90.

Üdvözlöm!

Amikor kimegyek egy ajtón vagy kifordulok egy kanyarból és valaki (akár munkatárs) megjelenik előttem, állandóan megijedek. Pedig egyfolytában arra gondolok, hogy akárki lehet ott, nem az a helyzet hogy valamibe bele vagyok mélyedve, és úgy lepnének meg hirtelen.
Néha amikor bemegyek egy szobába és először úgy látom, hogy senki sincs bent, majd valaki a sarokból előtűnik, akkor is. (Pedig itt is arra gondolok, hogy vajon lesz-e most bent valaki.) A hirtelen zajoktól is meg szoktam ijedni.
Tudna ajánlani valamilyen gyakorlatot, amivel ez leküzdhető vagy javítható lenne?

Köszönöm a segítséget!

Kedves Gábor!

Elnézést kérek, hogy várakoztattam a válasszal!

Ez olyasmi, mint egy fóbia, ha jól értem a leírását. Ha mögé nézünk a tünetnek, akkor a kiszámíthatatlanságtól, a váratlanságtól fél, amire nehéz reagálni. Gondolja át, az élethelyzetében, emberi kapcsolataiban van-e valami, ami nyomasztó Önnek, és meglehet, szakember segítségére is szükség lesz, legalábbis ha annyira zavaró ez a jelenség, hogy rontja életminőségét. Gyakorlatot nem tudok javasolni, a szorongást kellene oldani.

Egy kollégám ötlete a problémára: menjen egy paint ballozni. Lehet, hogy kissé komolytalannak tűnik, de valóban igaz, hogy a félelmek ellen az egyik eszköz, ha az ember szándékosan beleviszi magát olyan helyzetekbe, ahol biztonságos körülmények között megküzdhet a félelem tárgyával.

BK