160.

Üdvözlöm!

A jelen problémáról nem lehet addig írni, míg az előzményről nem írok néhány gondolatot: 7 hónapos kismama voltam mikor a férjem elköltözött,így a váradóság legszebb hónapjait nagyon nehezen éltem meg.Mikor kisfiam megszületett egy gyorsabb lefolyású depresszión mentem keresztül. A fiamba "kapaszkodtam". Kisajátítottam Őt, csak én gondoskodhattam Róla. Egy éves korában már olyan szinten "feldolgoztam"a helyzetet, hogy a nagyszülőknél is aludhatot. Ez a folyamat nem volt könnyű, de tudtam azt, hogy ezt az élményt nem vehetem el a gyermekemtől.

A kisfiam 9 éves. Szoros kapcsolat van köztünk: reggel-este puszi, ölelés, "szeretlek"...amikor a nagyszülöknél van akkor a telefonban is elmondjuk:"szeretlek,puszi..."
(ez az én családomban nem "divat"). Most 4 napot töltött a gyermekem a nagyszülőknél, aki elbújva mondta csak ezeket, mert azt mondták neki, hogy ez már lejárt duma stb. Kinevetnek bennünket, mert az érzéseinket lekommunikáljuk.

A kisfiamt ráadásul apukám nagyon lazán kezeli. Mama mindent megcsinál"na Ő a csicskás". Én ezt sem hagyom rá. A fiammal éreztettem, hogy ez nekem nem tetszik, és mikor hazajött megbeszéltük, hogy így miért nem lehet beszélni...A "szeretlek", puszi, ölelés fontosságáról és jelentőségéről is beszéltünk.(mit érzünk mikor mondjuk,mikor adjuk..mit érzünk mikor halljuk, mikor kapjuk stb)

Kérdésem: Mit csinálok rosszul? Ez tényleg nem normális így? Még egy valami: ha a kisfiam nagyszülőknél van: reggel-este felhív(jó reggelt, jó éjt stb). Napközben , ha igénylek még egy telefont azzal rosszat teszek a fejlődésének, önállóságának kibontakozásában?(nagyszülök szerint ez sok!)

Köszönöm megtisztelő válaszát!


Kedves Zsanett!
A távolból azért nehéz megítélni, tesz-e bármit rosszul, mert nem a telefonok vagy a puszik mennyisége a döntő. Ami kiderül, hogy van Önben némi bizonytalanság, szorongás, ami biztosan nehezíti, hogy spontán és laza tudjon lenni. Ugyanakkor jó, hogy reflektál önmagára, és felismerte, hogy egy időszakban megpróbálta kisajátítani kisfiát, és erőfeszítést téve változtatott ezen.

Hogy a szülei érzései jogosak-e, sajnos nem tudom megítélni. Ez az, ami éppen az apró gesztusokból, hanglejtésből derül ki a külső szemlélő számára is. Annyi biztos, hogy a telefonálások száma jó esetben közös igény alapján alakul. Nincs túl sok vagy kevés, a probléma ott merül fel, ha az egyik fél igényei szabják meg, főleg, ha az a fél a szülő.

Ha szeretne megerősítést vagy jótanácsot kapni, javaslom, keressen fel egy gyermekpszichológust vagy családterapeutát, aki élőben látja Önöket, így pontosabb véleményt adhat.

BK