Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2013. január 21., hétfő

295. Úgy érzem sehogy sem vagyok boldog

Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az életemben. Évek óta párkapcsolatban élek, de a párom még mindig nem akar hallani a család alapításról. Nem tudom mit tegyek. Néha ki akarok lépni, de szeretem őt és valószínűleg ő is engem, csak ő még nem érett, viszont nekem meg ketyeg az órám. Nem tudom mit tegyek. Úgy érzem sehogy nem vagyok boldog. A barátaim is legtöbben már családosak, vagy távol élnek tőlem, a családom elég széthullott. Nincs egy biztos pont az életemben. Úgy gondoltam, hogy ennyi idős koromra már rég gyermekeim lesznek, közben meg már mindenkinek van gyerek aki nem akart,annak is csak nekem nem. Igazából teljesen elkeserít ez a dolog. Úgy érzem én csak dolgozok, meg igyekszek megfelelni mindenkinek,de teljesen felesleges.nem vagyok elégedett magammal. Tudom hogy nekem kell változtatnom, de nem tudom mit tehetnék. Félek ha kilépek a kapcsolatból akkor végképp minden esély elszalad h valaha is családom legyen. És amúgy is magányosnak érzem magam. Nem tudom a párom hogyan vehetném rá, hogy ő is akarjon családot . Vagy nem tudom hogyan érezzem jobban magam. Próbálok többet lenni barátokkal, tanulok, edzek,dolgozok mégis ürességet és elkeseredést érzek. Köszönöm ha tud segíteni!


Kedves Levélíró!

Egy biztos: nem a gyerek fogja megoldani a helyzetét.

Vajon kicsit korábban, mikor a gyermek-kérdést nem érezte még aktuálisnak, teljesen jól volt a bőrében, és most is csak ez az egy hiányzik hozzá? Az a sejtésem, előbb volt egy homályos érzés, hogy valami nem stimmel, nem jó, aztán következett, hogy elkezdte keresni az objektív okát, és belekezdett abba, hogy összehasonlítsa magát másokkal. Arra jutott, ők ilyen-olyan szempontból előrébb tartanak, mint Ön, tehát ez a felelős a rossz közérzetért.

Inkább irányítanám a figyelmét arra, mi az, ami már létező dolog az életében, és azzal mennyire elégedett: mennyire elégedett az emberi kapcsolataival, különösen a párkapcsolatával? Ha a gyermeket félretesszük, amúgy vannak-e közös céljaik, jól egymásra vannak-e hangolódva? A munkájában jól érzi magát?

Azt gondolom, ha a jelenlegi dolgok boldogsággal töltenék el, tudna kellemes izgalommal elébe nézni a későbbi gyermekvállalásnak, és nem tenné tönkre a hangulatát, hogy ez még nem valósult meg. Nekem az az érzésem, valami hiány bepótolását várja ettől a változástól: azt, hogy a mostani problémákat elsöpri a gyermek, és hoz helyette egy boldog, felhőtlen családi életet. Csakhogy a gyermek boldogtalan szülőt nem tud boldoggá tenni, fordítva: eleve boldog szülő képes vidám, harmonikus légkört biztosítani a gyermeknek.

Azt javaslom tehát, hogy mindenképp a jelenlegi élethelyzetében keresse a megoldást, először annak elemeit vegye górcső alá. Biztosan van olyan változtatás, ami miatt itt és most jobban érezné magát. Ha nem sikerül egyedül megtalálni, pszichológus segítségét kérje, és együtt keressék meg, vajon mi az, amin változtatni kellene.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: