157.

T. Pszichológus! Nem tudom mit tegyek, a barátommal sok év után ismét találkoztunk. Mondtam neki, hogy döntse el mi legyen velünk, azt mondta, h. ő is szeretné ha összekerülnénk, kis időt adjak neki, nem egy országban élünk jelenleg, de hetente találkozunk. Mondta, h. szeret. Tudja, hogy odavagyok érte. Kérdeztem mennyire szeret, azt mondta, nem kell azt neked tudni. Aztán, hogy nagyon. Legutóbb megkérdezte, hogy szerelmes vagyok még belé? Mondtam, h. kérdezhet ilyet, persze, mert te nem? /furcsának éreztem a kérdését/ azt felelte, kicsit igen. Kérdeztem kicsit? nem mondd semmit, mert elbizom magam. Ha nagyon, miért nem mondja ki? Miért csinálja ezt velem? Mit tegyek? Kérem segítsen.

Kedves Levélíró!

Arról sajnos kevés derül ki, milyen ez a kapcsolat, hogy érzik magukat, mennyire hasonlít a gondolkodásuk, stb. Nem tartom előremutatónak az arról való beszélgetést, ki mennyire szereti a másikat, szerelmes-e, stb.

Kérdés, a kis idő, amit gondolkodásra kért, letelt-e már, de inkább arról beszéljenek, hasonlóan képzelik-e a közös jövőt (egyáltalán: közös jövőt terveznek-e), és hogyan lehet azt megvalósítani. Természetesen akkor érdemes erről beszélni, ha egyébként minden rendben, jól érzik magukat együtt.
BK