Ugyanakkor a női test szépsége is vonz, szeretem és lelkileg tartalmasnak élek meg olyan kapcsolatot ahol a női partneremmel lelkileg tudok kapcsolódni........
A kérdésem, hogy transzvesztita vagy transzexuális vagyok-e, illetve, hogy a nőkkel való kapcsolataimat hogy tudom így kezelni:::::
Kedves levélíró!
Az a "baj" (ha ez baj), hogy a valóság nem simul bele az emberek és tudomány által megalkotott kategóriákba. Talán Önnek is könnyebb lesz, ha zárójelbe teszi, hogy ezekben elhelyezze magát, mert lehet, hogy Ön ebből is, abból is kicsit ki fog lógni. A lényeg, hogy az ember megtalálja annak az útját, hogy teljes életet élhessen, és tartalmas emberi kapcsolatai legyenek. Próbáljon innen közelíteni: mit szeret az életében, min változtatna - ezeket érdemes nézni, mert higgye el, pusztán az, hogy ad valamilyen választ arra, transznemű vagy transzvesztita-e, nem fog iránymutatást adni mindenre.
Nem tudom, hogyan jelent meg életében és gyermekkorában, hogy lánynak várták, erről nem ír részéleteket, mégis fontos lehet az Ön számára, hiszen megemlíti. Emiatt senki sem lesz transzszexuális, természetesen, de önértékelési konfliktust okozhat, ha úgy érzi, "csalódást" okozott szüleinek.
Az sem jelenti, hogy transzszexuális, hogy a férfiakkal való kapcsolatában a "női szerepet" (ahogy fogalmaz) részesíti előnyben. Persze elképzelhető, hogy Ön személy szerint valamiféle női létet él meg ebben, de pusztán az, hogy a passzív szerepet kedveli, nem jelenti, hogy nőnek érzi magát.
Hogy transzszexuális-e, az azon múlik, hogy nőnek érzi-e magát. Erre a válasz csakis Önben érlelődhet meg. Van, aki számára ez nem egyértelmű, a férfi és női létet is megéli bizonyos aspektusaiban, és ez külsejében is megjelenik. Tehát ez sem olyan egyszerű, hogy mindenki el tudná helyezni magát egyik vagy másik kategóriában.
Ha valakit pusztán a másik nem ruháinak viselése vonz, de a saját biológiai neméhez tartozónak érzi magát, akkor nevezzük transzvesztitának. Úgy értelmezem, Önnél valamivel többről van szó, de arról nem, hogy egyértelműen nőként gondolna magára. Próbáljon nyitott érdeklődéssel fordulni saját maga felé, senki sem adta ki feladatként, hogy besorolja magát ide vagy oda, saját magát sem kell ezzel feltétlenül frusztrálnia.
Levele végén felveti, egy partner vajon hogyan tudja kezelni, ha az ember transzvesztita vagy transzszexuális. Az a tapasztalatom, hogy az igazán nehéz feladat önmagunk elfogadása. Ha ezzel rendben vagyunk, akkor a legkülönösebb, legrendhagyóbb élethelyzetekben lévő emberek is találhatnak párt, akivel szeretetben együtt élhetnek. Kívánom, hogy így legyen!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina