Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2013. augusztus 27., kedd

327. Számitógépén olyan lányok vannak, akiket megkötöztek

Kedves Karolina!

A párommal több mint fél év vagyunk együtt, a kapcsolatunk rendkívül harmonikus, mind lelki mind fizikai téren. Mindketten huszonévesek vagyunk. Nem szoktunk veszekedni, nagyon szeretjük egymást. Nemrégen a számítógépén egy egész sorozat videót találtam, melyen olyan lányok vannak, akiket megkötöztek. A lányokat nem verik meg, nem bántják, csak megkötözve vannak. A videók többségén a lányok élvezik a helyzetet, de előfordul, hogy eljátsszák, hogy nekik ez nem jó - de ott is látszik, hogy csak színészkednek. Kérdőre vontam a párom, ő bevallotta, hogy évek óta ilyen videókat néz, pornó HELYETT, de tőlem teljesen külön akarta választani ezt az "énjét". 


Nem akart rávenni semmi ilyesmire, és hangsúlyozta, hogy csak olyan videókat néz, ahol a lányok tényleg nem szenvednek. Az tetszik neki, ha az egyik fél kiszolgáltatott helyzetben van, de csak akkor tetszik neki, ha tényleg nem élnek vele vissza. Elmondta, hogy az olyan videók, ahol akár csak picit is fájdalmat okoznak a lányoknak, már nem bírja nézni. Én nem nagyon tudok megbarátkozni a helyzettel. Nagyon félek, hogy eldurvul a dolog, és később megnézni a sokkal erőszakosabb videókat is, avagy esetleg erőszakos lesz - bár eddig erre semmiféle jel nem utalt soha - akkor sem, mikor én valamire nemet mondtam, akár szex közben is.

Ön szerint el kéne tudnom fogadni ezt a helyzetet, vagy veszélyben vagyok?
Várom válaszát!
Előre is köszönöm:
Hajnalka



Kedves Hajnalka!

Emiatt biztosan nincs veszélyben. Az ember szexualitása sokkal változatosabb, mint amit mások számára is hozzáférhetővé tesz. Persze, jó, ha párkapcsolaton belül ennek egy részéről lehet beszélni, de nem kell, hogy minden fantázia közös, megosztott legyen. Önnek tehát nincs dolga ezzel, különösen így, hogy párja sem várja Öntől, hogy megvalósítsák a megkötözős jeleneteket, és Maga sem vágyik rá. Egyébként nagy különbség, hogy valami fantázia szintjén vonzó, vagy valóban meg is akarja élni az ember. Lehet érdekes valamit elképzelni, látni, de ebből nem következik egyenesen, hogy az ember a valóságban is szeretne hasonló helyzetbe kerülni.

A megkötözés sokak számára izgató, ezt mutatja a bilincs, mint szexuális segédeszköz léte. Ennek nincs köze az erőszakossághoz. Inkább egyfajta kontrollvesztettséget jelent annak részéről, aki meg van kötözve, a másik fél pedig talán a teljes önátadást látja benne. Baj akkor lenne, ha párjánál ez feltétele volna annak, hogy élvezze a szexet, de úgy tűnik, erről szó sincs.

Vajon miért ijesztette meg ez az információ ennyire? Ezt csak gondolkodtató kérdésnek szánom saját maga számára.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. augusztus 10., szombat

326. Megtudtam, hogy anyum csalja apumat

Udv! 
Tanacstalan lettem, ezert fordulok segitsegert. Megtudtam, hogy anyum csalja apumat, talaltam emaileket a telefonjaban, mert mar gyanusan sokszor vonult felre, es meg a wc-re is magaval vitte a mobiljat. 1 napig emesztettem magam de amikor megint jelzett a telefon az uj uzenetrol elpattant az agyam es megmondtam, hogy tudok a dologrol.

