161.

Kedves Karolina!
Régóta (8 éve) tartó nagyon jó párkapcsolatban élünk a barátommal, mindketten huszonévesek vagyunk, elég nyitottak. Párom pornót gyűjt, régebb óta, mint hogy velem megismerkedett, ezzel nekem semmi bajom nem volt, elfogadtam az effajta fiús dolgokat, régen együtt csináltuk a gyűjteményt, rendezgettük. Viszont úgy kb másfél éve "rajta kaptam" egy ilyen témájú filmre önkielégített, ami tudom, hogy nem az első volt (kapcsolatunk elejétől többször is volt rá példa) és eddig nem is zavart, hozzá kell tennem kitűnő szexuális életünk van, teljes mértékig kielégítő számomra és számára is, maga a tény amivel szembesültem most sem zavar, hanem ebből kifolyólag van nálam azóta valami zavar, nem tudok ettől elvonatkoztatni, feldühít, ha rágondolok, hogy ezt csinálta, illetve ha a szexre gondolok vagy ezzel kapcsolatos dologra, együttlétre, vagy csak megdícsér, hogy szép vagyok, az jut eszembe, amit láttam, vagy ha véletlenül is meglát pl. tv-ben egy ilyen extra dekoratív nőt akkor is mérges leszek rá. Már többször beszéltünk erről, igazából azt sem tudom mit várok tőle, bocsánatot kérjen - megbánja? nem. Nem tudom, de nem tudom kiverni a fejemből és mérges leszek, Ő nagyon rendes, mert azóta nem is foglalkozik a témával a kedvemért, de ennek ellenére rosszul érzem magam. Attól félek, ha egyedül marad vagy ilyesmi akkor megint azzal foglalkozik.


Legyen kedves segíteni, hogyan tudnék ezen változtatni, én is, mint a párom szerettem/szeretjük ezt a témát, sőt imádtam vele együtt lenni, most is kívánom ilyesmi baj nincs, csak talán az, hogy közben is megjelenik az az idegesítő tényező, hogyan tudnék "vissza változni" olyanná, amilyen voltam azelőtt? Van valamiféle szellemi gyakorlat? Vagy hogy tudnánk a párommal újra egy közös nevezőre kerülni ebben a témában?
Kérem segítségét!!!!!


Nagyon szépen köszönöm előre is! Üdvözlettel: Anna

Kedves Anna!

Talán amiatt neheztel, hogy úgy érzi, valamiből kimaradt. Valószínűleg úgy gondol a szexuális életükre, mint közös területre, amiben egyik félnek sem lehetnek magánügyei. Azt kellene elfogadnia, hogy párja nem megcsalta Önt, hanem egyszerűen arról van szó, hogy mindketten különálló, felnőtt emberek, akiknek meglehetnek a saját gondolataik és cselekvéseik, amelyeket nem osztanak meg a másikkal. Ettől még a közös életük, azon belül a szexuális életük érték, aminek örülhetnek.

BK