatásban alakítják ki érzelmi állapotunkat. Magyarul, ami egyszerre összejött az életében, az túl sok volt, nem csoda, hogy lehangoltnak érzi magát, fogyott és alvásproblémái vannak. Az ember nagy csapásokat is képes elviselni, de ebben általában az segít, ha vannak biztos pontok az életében, amikre a nehéz időszak alatt támaszkodhat. Most Önnél egyszerre több területen történt változás, ezért nehezebb ilyet találni. Átmenetileg valóban segítséget jelenthetne, ha szakemberhez fordulna, aki segít ezeket megtalálni. Nem okvetlenül pszichoterápiára gondolok, hanem valamilyen támogató segítségre, amíg ez a krízisidőszak tart.
Szakemberrel vagy anélkül, most a biztos pontok megtalálását látom fontosnak, mindazokét, amik megmaradtak a változások közepette is.

Üdvözlettel,
B.K.

2010. augusztus 12., csütörtök

37.

Kedves Karolina, depresszió ellen mit tanácsol? Üdv.

Kedves Levélíró!

Stílusos lenne röviden válaszolnom: pszichoterápiát.
De ha már szóba hozta a depressziót, felhasználom néhány gondolat megfogalmazásához. Ez most öndiagnózis, ha jól sejtem... (Igaz, talán a depressziónál viszonylag kicsi a félrediagnosztizálás lehetősége, legalábbis más mentális zavarokhoz képest.)

Mit tegyünk depresszió ellen?
A gyógyszer kérdése örök vita, számos pro és kontra érvvel - nem mernék egyértelműen állást foglalni. Azokkal értek egyet, akiknek gyanús, hogy egy betegséghalmazról beszélünk inkább, mint egyetlen, azonos okból eredeztethető zavarról. Ezért valószínűleg nem ugyanaz a gyógymód használ mindenkinek.
Bizonyos kutatás szerint a rendszeres testmozgás is sokaknak enyhíti a depressziós tünetét, míg mások azt hangsúlyozzák, ezek a tünetek (levertség, kedvetlenség, figyelemzavar, stb.) jelek arra, hogy valamivel az életünkben elégedetlenek vagyunk, rossz úton járunk. Megint mások szerint gondolkodásbeli problémák húzódnak meg a háttérben (pl. a negatív események felnagyítása). Mindkettőre adekvát megoldás a terápia.

B.K.

36.

Kedves Karolina!

26 éves lány vagyok, az a bajom, hogy nekem mindig ugyanúgy érnek véget párkapcsolataim. Mialatt velem van a pasim, megismerkedik valaki mással, és azzal összejönnek. Magyarul rajtam keresztül találják meg a nagy őt. Volt hogy konkrétan rajtam keresztül, tehát hogy barátnőmmel jött össze a fiúm, de volt hogy nem ismertem a lányt. De mintha én serkenteném, hogy hirtelen felnyíljon a szeme a fiúknak, és meglássák a nagy őt, aki nem én vagyok. Ebből már nagyon elegem van.

Lili

Kedves Lili!

Érthető, hogy ezek az események megviselték. Mikor barátnőjével jött össze párja, az kettős veszteség volt, egyszerre vesztett el egy párkapcsolatot, és bizalmát egy barátjában.
Sajnos kevesen olyan szerencsések, hogy az "igazi" előtt néhány csalódást, szomorú élményt ne tapasztalnának, Önt sem kerülték ezek el. Emiatt nem szabad megijednie, nem jelenti, hogy mindig így lesz.
Érdekes helyzetről van szó: mikor ugyanolyan problémák ismétlődnek egy párkapcsolatban, azt szoktuk mondani, nem véletlen, hanem az ember valahogy vonzza ezeket, tudattalanul eszerint választ (például mikor valaki rendre alkoholista vagy bántalmazó partnerek mellett találja magát). Az Ön esetében nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen tényszerűen nem az Önök kapcsolatán belül történt az ismétlődés. Nem tudom, hány esetről van szó (gondolom, kettőt is átokként élhet meg az ember), valószínű, hogy csak szerencsétlen véletlennel állunk szemben. De ha nem, akkor az Ön szerepe ott kereshető, hogy vajon a partnerei érzelmileg mennyire voltak benne a kapcsolatban, illetve Ön ugyanannyira volt-e benne. A kilépésre motiváció lehet az is, ha lazán kapcsolódó feleket talált, akik könnyen távoztak, vagy ha éppen olyanokat talált, akik már a "nagy őt" (ahogy fogalmazott) keresték, Önben pedig ezt az elkötelezettséget még nem érezték, ezért álltak inkább tovább.
Remélem, a következő jobban alakul!

Üdvözlettel:
B.K.

35.

úgy érzem, mindig fáradt vagyok, pedig nincs semmilyen betegséges, nincs semmilyen testi oka ennek. alszom is rendesen, igaz, nem egyenletesen oszlik el, hanem hétvégén többet. munkám miatt hét közben nem tudom kialudni magam. korán kell keljek, de nem tudok olyan korán ágyba menni, hogy meg legyen a nyolc óra.

Kedves Levéíró!

Elnézését kérem, hogy viszonylag sokat kellett várnia a válaszra.
Kérdésében benne van a válasz: a hét közbeni alvás. Nem vagyok alvásszakértő, kérdezhet erről orvost is, de úgy gondolom, nincs felkészülve a szervezetünk az alvásigény ilyen hosszú "raktározására", illetve ez óhatatlanul rendszertelenséget jelent. Nem tudom, délutáni alvással próbálkozott-e. Ha ébren szeretne lenni az esti órákban, a munkából hazaérve szundíthatna egyet.
Persze nem állítom, hogy mindenképp emiatt fáradt, olyan általános tünetről van szó, aminek ezer oka lehet. Mozgás, friss levegő, táplálkozás színesítése - ezekkel is lehet kísérletezni. Ha az életmód váltás nem hoz eredményt, felmerülhet, a munkájában elég motivált-e: a motiválatlanságot megélhetjük egyfajta fáradságként, álmosságként is.

B.K.

Leggyakrabban megtekintett kérdések: