271. Mindent és mindenkit birtokolni akar

Kedves Karolina!

Nagyjából 1,5 hónapja megismertem egy lányt, aki épp akkor szakított párjával, 6,5 év után. Van egy közös kislányuk is. Szakításuk oka a fiú alkoholproblémái miatt volt első sorban, valamint hogy folytonos otthonról való eljárásában más lányoknak kezdte el csapni a szelet. Lényegileg megcsalásról én magam nem tudok, de a lánynak nagyon sok volt az utolsó 1 évük, ahol a fiú estéről estére otthagyta őket, majd hajnalban zajjal jött haza, kiverve az álmot a lány szeméből.

A lakás amiben élnek, a fiú anyjáé, de ő úgy határozott, hogy ha ketté mennek, a fiú keressen magának albérletet, és a lány a közös kislánnyal, az unokával maradjon ott, csak rezsit fizetve. Ennek oka az, hogy a lány jelenleg állást keres, a fiú pedig jól kereső munkát végez.
A fiú nem költözik, egyfelől mert a folytonos delírium miatt képtelen albérlet keresésre, másfelől mert végtelenül egoista: mindent és mindenkit birtokolni akar. Erre sajnos levelem oka a legjobb példa: bár szakítottak, a fiú "csajozhat", azonban ha megtudja, hogy a lánnyal én találkoznék, rögtön elszáguld otthonról "még mit nem" felkiáltással, és így nincs ki vigyázzon kislányra.

A lány a kislánya védelmében (ő ezt mondja) drasztikusan nem akarja kidobni a fiút, mert fél, hogy akkor még annyira sem támogatja majd őket, mint most (néha ad pénzt ételre, a kislány óvodai dolgaira, ha nagyon ki van belőle könyörögve)

Voltaképpen a lány -érzem, érezteti, mondja is és feldob néha lehetőségeket- akar velem találkozni, de nagyon nehezen jön össze, ha egyáltalán összejön.

Kicsit lelki válságba keveredtem, mert nagyon megszerettem őt, de van bennem egy félsz, hogy így, hogy ha a fiú záros határidőn (anyagilag a lánnyal lesz ami lesz) nem költözik, akkor az "kényszerű" együtt lakás miatt, és a józan napok kedvességével a fiú szép lassan visszakerül egy belsőbb körbe a lánynál. valamint felmerült bennem az is: nem lehet-e, hogy most csak egy jóleső vigasz vagyok a lány számára, valaki, aki szöges ellentéte jelennek és a múltnak, és csak amíg otthon minden rendeződik, addig jó hogy vagyok, hogy van valaki akivel nőnek érezheti magát.
Mennyire esélyesek az ilyen megszakadt családi kapcsolatok, hogy egy a fent leírt élethelyzetben újra melegednek? Mikre számíthatok? Gondolom pontosabb ismeret lenne szükséges a szereplőkkel kapcsolatban, de nem akartam most eme fórum-jellegű kérdés feltevés terjedelmét meghaladni.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
András


Kedves András!

Az összes felvetése jogos, de ezekre csak idővel fog választ kapni. Úgy gondolom, a lány volt párja most nem úgy viselkedik, hogy visszalopja magát a lány szívébe, de tagadhatatlan, hogy a közös gyerek erős kötelék, ilyen helyzetben valószínűleg mindenki azt szeretné lelke mélyén, hogy a gyermeke apjával rendeződjön a kapcsolata. Ám mindenkinek van valamilyen tűréshatára, nem tudjuk, hogy a lány túl van-e azon a ponton, mikor végleg lemondott a gyerek apjáról, mint lehetséges partnerről. Arra nem látok okot, hogy gyanakodjon, csak vigasznak kell, bizonyára azért találkozgat magával, mert ő is érdeklődik Ön iránt.

Azon tűnődtem, vajon valójában miért fordult hozzám... Hiszen még csak másfél hónapos ismeretségről van szó, tehát bizonyára nem a végső elkeseredettség íratta ezeket a sorokat. Azt is nyilván tudja, így és úgy is alakulhat a történet (abból a szempontból, hogy újra egymásra talál-e a lány és volt párja), és ezt senki nem jósolhatja meg előre. Vajon nem az a valódi kérdés, hogy Ön belekeveredjen-e egy ilyen zűrös történetbe? Hogy mi alapján döntse el, érdemes-e végigcsinálni ezt valakivel. Ezzel kapcsolatban csak azt javasolhatom, ne vegye magára a megmentő szerepét, ne akarja megoldani a lány (volt) családjának életét. Akkor valóban érheti olyan csalódás, hogy Ön bevonódik, magára veszi mások terheit, végül mégsem úgy alakul a lánnyal a kapcsolat, ahogy szerette volna. Javaslom, legyen ott a közelben, találkozzon a lánnyal, de akkor kezdje komolyan venni a kapcsolatukat, mikor azt látja, ő szabaddá vált egy új kapcsolatra, azaz elrendezte "előző életét".

Cz. K.