157.

Rettegek bemenni a munkahelyemre, mindig valami újabb rendelet vagy megszorítás vár, már nem bírom a stresszt. A főnököm ordít, az ügyfelektől félek, olyan ügyeket kell intéznünk, amelyekben már nem igazán kapunk támogatást, és teljes anyagi felelősséggel tartozunk. Távolról figyelnek minket hogyan dolgozunk, minél gyorsabban kell, fenyegetve érezzük magunkat. Most szabadságon vagyok, de úgy érzem holnap megint dolgoznom kell, nem bírok lazítani. Nem tudom könnyedén venni a dolgot, nem olyan az anyagi helyzetünk, hogy felmondjak, vagy valamilyen tanfolyamra járjak. A férjem retteg a pénztelenségtől, nem bírom vele megbeszélni a dolgokat, felőröl a dolog. A munkakereséstől rettegek, nehezen viselem az új helyzeteket. Fogytam, mert nem hagynak nyugodtan enni, a gyomrom is rossz.

Valamilyen csoportterápiára gondoltam, hátha segít önbizalmat építeni, és továbblépni. Tudom sokan dolgoznak még rosszabb körülmények között is, de én ezt nem bírom. Hogyan törhetnék ki segítséget kérek.

Kedves Levélíró!

Meglehetősen zaklatott a levele. Biztos vagyok benne, hogy megvannak az objektív nehézségek, amelyek ehhez a lelkiállapothoz vezettek, ugyanakkor abban is, hogy az Ön által átélt stresszhez nagyban hozzájárul az a szűrő/szemüveg, amin keresztül látja a mindennapjait. Magyarul, akár ugyanebben a helyzetben, munkahelyen is érezhetné jobban magát. A terápiás segítséget jó ötletnek tartom, már az is segítség lenne Önnek, ha néha alaposan kiönthetné érzéseit valakinek. Azt sejtem, hogy férjével mindketten hajlamosak az aggodalmaskodásra: figyeljen oda, hogy ne hergeljék bele egymást!

BK