Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2016. március 22., kedd

374. Nincs elegendő önbizalmam, inkább introvertált és szerény típus vagyok

Kedves Karolina!

Úgy érzem nem vagyok elég kitartó és céltudatos, képtelen vagyok dolgokat teljes erőbedobással végigcsinálni. Az egyik legjobb példa erre, és egyben a jelenlegi legnagyobb problémám, hogy egyszerűen képtelen vagyok leülni tanulni, szinte már fizikai fájdalmat érzek, pedig szeretem azt, amit tanulok. Régebben, az egyetem kezdetéig, elég volt az órákon odafigyelnem és kevés tanulás maradt otthonra. Viszont az egyetemen már nem, és a jegyeim is rosszabbak lettek.
A szakmai gyakorlat során sikerült bejutnom egy neves céghez, aminek elvégzése után a főnököm állandó állást ajánlott, és elfogadtam, mert nagyon tetszik ez a munka. Viszont a képzésem nem fejeződött be, és még kell egy szakdoga és záróvizsga, amikre a munka mellett és a kitartás hiányában nem készülök annyira, amennyire kellene. Pedig tudom, ha akarnám, meg tudnám csinálni. Ráadásul a szüleim és a munkahelyen is jó eredményeket várnak el tőlem tanulás terén is.
Azt hiszem az egészben közrejátszik az is, hogy nincs elegendő önbizalmam, inkább introvertált és szerény típus vagyok, illetve, hogy az édesapám pont hasonló problémákkal szenved, és mindig is nagyon hasonlítottam rá.
Előre is köszönöm a segítséget.
Hajnalka


Kedves Hajnalka!

Sok oka lehet, hogyha valakinek csökken a motivációja a tanulással kapcsolatban, de ha le akarnám szűkíteni: vagy nem vár olyan jó kimenetelt, jutalmat a jó eredménynek köszönhetően, ami lelkesítené (és amiért megérné az erőfeszítés), vagy fél a kudarctól. Az Ön levelében olyan célzások vannak, amik utóbbit sejtetik. Bár tegyük hozzá, az első opció is megjelenhet, hiszen már megkapta a jó állást, és előbb-utóbb be kell fejeznie a képzést, de azért már plusz jutalom nem fog járni, így ez talán kevésbé motiválja, mintha még a jövőben lehetne számítani egy jó munkára. De ami fontosabb: a szülei és a munkáltatója is jó eredményt vár, és úgy érzi, kevés az önbizalma, ettől szenved. Említ valamit, ami egyébként természetes, de lehet, hogy Önt megviselte, és ami miatt elbizonytalanodott a képességeiben: hogy korábban szinte magára ragadt az anyag, az egyetemen viszont ez megváltozott, romlottak a jegyei.

Ha valaki hallana a helyzetéről, talán azt kérdezné, vajon miért nem elég megerősítés, hogy már most kapott egy jó állást? Akkor nyilván valamit nagyon jól csinál! Gyanítom, hogy az történt Önnel, hogy ahelyett, hogy megnyugtatta volna ez a tény, inkább fél, nehogy kiderüljön, tévedett a munkaadója, mikor megbízott Önben.

Javaslom, próbálja meg a kettőt kissé szétválasztani: a munkáltatója nap, mint nap tapasztalta, milyen teljesítményt nyújt, neki ez számít, nem az ötös diploma. A szakdolgozati jegy és a diploma osztályzata nem írja felül az eddigi eredményeit, ami eddig sikerült az életében, nem tudja elvenni Öntől, nem ad értékítéletet Önről. Nem most fog kiderülni, ér-e valamit. Arról fog visszajelzést adni a szakdolgozat, hogy mennyi erőfeszítést tett az ügy érdekében. (Most a véletlen tényezőket tegyük zárójelbe, mint a vizsgáztató hangulata - ez persze mindig ott van, de arra úgysincs hatással, úgyhogy azt hagyjuk.) Tehát javaslom, ne misztifikálja túl ezt a dolgot: a szakdolgozat eredménye éppen arról szól, amiről: arról, hogyan sikerült a szakdolgozat. Nem arról, Ön értékes, értelmes-e, boldogul-e az életben stb. (Ki tudja, fantáziájában még mi minden társul ehhez.) Ha jó jegyet kap, az annak elismerése, hogy megdolgozott érte, ha gyengébbet, az azt jelenti, nem tett bele annyit - az sem tragédia.

És higgye el, sem a munkaadója, sem a szülei nem ennek alapján fognak véleményt formálni Önről. Ön se tegye saját magával kapcsolatban!

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2016. március 19., szombat

373. Bennem minden összezavarodott

Kedves Karolina!
Több párkapcsolatom volt eddig, de egyet tudok kiemelni, ami a legjobb dolog volt az életemben. Úgy éreztem, megbecsülnek, tisztelnek és szeretnek, még előtte nem éreztem ilyet, szerettem, de el kellett engednem, azt akartam, hogy boldog legyen, és ő akkor tud csak az lenni, ha megteremti magának a biztos anyagi hátteret. Kiment Németországba, és megbeszéltük, hogy elválnak az útjaink. Azt hittem, túl tudom tenni magam rajta, próbálkoztam másik kapcsolattal is, de abban a fiúban is csak őt kerestem. Aztán egyszer csak jelentkezett, és olyan volt, minden mint régen, persze csak online... de olyanokat irt, amiből azt feltételeztem, hogy még mindig fontos vagyok neki. Aztán hazajött, találkoztunk, és bennem minden összezavarodott én szeretnék vele lenni, nem érdekelnek az anyagi javak de ő azt mondja hogy én nála csak jobbat találok, és nem tudja vállalni a felelősséget, mivel nincs anyagi háttere, és a hosszú táv ígéretét se tudja vállalni, és hogy ő semmit se tud ígérni, és h ő nem férjnek való, én pedig sose kértem tőle h ígérgessen, de én úgy gondolom, hogy akik szeretik egymást azok megoldják hogy együtt legyenek, és csak ez számít. Azóta is beszélgetünk, és rákérdeztem hogy miért ír még mindig, erre írja, hogy mert jó barátja vagyok... ez szíven ütött. Ő 32 éves én 22 és tanuló vagyok, jól mennek a dolgaim az egyetemen, de rossz a hangulatom a magánéletem miatt, és nem tudok a sikereimnek sem úgy örülni... de ezzel a helyzettel nem tudom még mit kezdjek, én szeretnék vele lenni, de ő utoljára azt mondta, az lenne a legjobb nekem, ha kiábrándulnék belőle....mert úgy fogalmazott , hogy tőle csak jobbat találnék, nekem mégis nehéz mert reménykedek és barátként nem tudok rá nézni, de az életemből se szeretném kiírni végleg.. vagy is nem tudom mi lenne jó döntés... Kíváncsi lennék mik a meglátásai ezzel kapcsolatban? És köszönöm a lehetőséget Üdvözlettel Mici.



Kedves Mici!

A férfi valószínűleg tompítani akarja a visszautasítást azzal, hogy folyton arra hivatkozik, ő nem elég jó Önnek. Arra hivatkozik, hogy hiányzik az anyagi biztonság, hogy nem tudja ígérni, férje lesz, hogy találna nála jobbat, hogy ki kéne ábrándulni belőle... Holott, mikor két ember arról dönt, akarnak-e párként együtt lenni, akkor ki-ki a saját érzéseiről kell, hogy döntsön, azaz nem az a kérdés, "elég jó vagyok-e a másiknak", hanem "én akarom, szeretem-e a másikat".

Valójában persze most is ez történt, nincs is olyan, hogy valaki tényleg azért szakítson, illetve ne kezdjen újra kapcsolatba, mert úgy gondolja, a másik számára nem ez az előnyös, hanem, ha valaki nem kezd kapcsolatba, akkor ő nem akarja a kapcsolatot - ez nyilvánvaló. Csak sajnos ez a férfi nem vállalja fel a saját döntését, hanem Önre hivatkozik, hogy mindez az Ön érdeke.

Lehet, hogy a férfi azt hiszi, jót tesz Önnek ezzel (bár úgy gondolom, saját magát is védi vele, hogy ne kelljen világosan, saját felelősségét felvállalva nemet mondania), de attól még a nem elhangzott, akkor tudja lezárni a történetet, ha ezt meghallja, komolyan veszi, és elkezdi elengedni, elgyászolni a kapcsolatot.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: