56.

Kedves Karolina!

31 éves férfi vagyok. 8 éve volt utoljára párkapcsolatom, és valamilyen okból kifolyólag nem tudok(akarok?) ezen az állapoton változtatni.
Az ismerősök döbbenten kérdezik, hogy miért nincs barátnőm, amire csak annyit tudok válaszolni, hogy ha megtudom, akkor ő lesz az x. akinek megmondom.

Előzmények: Nagyon introvertált gyerek voltam (a szüleim nem nagyon foglalkoztak velem; ráadásul egy kis faluban nőttem fel). Mondhatni elég független életet éltem, és magamra voltam utalva.
14 éves koromban kollégiumba kerültem, ahol a serdülőkorom tanulással, beilleszkedéssel, szocializálódással telt. 9 év kollégium, tanulás, és \"szórakozás\" után költöztem Pestre, mint friss diplomás.
Ekkor ismerkedtem meg második barátnőmmel, akivel 1,5 évet éltem együtt (első kapcsolat egy 3 hónapos távkapcsolat volt, és egyiket sem én kezdeményeztem).
A szakítást követően próbáltam új kapcsolatot kialakítani, de csak kudarcok értek, amiknek következtében lassan jöttek a pótcselekvések: munka, mindenféle sport, olvasás...
Az évek során volt néhány lány barátom, akikkel kapcsolatban később kiderült, hogy többek is lehettek volna, de az nekem akkor eszembe sem jutott!
Ha valakivel \"randiztam\", akkor a kézfogáson túl nem jutott a dolog (vagy addig sem).

Fogalmam sincs hogyan léphetnék tovább...
Tudsz valamit javasolni?

Üdv,
Laci

Kedves Laci!

Abból kiindulva, hogy néha eszébe sem jutott, egy barátságból lehetne valami más is, feltételezhető, hogy nem az ismerkedési technikáival vagy az adottságaival van gond, hanem Önben van valami gát, valami tudattalan ellenérzés a párkapcsolattal szemben. Azt a kérdést is érdemes feltenni, vajon mi miatt írt: ezt Ön látja-e problémának, vagy inkább a környezete? Merthogy az is jelenthet nyomást, hogy viszonylag erőteljesen él a kultúránkban az a nézet, hogy a rendben lévő embereknek kell, hogy párkapcsolatuk legyen, hogy ez hozzá tartozik egy egész, kerek emberhez. Holott vannak olyanok, akik szólóban működnek jobban.

Ezzel nem lebeszélni szeretném a párkapcsolatról, csupán érdemes elgondolkodni ezen a szemponton is. Ön mit kapna egy kapcsolattól, miért vágyik rá, ha vágyik, mit remél tőle? Nagyon sok oka lehet, hogy miért alakult eddig másképp az élete, meglehet, hogy valamilyen kedvezőtlen kép él a fejében a kapcsolatokról (akár nem tudatosan), és tart tőle, hogy az Öné sem lesz különb. Az is lehet, hogy nem szívesen kerülne olyan közelségbe egy emberhez tartósan, amit a párkapcsolat jelent. Azt se felejtsük el, hogy az első párkapcsolat, amit látunk, az a szüleinkké. Meglehet, ezzel kapcsolatban alakult ki valami törés Önben. Ezek csak feltevések, sok gondolkodást igényel ennek felgöngyölítése.

B.K.