A problémám a visszatérő álmaim édesapámmal. A szüleim már 6 éve elváltak, elég rossz házasság volt az Övék. Gyermekkoromban sok agresszív vitának, voltam a szem és fültanúja.. Sok rossz emlékem van, még mindig sokszor a sírás jön rám ha eszembe jutnak. Nem ritkán előfordul, hogy édesapámmal álmodom, és álmomban dühös vagyok, és folyamatosan sírok. Próbáltam uralni ezeket az érzéseket, megértetni magammal, hogy már elváltak a szüleim, és nem jön vissza édesapám, de hiába. 20-on éves fiatal Vagyok, még édesanyámmal élek, viszont elég érett lennék, hogy tudjam kezelni ezt a problémát, mégsem megy. Mi lehet az oka ezeknek a folyamatosan visszatérő álmoknak?
Köszönöm a segítségét előre is!
Kedves Levélíró!
Ne aggódjon az álmok miatt, ez is a gyászfolyamat része.
A hat év soknak tűnhet, valójában nem az idő a lényeg, hanem, hogy mit kezdett az Ön számára megterhelő élményekkel. Javaslom, legközelebb, mikor felidézi a veszekedéseket, ne csak a történésekre koncentráljon, hanem próbálja megfogalmazni, mire lett volna szüksége abban a helyzetben. Például félt, és biztonságra lett volna szüksége? Nyugodt légkörre? Gyászolja el, amit abban a helyzetben nem kapott meg.
Azért, hogy sikerüljön ez a folyamat, javaslom, felejtsen el mindent, ami arról szólna, egy-egy helyzetben kinek volt igaza, kinek mi járt volna, mi lett volna jogos. Mikor azt írom, vizsgálja meg, mire lett volna szüksége, kifejezetten érzelmi szükségletre gondolok.
Az érzelmek intenzitása akkor fog csökkenni, ha megtanul magával együtt érezni, de ez egészen más, mint az önsajnálat: az önsajnálatban az ember eggyé válik a régi önmagával, ugyanabba a helyzetbe képzeli magát, mint ahol annak idején volt. Az együttérzés a felnőtt önmaga empátiája a régi Emma felé. Egyfajta tisztelgés az akkori hiányai előtt.
Cz. K.
Azért, hogy sikerüljön ez a folyamat, javaslom, felejtsen el mindent, ami arról szólna, egy-egy helyzetben kinek volt igaza, kinek mi járt volna, mi lett volna jogos. Mikor azt írom, vizsgálja meg, mire lett volna szüksége, kifejezetten érzelmi szükségletre gondolok.
Az érzelmek intenzitása akkor fog csökkenni, ha megtanul magával együtt érezni, de ez egészen más, mint az önsajnálat: az önsajnálatban az ember eggyé válik a régi önmagával, ugyanabba a helyzetbe képzeli magát, mint ahol annak idején volt. Az együttérzés a felnőtt önmaga empátiája a régi Emma felé. Egyfajta tisztelgés az akkori hiányai előtt.
Cz. K.
