Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2011. július 22., péntek

159.

31 éves vagyok, a párom 36. Másfél éve vagyunk együtt, és az első időszakban elég sokat veszekedtünk. Az utolsó fél évben végre összecsiszolódtunk és úgy tünt, hogy kezdenek megoldódni a problémáink is. A gondok akkor kezdődtek, amikor egy nőgyógyászati vizsgálaton közölték velem, hogy HPV fertőzésem van és abból a típusból, ami a méhnyak rákot okozza. Ezután számos szakemberhez elmentem, volt olyan, aki nyugtatgatott, hogy ne aggódjak, mások azt ajánlották fél évente járjak szűrésekre... A gondom az, hogy a történtek óta rettegek. Az életem elképzelhetetlennek tűnik gyerek nélkül. Közben kiderült, a cégnél, ahol dolgozom, leépítések várhatók, de a jelenlegi fizetésem mellett tisztességes gyest kaphatnék. Ezért pár hónapja felvetettem a gyerektémát a páromnak, de időt kért. Most letelt a türelmi idő, ismét megkérdeztem a dolgot, de újra elutasító választ kaptam. Azt mondta, ő nem érzi úgy, hogy gyereket szeretne, mert a zűrös kezdeti időszakban sokszor hazaköltöztem, és ő emiatt fél, hogy a gyerekkel is elhagynám. Az indokainak meghallgatása után közöltem vele, hogy az én családomban is mindig elment apám, de mindig visszajött, és számomra ez volt a normálismagatartás akkor. Megígértem neki, hogy nem hagyom el, csak vágjunk bele... Nemet mondott. Újabb hetek következtek, de az én részemről a kapcsolat már nem volt jó. Állandóan a gyereken járt az eszem. Próbáltam türelmesen várni, de nem jött össze. Most szakítottunk, de úgy érzem, hogy itt még nincs vége. Tudni kell a páromról, hogy a korábbi kapcsolatában is halogatta a házasságot és a gyerektémát. Mire észbe kapott volna, addigra az akkori párja elhagyta. persze nemcsak ebben hoz nehezen döntést, még egy függöny megvásárlása is hetekig tart nála... 

Legutóbb azt mondta, az én érdekemben hagy elmenni. Olyan volt, mintha az angyalt játszaná...Ő elhagy, mert nem tud boldoggá tenni szöveggel, de nagyon szeret...Nem tudom, hogy az eset után mit tegyek. Felhívjam? Várjam, hogy ő hívjon fel? Kibéküljek vele? Inkább ne? Mondja, ilyen helyzetben mi a jó döntés?

Előre is köszönöm válaszát...





Kedves Levélíró!

Azt javaslom, adjon időt magának, és ne akarjon azonnal gyermeket! Valószínűleg neheztelni fog, hogy ezt írom, de ilyen sürgető lelkiállapotban nagy eséllyel nem jönne össze, a szervezet elég bölcs ahhoz, hogy némi nyugalmat szabjon feltételül a teherbe eséshez. Ön most úgy érez, mintha egy rák diagnózist kapott volna, és versenyezne az idővel, előbb kell szülni, mint ahogy kialakul a rák. A valóság az, hogy kapott egy figyelmeztetést, hogy fokozottan oda kell figyelnie magára. Vegye úgy, hogy ez előny az Ön számára: sokakban megvan ugyanez a vírus, csak nem tudnak róla.

Ami a kapcsolatot illeti: nem tartom jó ötletnek, hogy egy olyan férfinek szüljön, aki egyfelől nem akar gyereket, másfelől, akivel a másfél éves kapcsolatból egy év feszülten telt. Az egész roppant terhelt helyzet lenne: azért szül, mert fél, és azért ígéri meg, hogy nem hagyja el a másikat, hogy szülhessen.

Egy kicsit dőljön hátha, álljon meg, és ne akarjon hirtelen döntéseket hozni! Szülni egyébként sem lehet hirtelen, mert nem elhatározás kérdése, hogy mikor esik az ember teherbe.

Felmerült bennem, vajon eléggé bízik-e a testében? Felmerült Önben a gondolat, hogy bár hordozza a vírust, a teste elég jól működik ahhoz, hogy ne alakuljon ki rák?
BK

Leggyakrabban megtekintett kérdések: