30.

Kedves Karolina, van-e valami jó tippje, hogy vegyem ár barátnőmet, forduljon pszichológushoz? Neki ez ciki, ugyanakkor ő is tudja, hogy rászorulna. Az önértékelése a béka feneke alatt van, amit megdobott még egy egészségi trauma, plusz egy szakítás. Egy fogamzásgátló miatt meghízott és kiütései lettek (legszívesebben leírnám a nevét, hogy senki se próbálkozzon vele, de gondolom úgyis kimoderálná). Nem emiatt szakítottak, de pont rosszkor jött, egy időben ezzel a másik bajjal. Én nem tudok neki eléggé segíteni, el kéne mennie szakemberhez. Legalábbis szerintem. Hogy lehet az ilyen félősöket rábírni, hogy megtegyék a szükséges lépéseket? Köszönöm, Adél (Ez nem az igazi nevem.)

Kedves Adél!

(Könnyen lehet, hogy a többieké sem az igazi. :) )
Nem ritka probléma, amiről ír, sajnos még manapság is sokan kínosnak érzik pszichológushoz fordulni. Ezen az oldalon is írtam a leggyakoribb előítéletekről, azt is nézze meg, hátha segít: http://lelkisegitseg-kihez-forduljak.blogspot.com/2010/04/4-tevhitek-pszichologusokrol.html
Nincs olyan mondatom, ami csodareceptként működne. Párhuzamba lehet állítani a pszichológust az orvossal: az értelmes, érett ember a testi problémájával is orvoshoz fordul, ugyanígy a lelkivel pszichológushoz. Ez egyfajta törődés magunkkal.
Én meg vagyok győződve, hogy a pszichológusoknál kikötők nincsenek rosszabb mentális állapotban, mint akik nem fordulnak szakemberhez. A legtöbb embernek van valamilyen elakadása (ez nem jelenti, hogy beteg!) ha csak nem olyan szerencsés, hogy minden ideálisan alakult az életében a genetikától a családon át az egyéb életeseményekig; csak nem mindenki keres meg vele szakembert. Vajon ki jár jobban?

Üdvözlettel:
B.K.