Van egy 12 éves fiam s a napokban elütötte a cicáját 1 autó. azonnal orvoshoz vittük de nem lehetett megmenteni ő kisfiam nem volt jelen az orvosnál de a cicát itthon látta hogy nagyon megsérült nyílt törés volt. A cicát eltemettük nélküle mert nem akartunk több fájdalmat neki így nem tudott elbúcsúzni tőle . A legjobb barátjának tekintette akivel mindent megosztott bánatát és örömét nagyon rosszul tettük mert ott szeretett volna lenni a temetésen megsimogatni a fejét elbúcsúzni. Nem tudom, hogy segítsek neki mert azt látom,hogy nem tudja lezárni keresi minden nap sír csak sír. Ez hétfőn történt.annyira bánom hogy így döntöttünk de nem gondoltam hogy ennyire megviseli mert már nem az első cica. Megbeszéltük hogy készítünk a kertbe egy kis cica emlékhelyet ahol virágok rajz stb lehet.megmondtam neki őszintén hogy rossz döntést hoztunk és eltemettük itthon de nem akarja tudni hová hogy ki ne ássa nem tudom mit tegyek annyira bánt a rossz döntésem már az is eszembe jutott hogy újra eltemetni de 3 nap után hát ...nem hiszem hogy jó ötlet ebbe kezdek én is már belebetegedni kérem segítsen mit tegyek hogyan segítsek feldolgozni neki . Sokat beszélgetünk róla nézegetjük a képeit de azt látom a búcsú hiánya a legrosszabb és az hogy látta a cica sérülését . köszönöm Kata
Kedves Katalin!
Az ember néha elkövet hibákat: jól tette, hogy elmondta, megbánta a "titokban" történő temetést, így kvázi bocsánatot kért. Az is jó, hogy együtt érez a fiával. Az érzelmi bevonódását azonban túlzottnak érzem, azt hiszem, az Ön erőteljes szorongása inkább elbizonytalanítja fiát, mintsem segítené. Ha Önben azt érezné, hogy bár szomorú dolog történt, de hisz abban, hogy ez feldolgozható, és hogy Maga a helyén kezeli az eseményt (nem tragédiaként, hanem természetes történésként), akkor a fia is könnyebben tudná átvenni ezt az attitűdöt. Nyilván látja az Ön őrlődését, ez nem segíti, hogy ő maga elbúcsúztassa az állatot. Az egész probléma is azzal kezdődött (a nélküle történő temetés ötlete), hogy nem hittek benne, elviseli az ezzel járó érzéseket. Értem a kímélő jó szándékot, azonban az üzenet mégsem szerencsés, valahogy úgy fordíthatnám le "nem vagy elég erős hozzá, hogy megbirkózz a helyzettel". A jövőben, ha sírni látja fiát, simogassa meg a karját, mondja azt "tudom, hogy hiányzik a cica". Ennyi elég.
Ám ha a sok sírás és a cicával való kizárólagos foglalkozás fennmarad, elgondolkodnék azon, vagy valami egész más van a fájdalom hátterében, ami a cica halála kapcsán lobbant be, tudott megjelenni. Például kérdés, hogy áll a fia a barátokkal, emberi kapcsolatokkal. Nem lehet, hogy a cica az egyetlen igazi barát? Ha így van, akkor segítségre lenne szüksége a fiának abban, hogy az emberek, a kortársai között is megtalálja a helyét. A fia kamaszodik, most jön el annak időszaka, hogy egyre fontosabbak lesznek a barátok. Jó lenne, ha ő is tudná élvezni ennek az időszaknak minden szépségét.
Cz. K.
Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.
Leggyakrabban megtekintett kérdések:
-
Kedves Karolina! Gyűlölöm magam a természetemet, hogy tisztában vagyok vele mit kéne tennem hogy jobb legyen de egyszerűen képtelen vagyok r...
-
Kedves Karolina! Nekem egyszerűen egy olyan kérdésem volna, hogy hogyan kellene ismerkedni? Lehet, hogy furcsa, de 22 éves vagyok és még nem...
-
Tisztelt Pszichológus Asszony! Lányom decemberben lesz 17 éves. Körülbelül egy éve ismert meg interneten egy lányt akivel barátnők lettek, ...
-
Kedves Pszichológus Asszony! 31 éves nő vagyok, 1 éves kisfiammal gyeden. Férjemmel 3 éve vagyunk házasok, 10 éve vagyunk egy pár. Most ju...
-
Kedves Karolina! Először is köszönöm,hogy elolvassa a levelemet. Talán az is segít, ha csak kiírom magamból, ha pedig esetleg megoldást , va...
-
Kedves Karolina!Én nagyon nehezen tudok megváltozni, az eddigi életem egy katasztrófa. Lusta vagyok, akarat gyenge és semmi felelősségtudato...
-
Kedves Karolina Segítségét szeretném kérni. A problémám az lenne, hogy nem tudok társaságban beszélgetni mert hamar zavarba jövök. Már régó...
-
Tisztelt Karolina! Nem tudom mit kezdjek az életemmel. 19 éves vagyok, nem rég érettségiztem. Emelt szintű újságíróra járok, de sajnos kik...
-
Kedves Karolina! Egy aggódó keresztanya vagyok. A keresztlányom egy cigány ill. félcigány fiúval jár egy éve. Családunk soha nem szidta a ci...
-
Lassan 30 leszek és még mindig nem vagyok se férjnél, és gyerekem sincsen.Ez engem nagyon bánt, úgy érzem semmit nem tudtam megvalósítani az...