Az elejen tagadta, de vegul mindent beismert. Kb 1 eve van neki ez a masik "szerelme". Kerdeztem, hogy de akkor miert nem valt el apatol, hiszen igy is sokat veszekedtek, de nem adott normalis valaszt csak dadogott penzrol, meg felelmrol..

Apa.nem az az agressziv fajta. Azt is mondta, hogy apaval.mar nem akarja helyrehozni a kapcsolatat. Igy kijelentettem, hogy vagy elvalik tole szepen, megmondja hogy mar nem.szereti stb. igy apanak nem.kell tudnia errol a masik palirol, vagy ha tovabb szivatja apat akkor elmeselek mindent neki az emailekrol... 

21 eves lany vagyok es meg 12 napig anyuval kell egyutt dolgoznom de hanyingerem van ha ranezek, mert mi mindig ossze tartottunk de cserbenhagyva erzem magam es hatalmasat csalodtam. Nincs tesom de szeretnem, hogy valaki mondjon ra valamit. Mit csinaljak? Helyesen cselekedtem?
Heni

Kedves Heni!

Megértem az érzéseit, hiszen volt egy elképzelése a családjáról, édesanyjáról, és ez most hirtelen megkérdőjeleződött. Így érthető a csalódottsága, dühe. Ugyanakkor érdemes tudatosítania, hogy ez a kérdés szülei párkapcsolatára vonatkozik, azt érinti. Nem Önt csalta meg édesanyja, hanem az apját. Ne haragudjon, ha nyersen hangzik, de Önnek, mint gyermeküknek, ebbe nincs beleszólása. Gondoljon bele, ha valamelyik szülő abba akarna beleszólni, hogyan vezeti párkapcsolatát! Találnának egy SMS-t, ami nem tetszene nekik, és zsarolnák, hogy kínos helyzetbe hozzák, ha nem olyan lépéseket tesz, amiket ők elgondoltak. Valószínűleg fel lenne háborodva, hogy illetéktelen területre tévedtek... 

Ön talán attól tart, anyja melletti kiállás, apjával való kiszúrás, ha hallgat, de itt nem cinkosságról van szó, nem kell választania, ugyanis ezt a kérdést nem az Ön kompetenciája kezelni. És azt se felejtse el, hogy a teljes történet kis szeletébe nyert csak bepillantást! Nem tudja, hogyan alakult a szülők kapcsolata, milyen sérelmek lehetnek egyik-másik oldalon, mi vezetett a megcsaláshoz. De ezt az ember legkevésbé szülei kapcsán láthatja tisztán, hiszen nem kívülálló, Önnek megvannak a saját érzelmei, viszonyulásai. Javaslom, helyezkedjen vissza abba a szerepbe, ami a valóság, hogy Ön a szülei gyermeke, nem pedig bírája. Az a fontos, hogy anyaként, apaként mit érez irántuk. Most dolga van: egy új információt be kell illesztenie az anyjáról alkotott képbe. Ha ez sikerül, bizonyára dühe is enyhülni fog.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

325. Romával jár és ezzel megbánt bennünket

Kedves Karolina!
Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a cigányokat- bár elég sok van a környezetünkben - , pedagógus lévén sokat tanultam kezelésükről, kultúrájukról, mindennapi életem része a velük való kapcsolat. Ismerek rendes és nem rendes családokat. Sajnos az utóbbiakból több van felénk. Ezt nagyon nehezen viselem, s édesanyám és persze testvérem is.

Amikor 1 éve keresztlányom boldogan közölte, hogy van új barátja, de még nem beszél róla többet, örültünk, mert előtte szakított az előző barátjával. Sajnos egy hét múlva nagy tragédia következett be, keresztfiam (keresztlányom testvére)szerelmi bánatában öngyilkos lett. Nagyon megviselt mindannyiunkat és a mai napi nehéz. Keresztlányom 1 hónapra rá mondta el, hogy hogy hívják az új barátot, és rögtön kiderült származása./Sőt az apa családja közelében nőttünk fel és nem voltak pozitív emlékeink/

A lelki traumáját figyelembe véve próbáltunk vele finoman beszélni, tudattuk vele, hogy nem örülünk, mi nem szeretnénk, és ezzel megbánt bennünket,de ő annyira szerelmes lett, hogy figyelmen kívül hagyta érzéseinket. Mi 1 éve abban bízunk kiszeret belőle,ő pedig szerintem arra számít, hogy megenyhülünk.

