Örülök, hogy rátaláltam az Ön oldalára, remélem, valamilyen szinten tud segíteni nekem. Gyerekkoromban ért pár lelki megrázkódtatás, talán emiatt alakultak ki a mostani problémáim. Apám gyakran fogyasztott alkoholt, gyakoriak voltak a családi veszekedések, s olykor verekedések is. Az egész család megszenvedte az akkor történteket, s anyám, a testvéreim mind túllendültek ezeken a dolgokon az évek során. Ez több, mint 10 éve történt, bennem néha-néha felelevenednek még az emlékek. Úgy érzem, bennem maradnak ezek a dolgok, s félek is kapcsolatokat kialakítani az emberekkel. Jó pár éve nehezen kezelhetőnek nevez édesanyám, s ezt én is észrevettem magamon.Gyakoriak az ok nélküli hangulatingadozásaim, alvászavarokkal küzdök néha, s általában levert s rosszkedvű vagyok, fáradt és magasabb az alvásigényem. Gyakran előfordulnak szinte ok nélküli dühkitörések is, amiket nem tudok irányítani. 15 évesen öngyilkossági kísérletem is volt, a lehangolt, depresszív fázisaimban gyakran előjönnek ilyen szuicid gondolatok. Olykor-olykor kibillenek ebből az állapotból, olyankor szinte eufórikus örömérzet kap el, szétvet az energia, nehezen tudok egyhelyben maradni.
Ilyenkor sokkal nyíltabb vagyok, rengeteget beszélek. Félek, hogy elvesztem az önkontrollomat, irracionálisnak tűnő ötletek és gondolatok törnek rám ilyenkor. Ezek csak töredékei azoknak az érzéseknek, amelyek végigkísérik az életemet pár éve. Nemrég felkerestem egy pszichiátert, aki egy pszichológushoz irányított elbeszélgetésre, nála november végéra kaptam időpontot. Az ambuláns lapomra azt írták a diagnózis részhez, hogy "disztímia" vagy "egyéb bipoláris affektív zavar". Ön szerint melyiknek lehet nagyobb a valószínűsége?
Köszönöm szíves segítségét.
Üdvözlettel: Ketrin
Kedves Ketrin!
Bevallom, csodálkozom a kérdésén, hiszen Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy pszichés segítséget kap. A személyes beszélgetés és diagnózis felállításához képest kevésbé megbízható, amit egy levél alapján mondhatok. És semmiképp nem szeretnék állást foglalni abban, melyik diagnózis illik Önre, ez teljesen szakszerűtlen lenne egy levél alapján.
Általánosságban: a disztímia enyhe, elhúzódó depressziót jelent, bizonyára a megnövekedett alvásigény, fáradtság, lehangoltság miatt merült fel. A bipoláris zavar pedig a hangulati ingadozásokra utal, hogy olykor eufórikus örömérzet tölti el. Tudni kell ezekről a diagnózisokról, hogy ezek skatulyák, de valójában minden ember, minden élethelyzet más. Így hát Ön (vagy más) állhat valahol a kettő között, az állapota eshet olykor az egyikhez, olykor a másikhoz közelebb.
Ami igazán fontos, az nem a címke, hanem hogy igénybe vegye a pszichológus segítségét, és javuljon az életminősége.
Cz. K.
