Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2017. július 27., csütörtök

388. Nem szeretném a páromat elveszíteni

Segítségét szeretném kérni. 

Lassan 5 éve tart a válóperem, a gyerekek ideiglenesen nálam vannak elhelyezve. Van egy 9 éves kislányom, és egy 7 éves kisfiam. A válást (egyenlőre) csak a kislányomat viselte meg, régebben voltak pszichoszomatikus tünetei is. Az 5 év alatt soha senki mást nem láttak mellettem, egyetlen egy férfit sem mutattam be nekik. Most eljött az a pillanat, mert úgy láttam, hogy a jelenlegi párom is komolyan gondolja velem, velünk. Januárban ismerkedtünk meg, azóta egyszer egyszer voltak közös programjaink, közös szánkózás, játszóházi bolondozások, strandolás stb. Eleinte volt mikor telefonáltam a párommal és kikapta a telefont a kezemből, hogy nem beszélhetek vele. Majd ahogy telt az idő, már nem kapta ki, de ki kellett hangosítanom a telefont, hogy ő is hallja. Mára már eljutottunk odáig, hogy "rendesen" beszélhetünk. Most hogy itt a jó idő, volt hogy több napon át is együtt töltöttük az időt. De ilyenkor a lányom elkezdett féltékenykedni. Főleg akkor mikor megöleltük egymást a párommal, vagy csak egy puszit adtunk egymásnak. Arra figyeltünk, hogy előttük ennél többet nem. Olyan volt mint az árnyékom, ahova mentem ő is jött, ne hogy a párommal ölelni tudjuk egymást. Ha pedig volt egy olyan pillanat mikor nem látott minket és megöleltük egymást oda jött és dühösen nyúlt felém, sírt és egyfolytában azt mondogatja, hogy persze őt jobban szeretem. Hiába ültem le vele többször is és próbáltam megmagyarázni, hogy az éltemben ők az elsők, őket szeretem a legjobban, de hiába. Most az édesapjuknál vannak egy hetet nyaralni, és mikor felhívtam őket az első mondatai között az volt, hogy Gábor (a párom) nem jöhet majd a születésnapjára, mert ha ott lesz az lesz élete legrosszabb születésnapja. (gondoltam veszek a Gábor nevében vmi kis ajándékot, de a lányom közölte, hogy tőle nem kell semmi)

Amikor kettesben leültem vele beszélgetni, kérdeztem, hogy mi a baja a Gáborral, esetleg bántott.e vagy miért nem szimpatikus neki, nem tudta megmondani. Ő nem szereti a pasikat, neki soha nem lesz senkije és egyfolytában azt mondogatja, hogy Én őt nem szeretem, stb. 

Kedves Karolina, segítsen nekem mit tehetek? nem szeretném a páromat elveszíteni, de ha így marad és nem változik meg a helyzet akkor nem tudom mi lesz :(

Kedves Levélíró!

Először is: szerintem nagyon jól csinálta, hogy azt a partnert mutatta be gyerekeinek, akivel komolyra fordult a dolog, és hogy fokozatosan tette.

Úgy tűnik, lánya azt érzi, az ő viselkedésén is múlik ebben a helyzetben, hogy Önök együtt maradnak-e, tehát valami bizonytalanságot érez Önben. Nem tudom, ezt Nikoletta megéli-e, és bizonyára nem szándékosan küld ilyen üzenetet a lánya felé, de benne mégis ez csapódik le. Különben, ha nem is zajlik simán és fájdalommentesen az ismerkedés (ez nem is elvárás), akkor sem küzdene ennyire kitartóan gyermeke Gáborral szemben. Önben kell, hogy világosak legyenek a határok, felelősségi körök: nem gyermekei, hanem Ön dönt arról, ki a párja, és nem szeretetlenség az Ön részéről, hogy párkapcsolata van. Tehát ebbe a gyerekeknek nincs beleszólásuk. Nem tudom, hogyan reagált, mikor lánya, aki nem kisgyerek, hanem 9 éves nagylány, kikapta kezéből a telefont. Úgy gondolom, ha nagyon határozottan kinyilvánította, hogy ilyen nincs, azzal tudok egyet érteni. Azzal azonban nem, hogy beadta derekát, és kihangosította a beszélgetést. Teljesen értem a szándékát: szeretne fokozatosságot, szeretne kíméletesnek lenni, ám ezzel azt üzeni, hogy a lánya szabja a szabályokat a párkapcsolata ügyében, és ez rossz üzenet. Nemcsak az Ön szerelmi élete szempontjából, hanem lányára is túl nagy terhet tesz ezzel, hiszen egy olyan ügyre tud hatni, ami felnőtt kompetencia (kéne, hogy legyen).

A hangsúly a világos határokon van. OK, a születésnapja az övé, ott dönthet ő. Ám a közös nyaraláson nem ő dönti el, hogy maguk mikor vannak kettesben. Joguk van ketten is lenni, és azzal tesz jót gyermekeinek is, ha emellett határozottan kiáll. Ha spontán módon nem hagyja lánya, hogy ketten legyenek, akkor egészen konkrétan lehet mondani, hogy most eddig és addig kettesben szeretnének lenni, ne zavarják Önöket semmivel. Ha "dühösen nyúl" Ön felé, akkor is erélyesen le lehet állítani: ami egy háromévesnél még tolerálható, egy kilencévesnél már nem fér bele. 

Magában kell rendet raknia, hogy ez nem egy verseny, amiben választania kell Gábor és a gyerekek között. Életének különböző szeleteiről és szükségleteiről van szó. Gábor a párja, a gyerekei a gyerekei, és ha a párjával is szeretne kettesben lenni, és elkötelezett mellette, az nem a gyerekei elleni vétek. Nem baj, ha ezt még nem érti a lánya, ha következetesen és magabiztosan képviseli, akkor el fogja fogadni.

Egy dologról nem írt egyáltalán: hogy Gábor hogyan viszonyul ehhez a helyzethez. Fontos, hogy ne sértődjenek meg: ahogy Önnek is joga van az érzéseihez, a lányának is. Nem elvárható, hogy szeresse Gábort. (És nagyobb eséllyel fogja megszeretni, ha tényleg nem nehezedik rá semmi ilyesmi nyomás.) Nem kell neki puszit adni, kedvelni, mosolyogni, örülni neki, csak normálisan kell vele viselkedni. Ez az, amit elvárhatnak.

Szerintem nem érdemes indoklást kérni, miért nem szereti Gábort. Miért szeretné? Számára egyelőre egy idegen, aki egy csomó figyelmet elvesz anyukától. Ha tisztázottak a viszonyok, és nem érzi lánya, hogy ő rajta múlik a kapcsolat jövője, akkor lehet benne bízni, hogy idővel kialakul a barátság kettőjük között. Biztos lesz olyan helyzet, hogy Gábor tud türelmesebb, "jobb fej" lenni, vagy esetleg valami pozitív cél érdekében összefoghatnak, például a születésnapjára együtt találják ki az ajándékot stb. Bízom benne, hogy nem kell sokat várnia.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: