243. Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha valakinek kioltanám az életét

Kedves Karolina!
24 éves vagyok és azzal lenne problémám, hogy még régebben egy pillanatra eszembe jutott, hogy mi lenne ha valakinek kioltanám az életét. Igazából eléggé zavar ez a gondolat, mivel ezelőtt soha ilyen még csak meg sem fordult a fejemben. Nem vagyok erőszakos típus, nem lehet könnyen felidegesíteni sem, inkább lelkizős, nyugodt, őszinte és humoros ember vagyok. Mivel nincs munkám sajnos, és ezért itthon is úgymond sokat kapok elképzelhető hogy ez valamiféle belső szorongás lehet? Még 1 éve sem volt, hogy új helyre költöztünk, a szüleim elváltak, és mostanában a barátokkal sem tudok sokat találkozni, beszélni. Zavar ez a gondolat és eszembe jut, hogy börtönbe kerülnék miatta, tönkre menne az életem és hasonlók. Ezzel a gonddal lehet valamit kezdeni? Másnak is eszébe juthatnak ilyen dolgok? Ön szerint mi a megoldás? Lehet a túl sok egyedüllét és unalom okozhatja ezt? Esetleg a problémáim? Gyógyszeres kezelés nélk! ül elmúlhat? Válaszát és segítéségét előre is köszönöm.

Kedves Levélíró!
Amiről ír, azt kényszergondolatnak hívják. Azokat a gondolatokat szokták így nevezni, amik akarata ellenére merülnek fel az emberben, és saját maga számára is szorongáskeltőek. Sokan küzdenek hasonló problémával. Ahogy a legtöbb lelki problémára igaz, ennek is több forrása lehet: számítanak biológiai adottságok, a személyiség, az élethelyzet. Azok az események, amiket leírt, valóban szerepet játszhattak a gondolatok előtörésében. Hogy el fog-e múlni gyógyszer, vagy más, szakmai segítség (pszichoterápia nélkül), nem tudom megjósolni. Ha van lehetősége pszichológus segítségét igénybe venni, tegye meg, nemcsak a kényszergondolatok miatt, hanem mert most egyszerre kellene több nehézséggel megküzdenie (munkanélküli lét, szülők válása), amiben szüksége lehet valamilyen támaszra. A gondolatokat vegye úgy, mint egy jelet, ami felhívja a figyelmét: túl sok szorongáskeltő tényező gyűlt össze az életében, segítségre van szüksége.
Cz. K.