242. A fiam terrorban tartja a családját

Kedves Karolina! Az az én nagy bánatom, hogy van egy 30 éves fiam. Szinte terrorban tartja a családját, mindenkinek dirigálni akar, és persze én az ő életébe ne szóljak bele, pedig egy pár évvel ezelőttig a legjobb barátok voltunk. Szörnyű féltékeny, és a semmiért is olyan cirkuszokat csinál, hogy az egész család retteg, mind ezt józanul, mert ha legalább inna akkor rá lehetne fogni, hogy azért. Azt szeretném megkérdezni, hogy én mit tudnék vele csinálni? Előre is köszönöm. Üdvözlettel: Monika

Kedves Mónika!

Figyelemre méltó, hogy úgy ír fiáról, mintha nem is arról a személyről beszélne, akit Ön nevelt fel, mintha Önnek nem lenne szerepe abban, amilyen ma a fia, ahogy Önnel viselkedik.

Azt gondolom, ha szeretne javítani a viszonyukon, nem tőle kellene várnia a változást, hanem komolyan belegondolni a közös (a hangsúly ezek a szón van) történetükbe: vajon hogyan fajult idáig a helyzet, hol romlott el?

Nemcsak az anya-fiú kapcsolatról gondolom, hanem általában az emberi kapcsolatokról: ha valaki változtatni akar rajtuk, az csak úgy megy, ha önmagával kezdi. Ezt a másik fél érzékeli, és reagál rá.

Egyébként azt hiszem, nem kell legjobb barátoknak lenni, mert egy felnőtt férfi számára az akár fojtogató is lehet. Az is természetes, ha nem hagyja, hogy beleszóljanak az életébe. Ugyanakkor Ön is elvárhatja a tiszteletet, és hogy ne legyen "cirkusz". Rövid levele alapján keveset tudhatok az Önök életéről, de annak alapján, amit írt, azt javasolhatom, próbáljanak olyan viszonyt kialakítani, amiben tiszteletben tartják egymás határait, saját életét.
Cz. K.