Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2011. október 4., kedd

187. Nyáron szembesültem vele, hogy a lányom leszbikus

Tisztelt Pszichológus Asszony!
Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ill. én azt gondoltam barátnők, de ez év elején a telefonjában láttam meg egy képet róluk (csókolóztak), amiből kiderült számomra, hogy ez nem csak barátság, több annál. Gyermekem nem számolt be róla, és a kapcsolat nem sokkal később megszakadt ill. csak interneten beszéltek, néha összefutottak ismeretségi körben. Tavaly ősz óta msn-en beszélgetett egy lánnyal, bár elmondása szerint ő nem akart vele beszélni, mindig a másik lányt irt neki.

Nyári szünetben jelent meg nálunk személyesen, ekkor szembesültem vele hogy leszbikus. Gyermekem elmondása szerint köztük nem történt semmi, többnyire tőlünk ment a barátnőjéhez. A nyár folyamán végignéztem, ahogy ketten vagy hárman találkoznak egymással. Próbáltam beszélni a gyerekemmel erről a témáról, hogy ő is inkább a lányokat szereti, de konkrétan soha nem mondta ki, mindig kerülte a témát vagy kitérő választ adott. Azt bevallotta hogy a másik lány a lányokhoz vonzódik, de amikor magáról kellet volna nyilatkozni, nem kaptam egyenes választ.

Próbáltam többször beszélni vele erről, de nem nagyon sikerült, mert aztán veszekedés lett a vége és inkább abbahagytam.

Jelenleg ott tartunk hogy összejött a harmadik lánnyal, a másik meg kilépett a trióból, viszont kiderült, hogy ez a lány sem számolt be otthon a szüleinek a beálítottságáról, otthon viszont elolvasták az egymással folytatott beszélgetéseiket, amiből minden kiderült a szülők számára. Eltiltották a Facebook-tól. Az iskolában találkoznak, mert iskolatársak. Most itt tartunk. Nem tudom mit kellene tennem. Ha szóba hozom a témát többnyire vitatkozás lesz a vége, de szeretném ha bevallaná, és őszintén elmondaná mit érez. Valamilyen szinten én már feldolgoztam magamban hogy ő ilyen, de szeretném tőle is hallani. Érdekesség még a jelenlegi barátnőjével kapcsolatban, amit szintén véletlen mondott el nekem, hogy régebben volt kapcsolata fiúval is, de hogy milyen mélységű volt és meddig tartott arról nem tudok részleteket.

Nem tudom mi a véleménye, firtassam a beszélgetést? Öntsünk tiszta vizet a pohárba, vagy várjak, amíg ő szól? Igazából azt nem tudom, hogy kezeljem felé a helyzetet.

Én úgy látom Ők azt hiszik, ha nem mondják el nekünk szülőknek, akkor mi nem tudjuk, nem látjuk hogy mi van köztük, nem tűnik fel hogy fiúkkal nem foglalkoznak, csak egymással. Nekem is most lett ez szembetűnő, mióta szembesültem a gyerekem beálítottságával, hogy egyre több ilyen lánnyal ismerkedik meg és nem tudom ez hogy működik köztük, miről "ismerik" meg egymást. Számomra teljesen ismeretlen ez a világ.
Mit javasol, hogy kezeljem ezt a továbbiakban?
Köszönöm válaszát! Üdvözlettel: Éva


Kedves Éva!

Úgy látom, a fő kérdés itt az azzal való szembenézés, hogy lánya már nem kislány, lehetnek titkai, privát szférája. Nem is szeretném firtatni, hogyan látta meg a fotót, és honnan tud arról, kivel msn-ezik a lánya...

Az Ön számára most az a legnehezebb feladat, hogy elfogadja, lánya életének van egy olyan szelete, amiről ő maga dönti el, megosztja-e, ha igen, mikor, milyen körülmények között. Biztos vagyok benne, hogy idővel szívesen fog beszélgetni Önnel vonzódásáról is. A legtöbb saját neme iránt vonzódó ember számára nyomasztó a kényszerű titkolózás, és megkönnyebbülés, ha legalább a szüleivel tud erről beszélni, akik ezzel együtt elfogadják őt. Azonban ezt a folyamatot lassítja, ha Ön forszírozza ezt, és arra vár, valljon színt a lány. A másik, szintén fontos tényező ebben, hogy semmit sem tudunk róla, lányának mennyire tisztázott az identitása, ő hogyan gondol magára. Lehet, hogy rég leszbikusként, de lehet, hogy bizonytalan benne, hova is tartozik. (Még akkor is előfordulhat ez, ha a külső szemlélő számára egyértelmű, hogy nem tanúsít érdeklődést az ellenkező nem iránt.) Könnyen lehet, hogy a beszélgetés elhárítása elsősorban nem Önnek szól, hanem saját maga előtt lenne ijesztő kimondani egy véglegesnek tűnő megállapítást önmagáról.

Hogy mit tehet: elég, ha egyszer jelzi, Önnel bármit megoszthat, és mindenképp számíthat a szeretetére, elfogadására. Az időzítést, azt javaslom, bízza a lányára.

Cz. K.

Leggyakrabban megtekintett kérdések: