66.

Az előbb kérdést szerettem volna feltenni,de már megkaptam a választ itt ahogy tovább nézegettem és kerestem a tb terhére esetleg igénybe vehető szakembert.Sajnos a saját példám mutatja mennyire siralmas a helyzet ezen a téren ha valaki hát én tudom mit jelent ez.Már tini koromban voltam pszichiátrián aztán a későbbiekben is többször mikor eljutottam odáig,hogy nem megy tovább nem tudom a feszültséget stb.elviselni akkor mindig csináltam valami olyat amivel felhí­vtam magamra a figyelmet de leginkább azt mondanám ami kizökkentett az addigiakból.Szedtem gyógyszereket,több öngyilkossági kísérletem volt és voltam drogfüggő,illetve most is az vagyok csak absztinens 7.éve.Nem ragozom tovább,most is vannak problémáim bár az elmúlt eseményekből tanulva jobban kezelem és edzem magam folyamatosan de még mindig állítom,hogy ha egyszer egy önismereti személyes tréninget megcsináltak volna velem elkerülhető lett volna sok minden probléma.Nem ragozom tovább,sajnos nekem nincs pénzem bár lenne akkor kevesebb gondom is lenne.

Kedves Kriszti!

Először is hadd gratuláljak a 7 éve tartó absztinenciájához!
Összetett probléma, amit ír, mert egyrészt valóban érinti a pszichoterápia finanszírozását, másrészt az oktatást is. Ha ott nagyobb súlyt fektetnének a stresszkezelés tanítására, a konfliktuskezelésre és hasonló kompetenciákra, az a megelőzésben sokat segítene. Olyan szervezet azért hál' Istennek létezik, ahol tartanak terápiát szenvedélybetegek számára, mint például a Megálló Csoport.

B.K.