Már találkoztunk a fiúval,barátságos, tisztelettudó, dolgozik.Szeretnénk elfogadni,vártunk, de egyre nagyobb bennünk a tiltakozás, amit visszafojtottunk eddig. Nem tudom elképzelni, pl. hogy most meghívjuk ünnepi ebédre hozzánk, és ezt megmondtuk neki. Keresztlányom most ezt nagyon rossz néven veszi, és azt mondja, hogy akkor ó sem jön. Nem szeretnénk őt is elveszíteni. Mennyire lehet neki megtiltani 21 évesen? Mi a helyes viselkedés a család részéről? Vagy várjunk még? Mit mondjunk neki? Kérem segítsen!
Köszönettel: Krisztina



Kedves Krisztina!
A megoldandó feladat nem a keresztlányával való viszonyban van, hanem az Ön (Önök) viszonyulásában. Gondoljon bele, ha nem volna roma a fiú, akkor megfelelő oknak találná-e az elutasításra, hogy rossz tapasztalatai voltak a fiú apjának családjával? Miközben a fiú barátságos, tisztelettudó. Azt gondolom, az apja családja senkin sem kérhető számon, csak saját viselkedése.

Őszinte leszek, felzaklatott levele. Nehéz volt olvasni, hogy egy láthatóan aggódó, jószándékú, intelligens asszony azt írja, nem tudja elképzelni, meghívjon ünnepi ebédre valakit, aki egyrészt keresztlánya választottja, másrészt az Ön tapasztalata szerint is barátságos, rendes ember, mégsem hívná meg, mert roma. Mintha egy leprásról vagy olyanról írna, aki valami szörnyűséget követett el Ön ellen. Próbálja elképzelni, hogyha Ön született volna romának, vajon hogy esne Önnek, mit kezdene vele, ha nem tettei alapján ítélnék meg, hanem származása, illetve egyes családtagjai alapján?

Tágabb perspektívából nézve: nem, nincs értelme egy 21 éves nőt tiltani a szerelmétől, de valószínűleg egy fiatalabbat sem. De bűntudatot kelteni sincs értelme, mondván, hogy szerelmével megbántja magukat. Nem azért választotta szerelmét, hogy bántsa Önöket, hanem mert bizonyára értékesnek tartja, jól érzi magát vele, szereti őt. Nem tudják őt elfogadni, párját elutasítani, csak együtt a kettőt. Én az elfogadást tanácsolom, de a döntés az Öné.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. augusztus 1., csütörtök

324. Hogyan adjak önbizalmat annak akinek nincs?

Kedves Karolina!

Hogyan adjak önbizalmat annak akinek nincs?
Konkrétan a páromról van szó. Már 30 éves és nincs önbizalma. Elmondása alapján tudom, hogy nem volt éppen felhőtlen a gyerekkora és sokszor nem élhetett igazi gyerekként. Mindig azt hallotta, hogy ő mire nem képes és mit nem tud megtenni. Ami a legrosszabb, hogy ezt a saját Édesanyjától kapta meg. Aki úgy nyilatkozott nekem nem olyan túl régen, hogy örülhet, hogy csak ennyire stikkes a fia...

Én úgy látom, hogy nagyon intelligens és céltudatos, amit a csekélyke önbizalma nagyon hamar le is tör és gyorsan jut el a meg tudom tenni és képes vagyok rá álláspontról az ez nekem úgy sem fog sikerülni stádiumig.

Nekem nem okoz gondot, hogy édesapjának mentális problémái vannak, mert a Párom ezt gyógyszerek nélkül, nagy odafigyeléssel legyűrte magában. Mentálisan és pszichésen is erős, de a belenevelt gátakon nem képes fölülemelkedni. Sokszor beszélgetünk a gyerekkorunkról és arról, hogy min is mentünk át és sajnos neki nem igazán volt gyermekkora. Nem mesélt neki senki, nem mondták neki, hogy ügyes vagy, hogy ez az, csak így tovább, megy ez neked....

Amikor a tanulásról van szó a mai napig megkérdezi tőle az anyja, hogy azt meg minek, meg úgy sem megy az neked...

Ön szerint ezeken a dolgokon hogyan tudna túl lépni, hogy egy stabil és lelkileg is rendezett életet tudjunk élni, amit nagyon, de nagyon szeretnénk?
Rita


Kedves Rita!

Sok minden kiderül leveléből, de egy dolgot homály fed: Önnek mi a problémája? Önnek. Utolsó soraiból kiderül, hogy érez valami megakadást kapcsolatukban, amit párja gyermekkorával és önbizalomhiányával köt össze, de nem fogalmazza meg saját érzésként, problémaként. Arról ír, párjának van gondja, az Öné legfeljebb az, hogyan segíthetne neki, de mégis Ön ír, tehát valamilyen módon Ön szeretne segítséget.

Hogy a megfogalmazott kérdéssel foglalkozzak: párként a puszta létével, azzal tud segíteni, hogy nem szerencsétlennek, hanem erősnek és értékesnek látja őt. Jó, ha dicséri, de nem anyáskodó, kifundált módon. Ne akarja megmenteni, segíteni neki, ne akarjon pár helyett pótanya vagy pszichológus lenni, mert Ön "csak" (és hangsúlyozom az idézőjelet!) egy jó pár tud lenni: akkor ad a legtöbbet, ha a helyén van. Ezt azért is írom, mert párkapcsolatban könnyen előfordulhat, hogy az egyik embert csak a jó szándék vezeti, valóban szeretetből akar a másiknak segíteni, de a másik megérezvén ezt a segítő szándékot "lenyomva" érzi magát, azaz még kisebbnek. Azért, mert a segítő-segített viszony aszimmetrikus, a párkapcsolat (legalábbis nagyjából) szimmetrikus. Olyan érzést kelthet a segítési szándék, hogy "én rendben vagyok, téged viszont támogatni kell". még akkor is, ha a megfogalmazott szavak épp az ellenkezőjéről szólnak. Arról, hogy "erős, ügyes, stb. vagy". De ha ezt úgy mondja, hogy fel akarja emelni a másikat, akkor abban benne van az üzenet, hogy maga felül van, és azt a hatalmat tulajdonítja magának, hogy Ön az, aki olyan helyzetben van, hogy emelhet. Ez a gondolatom az első mondatáról is: "Hogyan adjak önbizalmat annak, akinek nincs?" Sehogy. Ez nem áll hatalmában. Nem kell megmenteni a párját, csak bízzon benne, hogy ő maga tudja viselni élete terheit, amiben természetesen nagy támaszt és értéket jelent egy jó párkapcsolat. Ha a párja tudja, hogy Ön értékeli őt, felnéz rá, megbízik benne, azzal sokat ad neki, és persze a kapcsolat is épül. Amit még adhat, hogy elviseli ezt a tulajdonságot (mármint az önbizalomhiányt). Amikor eljut a párja oda, hogy "úgysem tudom megcsinálni", ne legyen türelmetlen, türelmetlenül segíteni se akarjon neki. Legyen vele ott érzelmileg, elfogadva, hogy igen, neki ilyen érzései vannak. Azaz érezzen együtt, ami persze nem egyetértést jelent a kínzó gondolattal, tehát természetesen kifejezheti, hogy maga bízik benne.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: