Kiskorában sokat betegeskedett, sőt mondhatom állandóan beteg volt (légúti infekciók).
10 Hónapos korában fordult elő először hogy mászás közben elcsúszott megijedt és nem vett levegőt,lekékült lebukott a feje, néhány pillanatig tartott,aztán minden ment tovább és ez többször is előfordult.
10 Hónapos korában fordult elő először hogy mászás közben elcsúszott megijedt és nem vett levegőt,lekékült lebukott a feje, néhány pillanatig tartott,aztán minden ment tovább és ez többször is előfordult.
Elvittük fejlődésneurológushoz megijedtem hogy talán epilepsiás,de ő megnyugtatott,hogy ez hiszti, negatív emócióra reagál így, ez nem nem betegség kb 3 éves kora körül ez elmarad.Így is volt, aztán óvodába került és jött a verekedés.Állandóan panaszkodtak rá az óvodában hogy verekszik, óvónők, szülők, minden nap a büntetőszéken ült az óvodában.Minden nap elbeszélgettünk vele, megfogadta nem verekszik,de sajnos legtöbbször megismétlődött a verekedés,itthon szeretjük, jutalmazzuk ha jó,megdicsérem kap valamit ha jó ha nem verekedik,mindig visszük magunkkal mindenhová,de olyan nehéz örömet szerezni neki,sokszor morog,senkit és semmit nem szeret, úgy érzem mindent megteszünk érte.Elvittük a nevelési tanácsadóba tavaly, 7 hónapig jártunk oda velünk kettőnkkel(férjemmel és velem) is többször elbeszélgetett a a pszichológus nagyon kedves hölgy, mondta nincs különösebb probléma ami miatt aggódnom! kéne,jó képességű a gyerek,egy átlagos családot lát, nem fejlődött ki az önuralma és így reagál a konfliktusokra és kisebbségi érzése van mert vékony testalkatú( 7 ÉVES ÉS 18 KG) mindig erős és bátor szeretne lenni,ne okoljam magam.Most elsős a kisfiam,jól tanul, értelmes,de megint a magatartására van panasz.Ha olyan kedve van,nem dolgozik egész órán, elmondja hogy a fél osztályt nem szereti, pedig azt mondja a tanítónő a képességei alapján a legjobbak közt van.
Itthon is előfordul hogy ha nem fogad szót, akkor megbüntetem, nem mehet el az unokatestvéréhez játszani,nem viszem el kirándulni a megígért helyre.Sajnos előfordult mostanában hogy nekem jön ha megtiltok valamit,néha mások előtt is.Elvagyok keseredve,úgy érzem kudarcot vallottam mint anya.Nagyon bánt ez a helyzet.Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Levélíró!
Először is tudnia kell, hogy nehezebb helyzetben van, mintha nem örökbefogadott lenne a gyermeke. Hosszan ecsetelhetném a szempontokat, hogy miért: benne van ebben a sok évi várakozás, ami alatt folyamatosan növekedett a „tét” (hogy tökéletes szülőnek kell lenni, hiszen talán ez az egy lehetőségük van), a gyermeke fokozott sérülékenysége, aki az anyaméhben bizonyára nem ideális miliőben cseperedett, és még sok egyéb. Mindenesetre azt mondhatom, Önöknél ugyanúgy előfordulhatnak nehézségek, problémák, mint más családokban, ehhez ugyanannyi joguk van, és nem kell tőle jobban megijedni.
A büntetésről írt konkrétan: ezzel kapcsolatban azt tanácsolom, sose legyen váratlan a büntetés, tehát egy egyszer megígért programot ne vonjon vissza, amiért közben történt valami. Inkább próbáljon olyan büntetést előre beígérni, aminek valóban értelmes összefüggése van a viselkedéssel. (Például, ha összekoszol valamit, neki kell kitisztítani.) Ez ne is büntetés legyen, inkább tanítás a következmények vállalására. Kifejezetten kerülném az örömteli programok megvonását. Ha fia egyébként is kissé érzékenyebb, zaklatottabb, nagy szüksége van ezekre, a közös kirándulásból, az unokatestvérrel való játékból töltődik. Ellenben az, hogy az osztály jelentős részét nem szereti, arra utal, hogy van valami probléma, ami megoldásra vár, és amiben az Önök segítségét igényli. Próbáljon ennek beszélgetésekben (amire a közös kirándulás éppen jó alkalom lehet) utána járni, vajon mit él meg az iskolában, miért nem szereti őket. Talán fél tőlük? Valamilyen rossz élménye volt? Ha az derül ki, kevés a jó élmény, a siker, érdemes lenne más irányba nyitniuk: olyan tevékenységet kezdeni, amiben ügyesnek élheti meg magát a gyermek. A lelki feszültségeket pedig a gyermekpszichodráma segíthet feloldani. Kevés az információm ahhoz, hogy megítéljem, felmerülhet-e az iskolaváltás lehetősége, mindenesetre a büntetőszék említéséből azt gondolom, eleget viselt már fia egy inkompetens intézményben…
Ami az Önre támadást illeti: ezt a leghatározottabban állítsa le, lefogva a gyermeket közölje vele, hogy ezt nem szabad.
Cz. K.
