98.

Kedves Karolina!
Kérem segítsen nekem a tanácsával! Így leírva, biztosan érthetetlen, hogy miért foglalkoztat mindennap engem ez a dolog. A problémám az, hogy lassan 3 éve képtelen vagyok túltenni magam a párom előttem lévő kapcsolatain. Állandóan erre gondolok, keresem az alkalmat, hogy valamilyen ürüggyel belekössek, célozgassak a múltbeli hölgyekre. Ő soha nem beszél a régi dolgokról, a bűne csupán az, hogy őszintén elmesélt mindenkit /név szerint/ akikkel kapcsolata volt még a megismerkedésünk előtt. Én pedig folyamatosan ezen őrlődöm, ezért marom. Tudom, hogy szeret engem, ezt minden létező módon ki is nyilvánítja, minden vágya, hogy feleségül menjek hozzá, de én pont ezért soha nem fogok! Ez a büntetése a múltjáért! Ezt konkrétan meg is mondtam már Neki, amikor előjön a lánykérés témával. Azt mondtam, hogy a korábbi nagy szerelmeit kellett volna feleségül kérnie, és nem engem! /A saját bevallása szerint belém nem volt szerelmes soha./ Természetesen ezt nem tudom eldönteni, hogy igaz-e. Biztosan a sértettség beszél belőlem, hogy \"azok\" többet jelentettek neki, mint én. Akkor viszont nekem nem kell! Nem tudom mit tegyek, de ez az állandó feszültség felőröl! Ennyire megölheti valakinek a múltja a jövőt?!

Kedves Ildikó!

Nem a múlt az érdekes, hanem az a helyzet, hogy a párja feleségül kéri Önt, miközben azt mondja, nem szerelmes Önbe. Ezt mellékesen, zárójelben jegyzi meg, holott ez a kulcs. Gondolom, az okozza Önben a feszültséget, hogy bizonyára sok szempontból jól működik a kapcsolatuk, mégis szól Önben a vészharang, hogy ilyen körülmények között nem lenne szabad igent mondani, és többet várna egy férfitől, aki összekötné az életét a Magáéval. Tényleg rászorul a tanácsomra...?

BK