Kedves Karolina!
Nő vagyok, párommal 1 éve vagyunk kapcsolatban, de már régóta ismerjük egymást. Problémám a kapcsolatunk első hónapjaiban kezdődött már, párom nehéz családi körülmények között nőtt fel, mind anyagilag, mind lelkileg, nem volt könnyű gyermekkora, de önerőből felépítette az életét, kemény munkával, becsületre méltó módon, viszont.. most, hogy még közelebbről megismertem, nem egyszerűen munkamániás, hanem kényszeredetted ragaszkodik hozzá, hogy mindig, minden helyzetben fontosnak érezze magát, legyen mi miatt stresszelnie, ha nagy ritkán nem is lenne, gyárt magának, tesz-vesz, gondolkodik, idegeskedik egyfolytában, hajtja a pénzt. Igyekeztem megnyugtatni, mellette állni, de most már engem oktat ki, alapvető dolgokért lenéz, belém magyarázza, hogy én vagyok az értetlen, a buta. Kötekedik nagyon sok dologért, igazságtalanul, sajnos már én sem tudom szó nélkül tűrni ezeket, ezért folyamatos a veszekedés. Az én dolgaimban, viselkedésemben minden apróságot meglát, holott ugyanazokat elköveti ő is, ha szembesítem vele tagad, buta kifogásokat hoz fel. Volt, hogy már feladtam, és menni akartam inkább, de nagyon ragaszkodik hozzám, pedig állítása szerint ő nagyon válogatós, és eddig senki nem tudta őt megtartani hosszútávon (vagy ő mást, de ezt kikéri magának, mégis ragaszkodik egy ilyen "buta, lenézni való" nőhöz, mint én). Minden ember felé megfelelési kényszere van, de közben látszólag mindenkit lenéz, kioktat. Érdekes kettősség van benne, nem tudom már hogy viselkedjek vele, a veszekedés sehova nem vezet, ha tűrök, akkor meg megalázottnak érzem magam, ha kedves próbálok lenni, rajtam vezeti le a feszültségét, de sajnos én sem vagyok birkatürelmű. Lassan 30 éves lesz, állítása szerint mindene a család, nagyon szeretne, ezért dolgozik, de a magánélettől ezt nem tudja külön választani. Külső szemlélő! ként egy határozott, túl magabiztos, olykor már nagyképű! ember, aki sikeres, és bármit elér (ennek ellenére folyton féltékeny, ok nélkül!). Viszont én folyton ellentmondásokba ütközöm. Kérem segítsen, hogyan viszonyuljak a helyzethez, mert szeretem és szeretném megoldani.
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Kedves Levélíró!
Sokan küzdenek önbizalomhiánnyal, ezt különféle megoldásokkal kezelik, van, aki kerüli a kihívást jelentő helyzeteket és bezárkózik, míg mások túlzott magabiztossággal és környezetük becsmérlésével igyekeznek ellensúlyozni a hiányt. Leírása ez utóbbira utal. Amennyiben helyesen látja párját (nyilván nem könnyű párkapcsolatban objektíven megítélni a másik tulajdonságait), az egyetlen megoldás, ha együtt akar maradni vele, hogy megerősíti magát, és megtanulja nem felvenni a kritikákat, illetve könnyeden, humorral kezelni párja túlzásait. Arra nem érdemes várni, hogy ő változzon, az nem szokott külső hatásra megtörténni.
Cz. K.
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...