István vagyok 24 éves, egyetemi hallgató. Az ok, amiért most itt megkeresem önt, az a helyzet amibe most kerültem. Úgy érzem egy elég fontos döntés előtt állok és lassan 4 hete hezitálok. A probléma a gyógyszer. Bővebben: egy hónappal ezelőtt siófokon kórházba kerültem. Arra ébredtem, hogy kipattanok az ágyból fura foltokat látok hirtelen borzasztó rosszul éreztem magamat és hevesen vert a szívem. Ott siófokon háromszor is elmentem az ügyeletre este felvettek a kórházba, mert a mellkasi szorítás és a halálfélelem remegés izzadás nem akart csillapodni és estére már az ekg is mutatott valamilyen zavart. Sajnos előtte elég sok alkoholt fogyasztottam nem pihentem ki magamat rendesen és nagyon meleg is volt. A kardiológiai vizsgálatok során nem találtak semmilyen fizikális problémát a szívemmel, ez önmagában persze nagyon jó hír. A probléma csak az volt, hogy miután (3 nap után) kiengedtek ismételten arra ébredtem többször, hogy nyom fáj a mellkasom, bizsereg, izzadtam és nagyon erős halálfélelmem is volt. Aznap este elmentem az ügyeletre de a vizsgálatok eredményei és a zárójelentés alapján az orvos elengedett egy nyugtatóval és macskagyökeret javasolt. Egy- két nappal ezután háziorvosomnál jelentkeztem aki frontint írt fel. Holter ekg beutalót adott és Pszichiátriait is. Frontint elkezdtem szedni szép lassan egyre gyengültek a félelem rohamok és a szorongásom is oldódott. A 48 órás ekg-t még nem (majd csak 15-én fogják felrakni rám) de a kardiológus ismételten megvizsgált: ekg szív ultrahang és azt mondta semmi baja a szívemnek. Lassan elérkezünk a kérdésem lényegéhez :). A pszichiáter a következő diagnózist adta: F4100; Pánik zavar (szindróma) (epizódikus, rohamokban jelentkező szorongás) F3210; Közepes depressziós epizód F4110; Generalizált szorongás. Erre felírta a frontin mellé Rexetin-t ez egy antidepresszáns. Én a lehetséges mellékhatások miatt megrettentem. Ki is váltottam a gyógyszert, de nem kezdtem el szedni. Nem mertem elkezdeni. A történetnek persze (főleg sajnos) vannak előzményei főleg szorongásos gondolatok amelyek eléggé alaptalanok, és sokszor én sem értem miért féltem egyáltalán ezeknek az eseményeknek a bekövetkeztétől. Mindenesetre nem akarok most mindent egyszerre ide leírni. Én reménykedek abban, hogy a problémámra van valamilyen gyógyszermentes vagy legalább antidepresszáns mentes pszichoterápiás módszer. Mindenképpen meg akarok változni mert sokszor arra gondolok teljes egészében fel fogom emészteni magamat. Rengeteg felesleges energiám megy el félelmekre szorongásokra "agyalásokra" Ön mit javasolna nekem? Szedjem? Ne szedjem? Mit tegyek? Gyógyítható a lélek?
Kedves Levélíró!
Valóban, a leírtak alapján a pánikrohamok egyértelműek, gondolom, a másik két diagnózist a beszélgetés alapján adta az orvos.
Hogy szedje-e a gyógyszert, arra nem tudok választ adni, mindkét döntés lehet ésszerű. Leszögezem, nem tartom ördögtől valónak a gyógyszerszedést, ám ha úgy érzi, kibírja nélküle, és belevágna egy azonnali megkönnyebbülést nem ígérő, ám talán tartósabb hatással kecsegtető pszichoterápiába, akkor tegye azt! Annyi előnye mindenképp van a terápiának, hogy az önértékelésének jót tesz, hogy Ön dolgozott saját magán, az erőfeszítéseinek köszönheti a javulást. Szakszóval mondhatnám úgy, az énhatékonyságának jót tehet a pszichoterápia. Ám akkor sincs semmi baj, ha bármelyik pillanatban mégis úgy dönt, szeretné igénybe venni a gyógyszer nyújtotta támaszt. Az, hogy a pszichiáter gyógyszert írt fel, valószínűleg nem személyre szabott megoldás volt, hanem a legtöbb kórházban nincs komoly pszichoterápiás lehetőség, így a felsorolt problémákra ez az adódó kezelés.
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
