272. A férjemmel megbeszélni a dolgot nem lehet, mert mindent tagad

Tisztelt Cziglán Karolina ! Férjemmel egyidősek (64 évesek) vagyunk. 48 éve ismerjük egymást, 42 éve vagyunk házasok. Hosszú házasságunk alatt többször voltak mélypontok (természetesen nyugodt időszakok is), ugyanis férjem életébe ugyanaz a nő több alkalommal is belépett, amit én nem tudtam bizonyítani, de a férjem viselkedéséből tudtam és a női megérzésemben is biztos voltam. Az utóbbi 4-5 év viszonylag nyugodtan telt, de tavaly nyáron és idén nyáron is visszatért ugyanez a nő (fiatal korukban a munkatársak voltak és egyébként egy városban élünk) ismét kapcsolatba kerültek egymással. Tavaly iszonyatos veszekedések voltak köztünk, mivel a férjem természetesen mindent tagadott, de én pár véletlenből megtudtam és telefonbeszélgetésük foszlányait hallottam, hogy együtt voltak nyaralni egy hétig.(A "barátnő" régóta egyedül él) A férjem azzal az indokkal utazott el, hogy régi barátokkal találkoznak. Ugyanez a szituáció idén ugyanúgy megismétlődött. Mielőtt elutaztak a férjem elfelejtett kilépni az e-mailjéből és a véletlen folytán a levelezéséből megtudtam, hogy így rendelt magánháznál szállást. Mivel a levél személyes hangvételü volt, tisztán kiderült számomra, hogy máskor is voltak ott. A levél végén úgy köszönt el, hogy nem csak a saját, hanem a barátnő nevét is kiírta. Ettől fogva nincs több bizonytalanság. Természetesen ismét én számonkértem, Ő először tagadott, aztán mindenféle magyarázatot adott. Borzalmasan rossz lelkiállapotban vagyok, fogalmam sincs mit tegyek. A szívem azt mondja, hogy nekem ez a hazug ember nem kell, már hányszor átvágott, de mihez kezdek 64 évesen, a férjem nem nyilatkozik, Neki így kényelmes. Van két felnőtt családos gyerekünk, akik nagyon szeretik az Apjukat is és tudom, hogy iszonyúan meg fogja viselni Őket, ha szakítunk. Arról nem is beszélve, hogy saját családi házban lakunk, amelynek jellegéből adódóan nem tudnánk két külön életet élni. A ház eladása szinte lehetetlen, esetleg áron alul, amit nem engedhetünk meg magunknak. Megint hunyjak szemet az újabb kaland felett ? A férjemmel megbeszélni a dolgot nem lehet, mert mindent tagad de leginkább nem hajlandó beszélni a problémákról. Azt hittem, hogy békés, nyugodt időskorunk lesz, ezen már nem tudok túllépni. Félek, hogy meggyűlöljük egymást és állandó szorongásban sem akarok élni. Racionálisan goldolkodva nem is látok ebből kiutat.
Kiváncsi vagyok szakember véleményére és előre is megköszönöm a válaszát.
Tisztelettel: Ági

Kedves Ági!

Megértem az elkeseredettségét, és azt javaslom, most ne hozzon semmilyen visszavonhatatlan döntést! Most a sértettség, csalódottság vezetné, miközben a valóságnak csak szűk szeletét látja: hogy férje hazug ember, aki becsapta Önt.

Ha megengedi, kicsit kitágítom ezt a képet. Mit is tudott most meg, mi változott? Tulajdonképpen semmi. Olvasott egy e-mailt arról, amit eddig is tudott, évek, talán évtizedek óta. Azt kell mondanom, nem baj, hogy férje tagad és mellébeszél. Gondolja el, ha teljesen nyílttá válna Önök között ez a téma, legközelebb azt kellene mondania, elmegy egy hétre barátnőjével nyaralni. Szeretné ezt hallani?

Azt hiszem, hogy Ön nem szeretne válni, és nem is az a kérdés, lehet-e így együtt élni valakivel, hiszen már jó ideje élnek így együtt. Inkább az, lehet-e boldogan (kevesebb veszekedéssel) élni valakivel, akiről tudható, hogy párhuzamos kapcsolata van. Tudom, hogy ez nem vigasz, de azt hiszem, sokkal többen élnek így, mint látszik, csak nem szeretik az emberek nagy dobra verni. Nem szeretnék, és nem is tudok ítélkezni, hogy ez jó vagy rossz, mindenesetre nem Ön az egyedüli, aki ilyen helyzetbe került.

Most az a kérdés, hogyan tovább, hogy élhetnének úgy együtt, hogy elviselhető, sőt, szeretettel teli legyen otthon a légkör. Először is várjon, várja meg, míg oldódik Önben a feszültség, és újra teljes valójában rálát férjére és kapcsolatukra, az összes árnyalattal együtt, értékelve, hogy ő az az ember, akivel felneveltek két gyereket, akivel bizonyára számtalan meghitt élményük volt, akivel rengeteg dolog összeköti Önöket. Ebben a pillanatban talán mindez megkérdőjeleződik, hiszen a férje "hazug", tehát talán azt is érzi, a házasságuk is hazugság. Pedig ez nem így van, a közös életük valóság, amit semmi nem vehet el.

Ha van olyan ember, akivel meg tudja beszélni, ami Önben kavarog (és nem fogja hergelni magát, csak meghallgatja), tegye meg, akár egy lelkisegély szolgálat is alkalmas erre. Az élő beszélgetés, még ha csak telefonon történik is, több, mint ez az egyszeri levélváltás.

Lehet, hogy végül valamilyen köztes megoldást találnak, például barátként élnek tovább.

Sok türelmet kívánok, és azt, hogy ne a sértettség vezesse lépéseit!

Cz. K.