Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2010. június 21., hétfő

26.

Honnan tudhatom, hogy jól válaszok-e? Együtt vagyok egy férfivel másfél éve, aki felvetette a házasságot. Nekem tetszik az ötlet, szeretnék családot, amire alkalmasnak találom, és szeretem őt. Azonban elbizonytalanított, nem, talán pontosabb úgy fogalmaznom, hogy bosszant egy barátnőm véleménye, aki emlékeztetett, hogy beszélgettünk róla, nem vagyok szerelmes a barátomba. Tegyük hozzá, hogy ez a barátnőm, aki oly nagyra értékeli a szerelmet, sosem maradt meg egy kapcsolatban sem tartósan. Kedves Karolina, én nem látom problémának, hogy a mi érzelmeink nyugodtabbak, nem olyan szenvedélyesek. Egyébként a szexuális életünk is jó, olyan összhangot élek meg, amit eddig még sosem. Szeretném megtudni a véleményét erről a szerelem kontra szeretet kérdésről, mert mintha ez nem csupán az én kedves barátnőm mániája lenne, hanem sokaké. Lehet, hogy csak én nem értem!

Kedves Levélíró!

Jól feladta a leckét! Szerintem mindkettőnek megvan a veszélye: a szerelemből való házasodásnak, és a nem szerelemből való házasodásnak is. Az előbbinek az, hogy a nagy érzelmek később konszolidálódnak, és nem tudjuk előre, hogy az ember választása akkor is meg fogja-e állni a helyét, mikor már tisztábban látja párját, a hibáit is.
Utóbbinak az, hogyha később valaki más iránt mégis felélednek a szenvedélyes érzések, vajon nem fogja-e úgy érezni, ez nem maradhat ki az életéből, és ki tud-e tartani választottja mellett?
Nincs erre recept szerintem. Ebben a kultúrában a szerelemből történő házasodás a leginkább elfogadott, de valljuk be, nem jól vizsgázott ez a forma, ezt látjuk, ha a válások számát megnézzük. Tény, hogy akár időben, akár földrajzilag nézünk szét, nem tekinthetjük abszolút értéknek, hogy csak a szerelem lenne megfelelő ok a házasságra.
Egyet tudok csak mondani: ne a barátnője, hanem a saját igényei szerint döntsön!

Üdvözlettel:
B.K.

2010. június 13., vasárnap

25.

Kedves Karolina! Gyermekem iskolájában van iskolapszichológus, a gyermekem a tanára utasítására felkereste ezt a pszichológust, és hetente egyszer jár is hozza. Az lenen a kérdésem, hogy az én belegyezésem, az én megkérdezésem nélkül, szabad e gyermekemet szakemberhez küldeni, és nem furcsa e ez a helyzet, hogy ez a pszichológus engem nem keres, velem nem akar beszelni, csak a gyerekkel?

Üdv: Vera


Kedves Vera!


Mielőtt válaszoltam volna, érdeklődtem egy iskolapszichológus kollégámtól, hogyan zajlik a szülők megkérdezése. Elmondása szerint iskolája válogatja: van, ahol írásban, van, ahol szóban tájékoztatják a szülőket az iskolapszichológus jelenlétéről és munkájáról, és van, ahol írásos beleegyezést kérnek a szülőktől.


Leveléből úgy érzékelem, Önt elsősorban az zavarja, hogy kihagyták a gyermeket érintő fontos kérdésből. Jó lenne tudni, hogy egyébként milyen a kapcsolata a tanárral, hogy honnan szerzett tudomást arról, hogy a gyerek jár a pszichológushoz (valaki mégis megosztotta Önnel, ez kiderül), és hogy mi volt az előzmény, ami miatt odaküldték. Valószínűleg nem Ön előtt akartak titkolózni, hanem a tanár úgy vélte, a pszichológus az iskola része, ha úgy tetszik: szolgáltatása, így az iskolai életbe illeszkedő elem, ezért nem szólt róla külön.


Tudnia kell, hogy a pszichológus célja a gyermek segítése, így nem Önnel szemben dolgozik, hanem közvetetten, a gyermeken keresztül az egész családért. Hogy miért nem konzultált Önnel a gyermek gondjáról, annak oka, hogy a pszichológusi munkának fontos része a titoktartás, erre alapul az a bizalom, ami munkáját lehetővé teszi. Bízzon benne, hogy így tud igazán segíteni!


Ön azzal használ a legtöbbet, ha tapintatosan érzékelteti a gyermekkel, hogy Önre is számíthat bármiben, de azt is elfogadja, hogy lehetnek titkai.


Üdvözlettel:

B.K.

2010. június 12., szombat

24.

Érdemes grafológiai elemzést kérni egy grafológustól, ahhoz hogy többet megtudjak a vőlegényemről?


Kedves Levélíró!


Én inkább javasolnám, hogy beszélgessenek sokat, tapasztaljanak meg együtt minél többféle élethelyzetet: higgye el, ezekből sokkal jobban meg fogja ismerni vőlegényét, mint a grafológiai elemzésből.

Mivel vőlegényről ír, gondolom, azért szeretne valami megbízható információt szerezni, hogy még a házasság előtt kiderüljön, összeillenek-e. Ha kételyek vannak Önben, inkább adjon magának több időt (nem tudom, ki van-e tűzve az esküvő időpontja, ha igen, akkor is ki lehet tolni), míg letisztulnak ezek. A különféle, személyiséget feltérképezni hivatott eljárások csak nagy vonalakban adnak képet az emberről, azt nem tudják megmondani, hogy az illetővel Ön boldog lesz-e.

Kívánom, hogy így legyen!


Üdvözlettel:

B.K.

23.

Harmincnyolc eves ferfi vagyok, merevedesi zavaraim kezdodtek fel eve, hazassagban elek, ket gyermeket nevelunk, on szerint inkabb szakorvoshoz forduljak, urologushoz, vagy pszichologushoz?


Kedves Levélíró!


Először az urológust javaslom, amivel mindenképp jól jár: ha talál valami problémát, legalább időben kiderült, ha nem, megnyugodtat, hogy nem kell semmilyen betegség miatt aggódnia. Ha az urológus mindent rendben talál, akkor érdemes kapcsolati, érzelmi okokat keresni.


Üdvözlettel:

B.K.

2010. június 11., péntek

22.

Kedves Karolina!

28 éves vagyok, 8 éve van szexuális életem, de már korábban is tudtam, hogy leszbikus vagyok, mindig is nőkhöz vonzódtam. Két éve az akkori barátnőm enyhe nyomására belementem egy hármasba, ahol a harmadik egy fiú volt, nem volt rossz, de különösebben jó sem. Aztán tavaly nyáron szakítottunk, nagyon elkeseredtem, és a nyár végén összegabalyodtam egy nálam 16 évvel idősebb férfival. Érzelmileg nem érintett meg, inkább csak a hiúságomat legyezgette, és valamennyire helyre rakta az önbizalmam. Számomra érthetetlen módon lett vége, egy szép napon nem vette fel többé a telefont. Hallomásból ismertem ezt az eljárást, de nem gondoltam, hogy felnőtt emberek is alkalmazzák.

Azóta megismertem egy lányt, azt hiszem eléggé belehabarodtam, kiegyensúlyozott, vidám a kapcsolatunk. Leszámítva egy félmondatát, hogy ő nem szeretne biszexuálissal járni... Speciel én nem tartom magam annak, de az elmúlt két évet tekintve bárki más joggal mondhatja rám ezt.

Ezzel kapcsolatos a kérdésem: ki dönti el, hogy milyen szexuális csoportba tartozunk? Az számít, hogy én minek tartom magam, vagy ami kívülről látszik? És normális az, hogy valaki a szakítás után (mondjuk így) nem viselkedik teljesen beszámíthatóan? Vannak arra nézve praktikák, hogy kétségbeesésünkben ne csináljunk hülyeségeket?

Nem hiszem, hogy ez a kérdéskör túlságosan sok embert érdekelne, meg mostanában sokaknál kiveri a biztosítékot, ha valaki meleg, így nem ragaszkodom minden áron ahhoz, hogy kitegye a honlapjára. :)

Köszönöm:

m.


Kedves M.!


Szerintem ezek a kérdések sokakat érdekelhetnek, és még többeket érintenek, úgyhogy kiteszem a honlapra, mivel kifejezetten nem kérte az ellenkezőjét.


Egyértelmű a válaszom arra, ki dönti el, hogy leszbikus-e: csakis Maga önmagáról. Ezt az öndefiníciót illik a környezetnek tudomásul venni, mivel az identitása részét képezi.


A szexuális orientáció arra utal, hogy az illető döntően vagy kizárólag milyen nemhez vonzódik. Legyen az ember heteroszexuális vagy meleg, egyik sem jelenti, hogy a másik nemmel (a preferálthoz képest másik nemmel) ne tudna szexuális életet élni, akár ne lenne az élvezetes számára. Sok emberben van nyitottság a másik nem irányába is, és részben a véletlenen múlik, kerül-e olyan helyzetbe, hogy ez realizálódjon. Ki tudja, hány heteroszexuálisnak volt kalandja azonos neművel (például olyan helyzetben, mikor össze voltak zárva, esetleg egy ágyban aludtak)? És fordítva: sok olyan meleg ember van, aki akár már családot is alapított, mielőtt tisztázta volna magában, hogy ő alapvetően a saját neméhez vonzódik. Általában ők sem arról számolnak be, hogy házastársukkal gyötrelmes lett volna a szexuális élet. Más tehát a szexuális orientáció és a szexuális viselkedés, egyikből nem lehet törvényszerűen következtetni a másikra.


Ha a párja félmondata tényleg Önnek szólt, akkor érdemes lenne tisztázni, hogy mi áll emögött. Bármilyen furcsa, ma már kutatott fogalom a pszichológiában a bifóbia, és úgy tűnik, mindkét „oldalról”, a melegek és heteroszexuálisok részéről is élnek előítéletek a biszexuálisokkal szemben. Vajon attól tart, hogy Ön férfit is keres (így nem elég ő Önnek, hiszen nem tud egy személyben férfi és nő is lenni)? Vagy úgy hiszi, nem elég letisztult az identitása? Ezek az esetleges félreértések tisztázhatók. Persze különösen akkor, ha magában is tisztázta a férfiakkal való kapcsolatát. Levele számomra azt sugallja, valamiféle hibának, támadási felületnek tartja, hogy belement abba a kapcsolatba, különösen a másodikba. Ezt lenne érdemes helyrerakni: mit várt attól az élménytől, és ha szemrehányást tesz magának, vajon miért? Levele alapján azt gondolnám, éppen azért talált akkor férfit, mert még nem volt kész újabb komoly kapcsolatra, és tudta, hogy hozzá nem fog úgy kötődni, mint egy nőhöz. (Vegye ezt találgatásnak, hiszen egy levél alapján senki sem megismerhető.)


Remélem, válaszoltam a feltett kérdéseire.

Minden jót kívánok!


B.K.

2010. június 7., hétfő

21.

Én lepődöm meg legjobban, hogy most írok egy pszichológusnak, egyáltalán nem terveztem, csak véletlenül keveredtem a honlapjára, és gondoltam, miért ne. Hiszen van problémám, nem is kicsit. 31 éves nő vagyok, és a kollégáimmal való együttműködésben vannak zökkenők. Lehet, hogy az én hibám is, de nem tudom a megoldást így sem. Az a gond, hogy amit én konstruktív kritikának szánok, azt ők sértésnek veszik. Például múltkor a kolléganőm nem végzett el időben egy feladatot, ami előfeltétele lett volna az én munkámnak (hosszú lenne pontosan leírni, egy adatbázis elkészítéséről van szó). Érthető, hogy erre én megjegyzést tettem. Annyit mondtam csak, hogy nem tartom korrekt eljárásnak ezt, mivel nekem lesz kellemetlenségem az ő felelőtlenségéből. Erre megsértődött, azzal érvelt, hogy ne higgyem, hogy én tökéletes vagyok (nem hittem), és a végén majdnem sírt, pedig nekem nem az volt a szándékom, hogy sértegessem őt. Ön szerint lehetséges ezeket a helyzeteket valahogy elkerülni? Nekem már nincs ötletem: higgye el, én nyugodt hangon beszéltem vele, legalábbis eleinte.

Kedves Levélíró!

Igen, részben lehetséges elkerülni. (Azért csak részben, mert azt nem tudjuk kikerülni, hogy valakinek annyira rossz napja van, hogy esetleg bármilyen mondatra felcsattan, pusztán, mert hozzászóltak.)
Teljesen érthető a leveléből, hogy mi volt a gondja, és valószínűleg a kolléganő is értette volna, ha az Ön visszajelzése nem tartalmazott volna bizonyos minősítéseket. Nevezetesen, hogy ő inkorrekt és felelőtlen. Ezt senki sem szereti hinni magáról, és az elsődleges válasz nem az együttműködés vagy az Önnel való empatizálás lesz, hanem az önvédelem. Kolléganője csapdában érezhette magát, mert a konkrét probléma igaz volt, a minősítések viszont énképébe ütköztek. Ilyen esetekre azt javaslom, a minősítés halvány látszatát is igyekezzen elkerülni, és a saját oldaláról fogalmazza meg a problémát. Például megfogalmazhatja, hogy szeretne Önök között gördülékeny együttműködést, és azt a biztonságos tudatot, hogy időben hozzájut a munkájához szükséges anyagokhoz. Tegyen javaslatot, hogy hogyan tudják ezt megvalósítani.
Ajánlok egy módszert: erőszakmentes kommunikáció a neve, az interneten is talál róla anyagokat, illetve, ha érdekli, tanfolyamot is. (Marshall Rosenberg a kitalálója.)

Remélem, segítettem!
B.K.

20.

Kedves Pszichológusnő!

Azért ragadtam klaviatúrát, mert olvastam a halálról szóló blogbejegyzését. Nekem az a problémám, hogy mindenféle fertőzéstől nagyon félek. Szerintem nálam nem halálfélelem az ok, mivel olyan betegségekre is kiterjed ez, amik általában nem halálosak. Idegesít, ha köhög a pénztárosnő, és nem tudom elkerülni, hogy érintkezzünk fizetéskor. Nem szép dolog, de nagy ívben kerülöm a hajléktalanokat, mert fertőző gócot látok bennük. Maga szerint beteg vagyok?
Köszönöm válaszát.

Vivien

Kedves Vivien!

Attól függ, hogyan befolyásolják életét ezek a félelmek. Magunk közt szólva valóban lehet influenzás a köhögő pénztárosnő, és az utcán élő hajléktalanok zöme bizonyára nem csattan ki az egészségtől. Kérdés, hogyan kezeli ezeket az aggodalmakat, mennyire kerül a hatásuk alá. Feltételezem, valamiféle gondot okoznak, ha írt nekem. Amennyiben csupán futó rosszérzésről van szó, melyet elintéz azzal, hogy a másik kasszába áll, nincs probléma. Akkor javaslom szakember megkeresését, ha benyomása szerint valamiben korlátozza Önt ez a probléma, vagy jelentős szorongást okoz, amitől szeretne megszabadulni.

Üdvözlettel,
B.K.

Leggyakrabban megtekintett kérdések: