Kedves Karolina!
19 éves vagyok, a barátommal élek, esti iskolába járok egy héten kétszer, teljesen átlagos és kényelmes az életem. Mégis, körülbelül másfél éve ágy érzem, teljesen üres vagyok és szürke körülöttem a világ. Pedig tudva tudom, hogy nincs így, de mégsem veszem észre a jó dolgokat, amiknek örülhetnék. Gyakran a mosolygás is nehezemre esik, erőfeszítésnek érzem azt, ha kommunikálnom kell másokkal, nem érzek okot arra, hogy beszélgessek, megnyíljak, enyhén antiszociális vagyok. Általában túlalszom magam, tíz óra alvás után kinyitom a szemem, de tudatalatt úgy érzem, jobb lenne visszaaludni, így sokszor 12 órát is alszom, mégis álmos vagyok ébredés után. Nincs kedvem kikelni az ágyból, sem elhúzni a függönyt, csak azért öltözöm fel, hogy sétáljak egyet a kutyával. Általában nem tudom megélni/átélni a körülöttem történő eseményeket, ahogyan szeretném. Mintha kívülről szemlélném magam, lebegnék magam körül, mint egy objektív szemlélődő. Ilyenkor gyakran a beszédemre sem tudok koncentrálni, van hogy csak pár perc után döbbenek rá, hogy nem is azt mondtam, amit szerettem-, vagy amit kellett volna. Monotonnak és borongósnak érzem a hétköznapjaim és semmi motivációt nem érzek arra, hogy változtassak, egyszerűen tál fáradt vagyok hozzá. A szexuális életem pedig, azóta az is katasztrófa. Szeretem a barátomat, és nagyon vonzónak tartom, de mégsem érzem azt a vágyat, amit kellene, és amióta ilyen a tudatállapotom, orgazmusom sincs. Szerintem drasztikusabban hangzik, mint amilyen, hiszen gyakran vannak jó napjaim is, nem tudom, mitől változnak, olyankor vidám vagyok, gyönyörűnek látom magam, és néha még energiám is van kimozdulni ide-oda, és remek beszélgetéseket folytatok másokkal, ami olyankor szórakoztat, és nem érzem úgy, mint legtöbbször, hogy fárasztó feleslegesség lenne élnem az életem.
Szeretném tudni, hogy mennyire normális az, hogy így érzem magam? Mit tudnék tenni? Nagyjából mi lehet a \"diagnózis\" -jól gondolom, hogy ez egy enyhébb depresszió? Mi lehet ennek a kiváltó oka, mikor a körülmények tényleg teljesen adottak lennének egy \"normális élethez\"?
Előre is nagyon hálás vagyok a válaszáért!
Üdv, Sarolta
Kedves Sarolta!
Amiket leír, azok valóban a depresszió tünetei (kedvetlenség, motiválatlanság, aluszékonyság, szexualitás csökkenése). Tudnia kell, hogy a szakemberek álláspontja eltérő, mi a megoldás ilyen esetben. Sokan gyógyszert írnának fel, sokan azt mondanák, a tüneteket jelként kell értelmezni, hogy valami nem úgy működik az életében – a látszat ellenére – ahogy optimális lenne, és inkább ezt érdemes megkeresni, változtatni. Ön dönti el, melyik álláspont rokonszenvesebb az Ön számára. Én az Ön helyében a pszichológust választanám a gyógyszerrel szemben, de ez nem jelenti, hogy ez az egyetlen helyes döntés.
Az „átlagos és kényelmes” életről az vetődött fel bennem, vajon van-e elég kihívás, van-e, ami kellőképp motiválja, olyan cél, ami lázba hozza? A kényelmes élet nem a legjobb biztosíték depresszió ellen, sőt.
BK
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...