231. Nem akarom végignézni, ahogy tönkreteszi magát

Üdvözletem!
Van egy 18 éves fiam, aki nagyon agresszív, és tanácstalan vagyok. Próbálom, szépen megmagyarázni neki a dolgokat, és meggyőzni arról, hogy ha ennyire nem tud uralkodni az indulatain akkor keressünk fel egy pszichológust. De sajnos az a válasz menjek én oda, mert én vagyok bolond nem ő. Már félek tőle, mert rám emeli a kezét, és sajnos az egész család retteg, mikor kezdi el az őrjöngését. Fenyegetőzik, tör-zúz. Mit tehetek? Hogyan vigyem orvoshoz, mert látom, hogy egyedül nem tudja megoldani, a segítséget pedig nem fogadja el. Attól tartok köz-és önveszélyessé válik, ha nem teszek valamit. Magam pedagógus vagyok, ezért már mindent megpróbáltam amit tanultam pszichológiából. De semmi nem használ. Parancsol, utasít, követel. Ha nemet mondok őrjöng, és támad. Két éve hagytuk el az apját, pont az agresszív viselkedése miatt. Őt sem tudtam annak idején rávenni, hogy tegyen valamit. Most a gyerek teljesen leutánozza az apja  viselkedésformáit, és éppen úgy reagál mint Ő Tudom, hogy a gyökér onnan indul,de tenni szeretnék valamit. Még kiskorú, március végéig, szeretném tudni, mint szülője, tehetek-e valamit, hogyha kell "kényszerből" vigyem orvoshoz. Nem akarok rosszat neki, de nem akarom végignézni, ahogy tönkreteszi magát, és maga körül mindenkit. Kérem adjon tanácsot hova fordulhatnék, vagy mit tehetnék! Előre is köszönöm!
Tisztelettel:Éva

Kedves Éva!
Egyértelműen a családterápia lenne a megoldás. Mindketten a másik felet hibáztatják: jó lenne kilépni ebből a keretből, nem felelőst keresni, hanem azt, hogyan tudnának közösen változtatni a kapcsolatukon. Ehhez külső, elfogulatlan személyre van szükség. Kényszeríteni nem tudja fiát, hogy pszichológushoz menjen, nem is lenne értelme, mert bizonyára nem nyílna meg, nem lenne motivált a változásban. Ha onnan közelít, hogy van valami, amiben egyetértenek: egyiküknek sem jó, ami most otthon folyik (az agresszív kitörések kétségbeesett jelzései ennek), és mindketten érdekeltek abban, hogy valami változzon, akkor van rá esély, hogy rábeszélje fiát a terápiára. De csak akkor, ha Ön is nyitott rá, és nem csak a fiától várja a "megjavulást".
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina