Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2015. május 25., hétfő

364. Már a kezdetektől tudom, hogy megcsal

Elég összetett kérdéssel fordulok Önhöz.

A lényeg, hogy 33 éve élek házasságban férjemmel.
Már a kezdetektől tudom, hogy megcsal, vagy nem is tudom, mit nevezünk megcsalásnak.... bizonyítani nem tudom, de nőből vagyok, vannak jelek, amiből egy értelmes ember ezt tudja.
De az utóbbi időben teljesen hülyének néz, pedig próbáltam megbeszélni vele a dolgot. Már nem is maga a tény zavar, hanem az, hogy hazudik, sunnyog és ahogy kiteszem a lábamat itthonról, már várja az alkalmat, hogy leléphessen.

Azóta rájöttem, illetve nem biztos, de azt gondolom nem feltétlenül barátnője van, hanem részemről valamiféle szexuális aberrációt érzek a háttérben. Tudom, ez most elég furcsán hangzik, de állandó barátnője biztosan nincsen, erre nincsen ideje és azt gondolom egy nőnek a havi fél óra kevés lenne....Ismeretlen hívások, üzenetek nincsenek, sőt. Engem kér meg, hogy nézzem át a telefonját. Tehát az állandó kapcsolat kilőve. Viszont sajnos látható nyomai vannak a kielégülésére.....nem részletezem. Ön szerint mi lehet itt a baj? Azt azért elmondom, hogy én vagyok az, aki szeretett volna új dolgokat vinni a szexuális életünkbe, de folyamatosan falakba ütköztem. A férjem semmi újdonságra nem volt vevő. Ezen csodálkoztam is, mert az gondolom,ilyen újításokra a férfiak nagy többsége vevő lenne. De a férjem nem. Sőt, a szex nála sajnos kimerül néhány percben. Önző és egoista.

Lehetséges, hogy idegen nőnél nem kell strapálnia magát és ez úgy j neki? Tehát ismét az egoizmus....Csak ő...a partner sehol. S lehet, hogy az évek folyamán ezt szokta meg és engem túl "igényesnek" gondol"

Kérem, ha ideje engedi válaszoljon.
Nagyon kíváncsi vagyok, Ön mit gondol erről.


Kedves Barbara!

Tulajdonképpen mi is történt? Utal rá, hogy valami igen, látja, érzi. Férje "sunnyog" (az miben is jelenik meg pontosan?), alig várja, hogy leléphessen, ha Ön kilép az ajtón (ezt honnan lehet tudni?), és vannak jelek a kielégülésére. Hívások nincsenek, barátnőre ideje nincsen. Az a benyomásom, Ön felépített valamilyen történetet a fejében, és annyira elmerült ebben, hogy lényeges dolgokkal nem foglalkozik. Amivel inkább érdemes lenne foglalkozni, az az Önben lévő hiányérzet és sérelmek. A fókuszt tehát tegyük át férjéről Önre! 33 éve él egy házasságban, ahol azt éli meg, nem tud megbízni férjében. Hogy ennek van-e alapja, nem tudom, de az érzés Önben mindenképp megvan, és ez elég ahhoz, hogy boldogtalan legyen a házasságban. Van egy férfi Ön mellett, aki Ön szerint alig várja, hogy kilépjen az ajtón, aki "hülyének nézi". Azaz nem éli meg a szeretet, megbecsülést, hogy fontos lenne ennek az embernek. Ahogy azt sem, hogy szex terén figyelmet kapna. Az is kicseng a levélből, hogy nagyon haragszik rá ("egoista, önző"...).

Nem tudom, férjének van-e bármilyen kalandja, azt hiszem, ezt Ön sem tudja valójában. Ami biztos, az az Önök között lévő nagy távolság. Talán épp azért gyanakszik aberrációra, mert valami titkot érez a levegőben, a titok pedig az, hogy mi van a férjében: mit érez, mit gondol, Maga fontos-e számára.

Javaslom, hogy ne a nyomozás felől közelítsen, hanem azok felől az érzések felől, amikről biztosat lehet tudni: a Magáéi felől. Innen nézve tegyük fel a kérdést: hogy érzi magát ebben a kapcsolatban, mi hiányzik, mitől érezné kielégítőbbnek a kapcsolatot, tudna-e benne boldognak lenni? Például lehetne-e jobban kapcsolódni a férjéhez? Van-e olyan szál, ami még él Maguk között, ami révén lehetnek még közös jó élményeik, amiből megélheti, hogy férje nem egy titkokat hordozó idegen?

Vagy túl sok ehhez a sérelem, az indulat? Kemény szavakat ír róla, de azt hiszem, indulatai nem egy titkos, aberrált viszonyhoz fűződnek, amiről nem lehet tudni semmit (azt sem, hogy van-e), hanem kettőjük közötti valós, megtörtént élményekhez. Miért haragszik rá? Ennek valós okára kellene rájönni, és akkor kezelhetőbb lenne a helyzet, mert akkor az további kérdéseket hoz magával: megbeszélhetők-e a sérelmek, meg tudják-e egymást érteni, megbocsátani? Ha feltételezésekkel és gyanúsításokkal közelít férjéhez, abból nem lesz építő beszélgetés. Próbáljanak arról beszélni, ki hogy érzi magát a kapcsolatban, és van-e, amin változtatni szeretnének. Férje talán nyitottabb lesz, ha nem azt kérdezi, mit csinál és kivel, mikor nincsenek együtt, hanem hogy hogy érzi magát, mikor együtt vannak, és szeretné-e, ha valami másképp lenne. A lényeg, hogy megvan-e Önökben a nyitottság, ami ahhoz kell, hogy elkezdődhessen a párbeszéd.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: