Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2013. április 29., hétfő

310. Nagyon félek,hogy nem tudjuk majd megmenteni

Jó napot!
A segítségét szeretném kérni,mert egyszerűen úgy érzem,nincsen kiút.18 éves lány vagyok,és van egy 15 éves húgom. A szüleink most váltak el,apu egy hónapja elköltözött itthonról.Én könnyebben fel tudtam ezt dolgozni,mert van egy barátom,aki eltereli a figyelmemet,de a húgom telefonján találtam képeket,amin a saját keze van véresen,összevágva.Folyton pulcsiban jár,így nem vettük észre.Nem furcsa,hogy mindig pulcsi van rajta,mert nem elégedett önmagával,így inkább nagy pulcsik mögé rejtőzik.Nagyon félek,hogy egyszer csak rosszul vág,és már nem tudjuk majd megmenteni.Félek erről beszélni a szüleinkkel,hiszen miattuk van az egész,tudom hogy milyen a kapcsolatuk,nem tudnának a húgommal erről beszélni,nem értenék meg.Én túlságosan gyáva vagyok ehhez,így csak szemmel tartom,és próbálom nem egyedül hagyni,de ez persze nehéz,hiszen például a fürdőbe nem mehetek vele.Nagyon félek hogy elveszítem őt,és egyszerűen nem tudom,mit is kéne tennem.
Kérem segítsen! 


Kedves Levélíró!
Tudja a húga, hogy ennyire aggódik miatta? A kézfej, csukló vagdosása figyelemfelhívás (még akkor is, ha az ember utána eltakarja), annak jelzése: „feszült vagyok, baj van velem”. Azzal tud legjobban segíteni húgának, ha beszélget vele, jelzi, hogy vele van, együtt érez vele zaklatott lelkiállapotában. Beszélgethetnek a szüleikről is, a válásról is, kérdezze meg, ő mit gondol róla. Jó, ha mesél róla a húga, mi foglalkoztatja őt mostanában, de vigyázzon, ne nyomozzon, ne legyen kihallgatás jellegű a beszélgetés! Csak az a fontos, érezzék, hogy ott vannak egymásnak. Nem kell tanácsot sem adni (kivéve, ha kér). Ez sokkal nagyobb segítség, mintha a vágásokra koncentrálna. Ezek célja inkább a feszültség levezetés, semmint a halálvágy, bár ettől még természetesen komolyan kell venni. Ha nyitott rá, segítsen neki szaksegítséget (pszichológust) keresni: mivel 15 éves, még ingyen ellátják gyermekpszichiátrián, nevelési tanácsadóban. A lakóhely közelében érdemes lenne körülnézni, mik a lehetőségek (a kórházakban kell keresni a gyermekpszichiátriát, illetve külön a nevelési tanácsadót).
Üdvözlettel: Cziglán Karolina

2013. április 21., vasárnap

309. Túlzottan féltékeny vagyok?

Kedves Karolina,Egy párkapcsolati "problémában" szeretném a segítségét kérni. Nemrég /2hónapja/ összejöttem egy 28 éves nővel, egyébként én 26 éves vagyok. Mesélt az eddigi kapcsolatairól és teljesen ki vagyok akadva, igazából nem tudom, hogy jogosan, vagy sem, de állandóan csak arra tudok gondolni, hogy ezekkel a férfiakkal mit művelhetett. 12 férfivel volt eddig szexuális kapcsolata, ebből 4-el 18 éves korában, belőlük 3-al az első randin lefeküdt, mert még tapasztalatlan volt állítása szerint, ezek 3-4 hetes kapcsolatok voltak, a 4. sráccal két hónapot töltött és egyszer feküdt le. 3-al 19 éves korában, ebből az egyik egy 38 éves férfi volt, akivel 3 hónapot töltött együtt és 4-szer feküdt le, a másik két sráccal 2 hónapot és 2-szer. Volt 20 évesen is 2 kapcsolata, ebből az egyikkel 7 hónapot töltött együtt, a másikkal 4.5 évet. Utána jött egy olyan kapcsolata, hogy 1 hónapot voltak együtt a sráccal, itt nem történt semmi, utána a srác visszament a volt barátnőjéhez, mert még őt szerette, majd visszament a páromhoz 2 hónappal később, ekkor ők 2 hónapot töltöttek együtt és 3-szor feküdt le vele, a barátnőm nagyon szerelmes volt már az első alkalom óta. Ezután a srác visszament megint az exéhez, utána próbálkozott kb. 5-6 hónappal később ismét a barátnőmnél, ekkor ő elhajtotta, bár még szerette, ez kb. egy évig húzódott. Ezután volt neki egy fél éves kapcsolata, csak barátság lett belőle 6 hónap után és véget ért, azt követően pedig egy 2 hónapos kapcsolata volt, vele is egyszer szexelt a vége felé. Mikor megismertem őt 1 éve volt szingli. Nem tudom eldönteni, hogy milyen nő, ő valójában, könnyűvérű-e vagy ez teljesen normális és csak én fújom fel, mert féltékeny vagyok. Én nagyon szeretem, mint ahogy ő is engem, de annyira zavar ez a dolog, hogy nem tudok túllépni rajta. Az idősebb férfi is zavar, nem volt felesége, mer elvált volt, de volt két gyereke, akikkel a barátnőm sosem találkozott. Ebben szeretném a segítségét kérni, hogy ez normális dolog-e a részemről, esetleg túlzottan féltékeny vagyok, vagy rosszul választottam és ő egy ….
Előre is köszönöm megtisztelő válaszát!
Peti


Kedves Peti!
Elkerekedett szemekkel olvastam leírását, de nem azért, mert barátnője könnyűvérű (nehéz is számomra értelmezni ezt a fogalmat a 21. században), hanem az elképesztő részletesség miatt, amivel megbeszélték ezt a dolgot, és ráadásul megjegyezte! Ez sokkal aggasztóbb, mint az exek száma. Ki kezdeményezte, hogy ilyen alaposan kitárgyalják a múltat? Ha a barátnője, akkor nem hiszem, hogy szerencsés lépés volt tőle: nem épít egy kapcsolatot, ha a pár elmerül a kettejük előtti szexuális életük tanulmányozásában. Ez okozhat olyan érzést, mintha egyik megcsalná a másikat, holott nem erről van szó, hiszen még nem is tudtak egymás létezéséről. Talán Ön is valami ilyesmit él most át. Ha pedig Ön kezdeményezte a beszélgetést, Ön akarta tudni, kivel hányszor feküdt le barátnője, akkor mindenképp érdemes feltennie magának a kérdést: miért volt fontos ez Önnek? Mire akarta valójában megkapni a választ? Merthogy a számok semmit sem mondanak, bármilyen precízen vázolta is. Azt akarja tudni, párja is komolyan gondolja-e a kapcsolatot? Vagy valójában jó lett volna azt hallani, hogy alig volt eddig szexuális élménye (lelke mélyén talán azt szerette volna hallani: még nem volt)? Ha így van, a vágy elfogadható és normális, de Önnek kell elrendeznie magában ennek a feszültségét, hogy egyrészt de jó lenne, ha nem lettek volna azok a régi férfiak, másrészt hogy azok a kapcsolatok nem Magának szólnak, nem Maga ellen, hiszen még nem is ismerték egymást. Összességében tehát az a válaszom, egy ilyen beszélgetés után érthető a rossz érzése, de javaslom, a jövőben ne legyen ennyire terítéken a múlt, mert éppen ezzel teszik a jelen részévé, a kapcsolatuk részévé, ami nem oda tartozna.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

2013. április 17., szerda

307. Lusta vagyok, akaratgyenge és felelősségtudatom sincsen

Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudatom sincsen, kövér vagyok és gyenge vagyok.
Egy elcseszett ember vagyok, elcseszett élettel. Lusta vagyok mozogni, tanulni, segíteni. Egyedül ülni és enni amire képes vagyok.Most kellene igazán sokat tanulnom, de nem fog menni. Mélyre süllyedtem és képtelen vagyok innen kijönni. A szüleimen élősködöm. Már-már az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejembe. A választ előre is köszönöm.



Kedves Levélíró!
A legfőbb akadálya a változásnak, hogy mintha úgy gondolkodna: minél jobban utálkozik önmagán, annál jobban eltávolodik régi énjétől, és annál inkább tud majd változni. Logikusnak látszó gondolatmenet, a probléma csak az, hogy a változásnak előfeltétele, hogy valamennyire kibéküljön önmagával. Miért is... Az erőfeszítésen kívül az is kell célok eléréséhez, hogy például higgyen abban, hogy képes elérni a kitűzött célt, ilyesmiben hinni viszont csak az tud, aki szavaz némi bizalmat önmagának, aki valamelyest becsüli önmagát. Aztán az is kell ahhoz, hogy kitartson a megkezdett úton, hogy közben motiválja, dicsérje, biztassa magát, örüljön a kis részeredményeknek (bármiről is beszéljünk: fogyás, tanulás, munka, stb.). Ha utálja önmagát, hogy tud örülni, büszkének lenni?


Értem a csapdát, egyfajta ördögi körré alakulhat: változni szeretne, ezért nem meri túlzottan elfogadni, szeretni jelenlegi önmagát, hiszen nem akar olyan maradni, mint most. De higgye el, nem ettől ragad meg az ember, éppen az önutálat bilincseli oda! Ha megtanul együtt érezni önmagával, akár azzal a bénító érzéssel is, hogy eddig még nem sikerült változni, akkor kezdi majd megérezni, hogy ott van saját maga mellett (még ha furán is hangzik ez így) támaszként, és akkor mer majd lépni valamerre.

Sok sikert ehhez a folyamathoz!

Üdvözlettel:

Cziglán Karolina

2013. április 15., hétfő

306. Egy-egy szavas válaszokkal reagál az e-mailjeimre

Kedves Karolina!

23 éves vagyok és körülbelül egy éve voltunk együtt a párommal,amikor kiderült, hogy külföldre megy dolgozni. Nem áthelyezték, hanem saját magától jelentkezett. Sosem titkolta, hogy vannak olyan ambíciói,hogy külföldön dolgozhasson,nyelvet tanulhasson, de reméltem,hogy egy nap eljut oda érzelmileg,hogy velem is számoljon,hiszen ha 1 év múlva befejezem a tanulmányaimat én sem zártam volna ki ezt a lehetőséget,mehettünk volna akár együtt. Abban maradtunk,hogy kommunikálunk,úgymond távkapcsolatban kibírjuk,hiszen "csak" év végéig lenne ott.Bár még csak egy hete ment el,de úgy érzem máris távolodik tőlem, egy-egy szavas válaszokkal reagál az e-mailjeimre. Megkérdeztem tőle nyíltan,hogy akarja-e folytatni a kapcsolatunkat ha hazatér és erre annyi volt a válasza,hogy persze,hiszen ezt beszéltük meg,de ha nekem ez így nem felel meg azt is megérti. Nem egy szószátyár az érzelmeit illetően,de semmi reakciót nem láttam tőle akkor sem és azóta sem arról,hogy hiányoznék.e neki vagy hogy egy kicsit is bántaná a dolog hogy külön kerültünk. Szeretném tudni mit is jelenthet ez, hogy időben tovább tudjak lépni ha szükséges.
Előre is köszönöm a segítségét!


Kedves Levélíró!
Párja valószínűleg nem gondolkodik annyira tudatosan a jövővel kapcsolatban, mint Ön. Nincs okunk megkérdőjelezni, hogy őszinte volt, mikor azt mondta és írta, szeretné folytatni a kapcsolatot, ha hazajött, de a jelek arra utalnak, ő ezt lazábban fogja fel, benne van számára a pakliban, hogy így is, úgy is alakulhat. Ez abból sejthető, hogy mióta elment, nem fektet sok energiát a kapcsolat mélységének megőrzésébe. Ő most bizonyára bele akarja vetni magát az új élményekbe, és csak lazábban kapcsolódni Önhöz, és ha úgy alakul, újra felvenni a fonalat, ha hazajött. Annak alapján döntsön, hogy az Ön számára elfogadható-e ez a bizonytalanság.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: